Farkasokkal suttogó

40.

Tessék itt is vagyok!
Megígértem.
Ez hosszabb lett a másik kompenzálására.🥰
Jó olvasást!
Várom a kommenteket.
Puszii 😘😘

Nem...

-Nem, nem, NEM!! Nehehem... hülye állat! Nem láttad, hogy nem figyel?- üvöltöttem Yukonra miközben odaszaladtam Makohoz.

-Én... én...- dadogta a kővé dermedt Yukon.

-Hívd a mentőket!- nyomott egy telefont Koda kezébe Nika és ő is oda térdelt mellém.

-De Nika?- habozott Koda.

-Nem érdekel! Csak hívd!

-De tudod, hogy nem tehetjük...

-Mi van?!? Koda! Hívd már azt az istenverte mentőt!- ordítottam már én is.

-Miért kell neked mindent megtenni érte...- sírta el magát Nika.

Én eddig sírtam... addig míg tehetetlenül vegignéztem a harcuk, és lepörgött előttem ez az egész... majd mikor hiába szolongattam őket...
Most nincs erre időm... NINCS IDŐM SÍRNI!

-Mako? Hallasz? Kérlek!- próbáltam megnézni a pulzusát.- Kodaa?!? Mi van már? Azt mondtam hívjad a mentőt! Figyelsz te rám? Na jó... add ide azt a nyamvadt készüléket...

Ám mikor érte kaptam ő elhátrált.

-Mi a...? KODA?!?

-Nem tehetjük Jesy...

-Mi?

-Amikor nalatok volt akkor sem véletlenül nem engedte, hogy mentőt hívj... tudod... mások vagyunk... laborokba és kutatóketrecekbe való patkányok... ezt ő sem akarná... és nálunk ez egy szabály...

-Nem! Akkor is! Tudod kivel viccelj?!

-Ez nem vicc Jesy...- motyogta megtörten Nika és szemeből reményvesztettséget láttam...

-Nem! Nehehehem...- nevettem elősször hitetlenül... aztán mind komoly fejjel néztek rám mire nem bírtam... kiszakadt belőlem a sírás...
-Nehem... istenem... én nem ilyen segitségre gondoltam... kérlek add vissza... hallod? Ilyen áron ne segíts döntenem! Ez az én hibám...- estem térdre és a végét már csak erőtlenül motyogtam...

Nem tudtam tenni semmit... pedig tudhattam volna... ha emlékeztem volna arra az álomra...
Az álom!
Az álmomban Mako felébredt... de mitől? Ahj istenem...
Megvan!

Megtöröltem a szemem és oda térdeltem mellé két kézfejem egybekulcsoltam és elkezdtem pumpálni a szivét, mellette meg szájon át lélegeztettem. Nem belegondolni többet! A jogsi melletti kötelező elsősegély órák maradványaiból tudtam ezeket.

-Kérlek... nem tudok mást csinálni...

-Hagyd...

-NEM! Az álmomban fel kelt! Most is fel fog! Nem hallod? Kelj fel! KELJ FEL!- elkeseredettségemben rácsaptam egy nagyot a mellkasára...

-Kh-ah-ha-ah...- emelte fel a fejét.
Gyorsan kitámasztottam a hátát és segítettem felülni neki. Az autótól elrepült és mikor leesett valószínüleg beragadhatott a tüdeje, vagy valami... és az agy oxigén hiánya miatt átmenetileg elájult... gondolom...

-Istenem...- rohant oda Nika.

-Úr' isten... haver... ne haragudj! Kérlek... nem láttam, hogy nem figyelsz... baszki... bocsás meg... nem tudom mit csináltam volna ha nem éled túl...- ölelte meg Yukon.

-Áh... a bordám! Ez fáj hallod?- mondta erőtlenül.

-Bocs...

-Egyébként meg úgy ismersz mint aki ennyitől kinyúvad? Halhatatlan vagyok ember!- mosolygott.

