10.

1.5K 100 4
                                    

-Elősször is, higgadj le papi. -mondtam azzal leültettem a kanapéra, de ő végig fogcsikorgatva nézett Chris-re.- Szóval. Ő itt Chris. Az erdőben találtam rá, így ahogy most van. Elég rossz állapotban volt a sebek miatt a hátán, ezért elláttam.- mondtam, miközben óvatosan megfordítottam a fiút, hogy papi is lassa sebeit. Papi csak nézett.
-Mi okozta a sérülését?
-Egy hópárduc.- mondtam kissé éreztetve, hogy még mindíg nem hiszek neki.
-És miért riadtál meg tőle? Miért fogtál rá kést?
-Öm... hát a kés azért volt nálam mert sajtot vágtam a szendvicsbe és tudom, hogy nem szabad de beszed közben hadonásztam vele...- magyaraszkodtam.
-Értem de az egyik kérdésre nem válaszoltál.
-Amm. Nem ijedtem meg tőle, csak... kérdezett valamit ami nagyon meglepett... de ne gondolj semmi rosszra papus.- simogattam meg a vállát és hozzábújtam.
-Már csak egyvalamit nem értek. Bár ez az egész igazán zűrös... szoval ilyen sebekkel mi a csudáért nincsenek még itt a mentők?- kérdezte, a földön négykézlábra erszkedett fiút látva akit valoszínüleg megint nagy fájdalmak gyötörtek mert újra eltorzult az arca, és szenvedve hajolt a föld felé.
-Na ezt én sem értem... nem engedi, hogy hívjak...-mondtam rosszallóan papinak.
-Fektesd be az ágyamba. Addig csinálok neki valami gyógyteát, és viszek gyógyszereket.- utasított papi.
Odasiettem a fiúhoz a lehető legóvatosabban felsegítettem és betámogattam papi szobájába, ahol befeküdt az ágyba. Betakartam, és vártam, hogy jöjjön papi.
-Tudod... még nem válaszoltál.- nyöszörögte.
Megint meglepődtem. Papi jött be az ajtón kezében egy bögrével és a gyógyszerekkel. Oda nyújtotta a teát Chris-nek aki neki is latott az elfogyasztásának. Papi az asztalra tett egy gyógykenőcsöt, és homeopátiás arnica-t. Miutan a tea elfogyott, papival leszedrük róla a kötést és bekentük a sebeit, majd új kötést tettünk fel. Miután végeztünk Chris már félálomban volt, így papival kimentünk és hagytuk pihenni. Papi akart a kanapen aludni de nem hagytam neki. Mondvan hogy én még fiatal szervezet vagyok mevésbé ártékony ha elalszom a hátamat, íg- papi az én ágyamban aludt. Bukuckóztam a kanapén és Jaspert ölelgetve, szép lassan elaludtam.

Másnap arra keltem fel hogy valaki szöszmötöl papi ajtajával. Mire felkeltem Chris állt előttem félpucéran, kötésekkel a felsőtestén.
"Uh, de sexy... várj mi? Neeem. Jessy! Eszedbe ne jusson... ez egy random srác az erdőből. Ugyan már..."
Sajnos ezt a gondolat menetet még mindíg a kockái bámulása közben vittem végbe, így amikor leesett, hogy meg mindíg bámulum gyorsan a szemébe néztem.
Ő kacér felmosollyal az arcán mért végig. Belepirultam. Gyorsan felpattantam és elindultam a kobyha felé. Utanam kapott és megfogta kezemet. Hirtelen ijedtemben úgy fordultam hátra hag- közben megcsúsztam és sikeresen magammal rántottam... hatalmas koppanás... mire ujra kinyitottam a szemem a földön feküdtem rajtam egy vigyorgó Chrissel. Megint elpirultam a dologtól és igyekeztem lelökni magamról és kiszabadulni. Vegül addig küzdöttem míg én kerültem felülre. Diadalittasan meredtem rá, ám ekkor papi krákogottt mögülem. Gyorsan odakaptam a fejem és közben lemásztam a vigyorgó fiúról.
-Jó reggelt papi...- mondtam bátortalanul.
-Reggelt, mi legyen a kaja?- kérdezte papi furcsán vizslatva minket.
-Én nem szeretném tovább zaklatni az életüket, így elmegyek.
-Ugyan fiam... ilyen sebesülten maximum a kórházba mehetsz. De ahogy hallom oda nem szeretnél kerülni.- mondta papi, kissé mintha fenyegetően?

Így telt el pár hét. Papi mondig el ment dolgozni én meg ittmaradtam Chris-el. Nem akartam bemenni dolgozni. Nem tudtam volna mit szóni Mako-hoz...
Chrissel jóba lettünk és sokat hüjültünk. Részemről elkezdtem érezni valamit, és az nem csak barátság. Úgy tűnik elengedte azt a bugyuta kérdését, amit még mindig nem értek...
Mar egyre jobban van így elszoktunk menni sétálni az autó út mellett. Azok után nem nagyon merek bemenni az erdőbe...

Így telt el 3 hét. Chris sebe begyogyult és haza költőzött, bar azt nem mondta meg, hogy hol van... ettől függetlenül minden nap bemegyünk a városba, utana pedig mindig hazakísér. Ma is épp egy ilyen nap volt.

Farkasokkal suttogóDonde viven las historias. Descúbrelo ahora