Farkasokkal suttogó

19.

Hangjában csalódottságot és reményvesztettséget éreztem. Már értem miért volt neki olyan fontos ez a kérdés a filmezésnél... és bántam amiket mondtam...
Úgy éreztem szétrobban a fejem... szép lassan összeálltak a dolgok... és... de ez azt jelenti...
-Mako!- odaszaldtam hozzá és szorosan megöleltem.- Te nem... te nem... nem te...
-Nem...- nyögte ki és szorosan megölelt. Sírtam... sírtam mert sok volt ez egyszerre... és sírtam mert megkönnyebültem... Mako akihez annyira kötődőm nem gyilkos... és ráadásul ember... de ez egyben ijesztő... de ő most akkor valójában ki? Chris? Mako? Vagy valaki teljesen más? Lesokkolodtam...
-Te most akkor... te most akkor... most akkor ki vagy? Vagy mi vagy? Egyáltalán hogy hívnak? Miért vagy ilyen? Egyáltalán hogy lehet ez? Csak... csak a filmekben van ilyen...- kezdett nagyon lüktetni a fejem és újra szaporábban kapkodtam a levegőt...- Úristen... túl sok kérdés kavarog bennem... felrobbanok... ez... nekem ez... sok... sok ez így egyszerre... úristen... beleőrülök... seg.segíts...- éreztem ahogy úrrá lesz rajtam a sokk... már olyan gyorsan vettem a levegőt, hogy nem volt időm kifújni... már csak azt láttam ahogy Chris kétségbe esett fejjel utánam kap... fehér foltok fedték el a képet... hangfoszlányokat hallottam majd végül egy enyhe búgást és semmi...
Pánik rohamot kaptam és elájultam...
Vagy legalabbis azt hiszem...
Kiskoromban anyu halála után pár évig gyakran voltak rohamaim... ez is olyannak tűnt...
Legközelebb mikor magamhoztértem otthon feküdtem az ágyamban. Gyorsan felültem és emlékezni próbáltam. Bevillant minden... megint egyszerre zúdult rám az a sok infó, de legyűrtem a bennem kavargó érzéseket és magyarázatok után indultam. Chris az erkélyemen állt a korlátnak támaszkodva. Ahogy kiléptem a teraszra egyből megfordult és lehajtott fejjel állt elém. Mint a barlangban...
-Na jó... akkor szépen tisztázzuk ki a dolgokat... elősször is hogy kerültem ide és hová lettek a fenevadak?- tettem fel első kérdéseim.
-Elájultál... közben Rocky és a falka egyenlőre elkergette a hópárducokat... ezután hazahoztalak. A tőbbiek az erdőből figyelik a házat és őrt állnak, ha netán viszajőnnének a macskák...
-Értem... h.hány óra van?
-Este nyolc. Félóráig sem voltál eszméletlen.- mondta még mindig a földnek, megszokott hanjától eltérően erőtlenül...
-Nem hívtál orvost ugye? Nem kéne hogy dilisnek tartson...-válaszul nemlegesen megrázta a fejét. Kattogtam tovább...- Papi... mi lesz vele ha haza jön? És ha útközben megtámadják a macskák?- kezdtem megint besokkolódni... Chris ijedten rám emelte tekintetét és szorosan magáhozölelt.
-Nyugodj meg. Vigyázunk rá... ne izgulj... csak szép. hugodtan. lélegezz... lassan... ez az.- Halgattam rá. Mélyeket lélegeztem és lassan fújtam ki... próbáltam lehiggadni. Amikor ez megvolt Chris gyengéden eltolt magától és két lépést hatrálva viszatért bűnbánó, szégyenkező pózába...
Nem értettem miert csinálja ezt... de nem is lett volna jó ha most túlságosan közeledik felém...
-Rendben... szóval kb egy óránk van, hogy töviről hegyire mindent elmondj... akár kezdheted is...- mondtam kissé távolságtartó hangon...
-Ühüm...- csak ennyit nyögött ki... majd elindult befelé. A szobámban leült a földre törökülésben és csak bambulta a földet. Magamhoz vettem két párnát és én is leültem vele szemben. Az egyiket odanyújtottam neki.
-Szóval?
-Szóval... mit akarsz hallani?
-Hát mindent... hogy hogy lettél ilyen... hogy hány éves vagy? Hogy hogy működik ez... egyáltalán mi igaz azokból a filmekből? Szuperképességek? Falaka gondolkodás? Mikor változol át? És miert eltek a rezervátumban? Nincs saját csaladotok? Akkor vámpírok is vannak meg boszik? Zombik? Ufók? És mi miért találkoztunk?

Csak jöttek belőlem a szavak... nagyon ideges voltam...pár percik csak csendben ültünk. Én azért mert próbáltam lehiggadni... Chris meg szerintem pont erre várt...

-Igazából a filmekben minden kicsit máshogy van... vámpírokról nem tudok... ahogy zombikról és ufókról sem... boszorkányokról és varázslókról annál inkább... de ezt később részletesebben elmomdom... nincsenek egyéni szuperképességeink. Emberek vagyunk akik nagyméretű farasokká tudnak válni. Mikor emberek vagyunk ugyanúgy élesebbek az érzékszerveink... én családi úton lettem ilyen... mind egy ősi család leszármazottai vagyunk... de máshogy is... máshogy is lehetsz... máshogy is vérfarkassá válhatsz...