Farkasokkal suttogó

38.

Reggel patakokban folyt rólam a víz és úgy keltem fel mint akit egész álma alatt terrorban tartottak...
Nem emlékeztem egy kicsit sem az álomra, de az érzés amit átéltem erősen megmaradt bennem... rettegés... halál, tehetetlenség...
Nem mondtam senkinek, mert úgy is csak egy álom, de nagyon lenyomta a hangulatom.
Belenéztem a tükörbe és karikás szemű hulla sápadt önmagammal néztem szembe. Lejjebb vezettem a szemem és Mako "pecsétjeire" tévedt  a tekintetem. Argh... persze, hogy feltűnő helyen van... gyorsan rácsaptam egy sálat és levánszorogtam az étkezőbe.

-Azért nem szószerint értettem...- röhögött Mako a tegnap esti elköszönésére utalva, mikor odavánszorogtam a már rég elhelyezkedett csapatunk asztalához.

-Ha ha, nagyon vicces valaki...-Vagtam gúnyos fejet, miközben kihúztam a Nika és Koda közti megmaradt hely székét, és ledobtam magam.

-Minden oké?- súgta oda a lány.

-Igen... csak nem tudtam kipihenni magam...- súgtam vissza.

-Arra gondoltunk a srácokkal, hogy ma még megnézhetnénk a helyi tavat és csak utána mennénk tovább. Mit szóltok?- fordult felénk Koda.

-Nekem oké.- vonogatta flegmán a vállát Nika.

-Persze, az jó lenne.- mondtam mosolyogva mert szeretem a cuki tavacskákat, pláne ha körbelehet sétálni és vannak rajta cuki hidak is...:)

-Szuper. Ezt megbeszéltük. Megyek megnézem a svédasztalt.- pattant fel a a tányérjával.

-Én is megyek!- állt fel Mako, majd Nika is követte.

-Am... én is megnézem.- jöttem zavarba és gyorsan kihátráltam a kínos kettesben levős szituból Yukonnal...
Elég bő volt a választék és nagyon fincsinek tűntek. Én elsőnek vettem piritóst és rántottát. Aztán miután megettem deszertszerűség gyanánt betömtem még 2 nutellás tejszínhabos és egy lekváros tejszínhabos gofrit. :3

-Uff... kipukkadok...- dőlt hátra Koda és a dagadó pocakját maszírozta.

-Kellet neked annyit enni...- förmedt ra Nika.

-Most mér'?- nyafogott a fiú.

-Úgy eszel mint egy disznó... és olyan mennyiséget is... ránk hozod a szégye...

Jobbnak láttam kimenekülni a csatázók közül, inkább jártam még egy kört a gyümölcs szekciónál és pakoltam pár szelet dinnyét a tányéromra.

-Nagyon csendes ma valaki. Minden rendben?- jött oda Yukon és ő is pakolt pár epret a maga tányerjára.

-Minden rendben. Csak nem tudtam kipihenni magam...

-Rossz álom?- vonta fel a szemöldökét.

-Hát...

-Miről megy a csevej?- vágott közbe Mako aki gondolom nem akarta egyedüliként hallgatni a cicaharcot...

-Semmiről...

-Igazából ja... csak megkérdeztem, hogy miért ilyen nyúzott...- javított ki Yukon. Persze... mert neki muszály volt... argh...

-Aham...- kapott be egy szőlőszemet Mako.

-Jut is eszembe... te tegnap este hova mentél? Nem láttunk egy darabig...- fordult szúrós szemmel Mako felé.

Mire én félrenyeltem, volna ami a számban volt de hál' istennek nem volt benne semmi így nem kellett megfulladnom és nem is kerültem igazán kínos szituba.

-Ja... csak átjöttem megvigasztalni Jess-t. Mond csak el...- mondta teljesen természetesen és fordult felém a befejezésért...

-Ahm... ja meg megbeszeltünk pár dolgot...- makogtam.

-Ja... meg smároltunk...- tette hozzá az infót mintha csak azt mondaná hogy a fű zöld... és egy mozdulattal lerántotta a nyakamról a sálat.
Zavartan kaptam oda, és hajamat teregettem a vállamra, hogy ne látszódjon a hatsóbb asztaloknák is...🙄

-Gratulálok.- mondta gúnyosan Yukon miután eltüntette a meglepettséget a fejéről.

-Nem volt nagy kunszt... biztos neked is menne.

Nem hiszek a fülemnek... Mi vaan?!? Ezt most tényleg Mako mondta? És ezek itt most tényleg patáliát akarnak?

-Hmm... ezesetben lehet, hogy kicsit tovább is megyek... tudod nekem nem nehéz elérnem a level 18-at...- vágott vissza Yukon.

Na jó... mi? Ez már gáz...

-Igen igen tudjuk, hogy te könnyen kapható vagy...

-Vigyázz a szádra!- lett ideges Yukon.

-Mert? Mi lesz? Kihívsz egy parbajra? Mert ha nem akkor tudatosítom benned, hogy meg mindig én vagyok a kicseszett alfa! Nem, hagyom, hogy szórakozz velem, vagy a baratnőmmel... megvédem ami az enyém, világos?

-Ő nem a tiéd!- horkant fel Yukon. A ket fiú farkasszemet nézet (szóval innen a mondás) és összeszoritott alkapoccsal és ököllel mentek egymás aurájábak.

-Elég legyen midkettő!!!- üvöltött rájuk Nika és két jókora tockost lekevert.- Ha nem vennétek észre ez egy étterem! Viselkedjetek vagy ellátom a bajotok! Azzal kiráncigálta a két sracot a parkolóba. Én meg ott maradtam az értetlen vendégekkel és Kodával.

-Mi is veszekedtünk Niki-vel de nem ilyen hangosan...

-"Hogy érthette az a srác, hogy ő az alfa?"-

-"Bunyó lesz?"-

-"Én is elvinném egy körre..."-

-"Milyen kultúrálatlanok"-

-"Mekkora ribanc"- és ehez hasonló sutyorgásokat hallhattunk a többi reggeliző és pincér felől...

Eddig bírtam... könnyem lassan kicsordult. Koda jobbnak látta ha kivisz engem onnan, így sűrű elnézés kérés közepette kimentünk a többiekhez.

-... szóval álljatok le!- hallottam meg Nika hangját.