-Hülye... a frászt hoztad ránk!- adott neki egy taslit az újra kemény Nika. - Ki beszél itt halhatatlanságról? Ugyan úgy kinyúvadsz mint a többi ember! Úgyhogy ne játszd itt nekem a fancy hőst! Ellátásra van szügséged!

-Igaza van!- szálltam be én is.

-De nem lenne szabad amúgy mozgatnunk... ha eltört valamilye... vagy ha sérült a gerince...- tanakodott Koda.

-De akkor, hogy visszük haza? Vagy legalább be a motelbe...

-Srácok... ez most nem fontos... hallottátok a falkát?- kérdezte a sebzett.

-Hát... csak részleteket...

-Dettó...

-Én... nekem mindent ki zárt az agyam bunyó közben...

-Ja magát is...- puffogtam.

-Azt láttuk...- reagálta le Nika is...

-Sürgősen beszélnünk kell velük! Én is csak részleteket hallottam de annyit leszűrtem, hogy veszélyben vannak.

-Mit mondtak?- kérdeztem félve.

-Én valamit a hópárducokról hallottam és csapdáról...

-Meg volt valami a boszikkal is...

-Ja a boszik és válltság díj. De, hogy ezek, hogy függtek össze...

-Nem... az kizárt...- fogtam a fejem...

-Mi az Jess?- kérdezte Mako.

-Hahó? Mondjad már mi van?

-Na jó... elmondom de, halgassatok végig... őrültségnek fog hangzani... még én sem hiszem el...

-Oké oké, csak mondjad már...- pattogott Nika.

-Oké... szóval ugye reggel nagyon nyúzott voltam...

-Rendben tudjuk de lehetne, hogy nem meséled el azt is hogy hogyan kened fel az alapozót?- gúnyolódott Yukon.

-Kuss! Nem fejeztem be és ez a lényeg!

-Oké oké...

-Szóval az azért volt mert nagyon nyomasztó állmom volt... de nem emlékeztem magára az álom tartalmára és történéseire, csak éreztem, hogy rettegek, és tehetettlen vagyok... aztán mikor elkezdtétek püfölni egymást, ugyan ezek az érzések jöttek elő és "Déjá vu" szerű érzésem lett... aztán lassan emlékezni kezdtem az álmomra és ugyan az zajlott le benne mint itt is... ugyan abban a szögben püföltétek egymás, jött a kocsi -ami meg mindig nem tudom, hogy hogy tehette meg hogy tovább hajt...- és végül Mako vissza éledt! Ezért is kiabáltam annyira, hogy vigyázz és, hogy hagyjátok abba...

-Miért nem mondtad korábban?- akadt ki Yukon.

-Mert nem emlékeztem rá és mert mikor kérdezted be sem fejezhettem a mondatot mert egymásnak estetek?

-Jó, de ez fontos... úgy tűnik te is álom látó vagy... vagy legalabbis van érzéked hozzá...ami azt jelenti, hogy ha ehez is van képességed akkor máshoz is lehet...- mondta.

-Hogy mi?- akadtam meg.

-Álom látó... a bosziknak több fajta ereje és képessége van... vannak ilyen egyszerűbb erők is amik nem tűnnek fel senkinek... vagy csak nem foglalkoznak velük... a többit meg ki lehet fejleszteni... sok féle látó van... az álom látó ezek közül az egyik...

-Jó jó. De miért mondtad ezt el?- szakitotta félbe a lelkesedő Yukont Nika.

-Hát mert az álom második felében a boszik csabdába csalták a falkát és váltságdíjjat követeltek a szabadon engedésükért...

-MI?!?- akadt ki Koda.

-És mi a váltság díj?- tért a lényegre Mako.

-Azt nem tudom...- csipkedtem zavartan a nyakam...

-Jessy?! Mi a váltság díj?

-Nem az a lényeg...- próbáltam terelni... de ő nem hátrált meg...

-De igen is fontos...

-De nem akarom... én...- nagyot nyeltem... és fohászkodtam, hogy ne legyen igazam...

-Mond már az istenit!?!

-Te...