Farkasokkal suttogó

30.

-Mi van??? Ugye ez most csak vicc...

Arcomra ki ült a döbbenet és a sokk... de szerencsére a többiek nem érzékelték annyira. Bár Koda egyből egy aggódó tekintettel jutalmazott meg.
Nehogy már...

-Na ne már... mármint... szívesen osztozom egy ágyon két bomba lánnyal, de akkor ott nem lesz alvás...- vigyorgott kajánul Yukon.

-Állmaidban pöcsike... - reagálta le Nika.- Lányok vs fiúk...

-Mi van?- értetlenkedet a "menő" gyerek.

-Ahj... sügér... ti hárman együtt alszotok mi meg Jessy-vel. Érthető?

Nem jutott el a tudatomig amit mondott...

-Várj én nem alszom ezekkel egy franciaágyban!- sopánkolt Koda.

-Tudunk adni egy pótágyat.- próbált segíteni a szerény portás gyerek.

-Igazán?! Lekötelez...- vágta oda Nika.- Megkaphatjuk végre a kulcsokat?!?

-Máris hölgyem.

-Ne asszonyozz itt...

-Na nyomás csürhe!- parancsolt az értetlenül álló bandára, a szobakulcsokkal a kezében.
Mi csak álltunk ott mint akik sokkot kaptak. Mako meg sem szólalt, de kigúvadt szemeiből ítélve neki is váratlan volt a szitu.

-Egy-kettő! Aludni akarok! Tessék nyomik ez a tiétek.- dobta oda a három bamba srácnak az egyik kulcsot. Majd felkapta a sport tatyijat a vállára és elindult a lift felé. Jé olyan itt van? Mindegy...

-Jess jösz?- fordult vissza hozzám én meg bambán rá néztem majd a fiúkra akik értetlenül néztek engem meg Niki-t. Végül én is felkaptam a spottáskám és utána szaladtam.

-Ja... aham. Jövök. Jó éjt fiúk!

-Jó éjt.- válaszolták korusban és lefagyva végignézték ahogy beszálltunk a liftbe és bezárult az ajtó. Nagyon kívancsi voltam mi járhatott a fejükben... de még jobban izgatott, hogy miért volt Nika ilyen.

-Amm. Ezt miért csináltad? Mármint...- próbálkoztam zavartan.- szóval...

-Láttam rajtad, hogy szarban vagy a két srácot illetően... nem lehet egyszerre mind a kettő a tiéd... ezt te is tudod... de ha nem kapsz teret tisztazni magadban a dolgokat káosz lesz a vége... ennyi...- mondta totál flegmán.

-Hú... köszönöm. Mármint... kedves tőled, hogy kimentettél.

-Nem érted tettem. A fiúkat óvom.

-Oh... értem... akkor is... nekem is segítség volt.

Ki nyilt a liftajtó és zavartan léptem ki Nika után a folyosóra. Szótlaul belehelyezte a kulcsot a zárba és elfodította azt.

-Aztán éjszaka nekem nehogy hozzám búj...

-Nem szándekozom. Majd csinálok párnákból egy támasz falt ha az megfelel.- mondtam poénból és fel nevettem, mire mintha egy mosolyt láttam volna az arcán.

-Megyek zuhanyozni, ha lehet ne zavarj meg...- mondta újra kimérten, de nem direkt bunkón.

-Oké, addig megnézem van-e itt valami konyha.

-Felőlem, de ha mar megnézed szólj róla, hogy milyen.

-Persze! Akkor szia.

Válaszul csak egy hanyag legyintést kaptam tőle és már el is tünt a fürdőben.
Én meg elondultam a folyosón, vissza a lifthez, és vártam, hogy jöjjön. Márcsak egy szinttel volt lejjebb, és beszélgetest hallottam kiszűrődni. Próbáltam kivenni, hogy miről lehet szó, de megerkezett a szintemre és kinyilt az ajtó.

-Oh. Hali.- mondtam a srácoknak megszeppenve.

-Hali.

-Hello.

-Hát te?- kérdezte Mako.

-Am... csak... megnézem, hogy van-e konyha vagy valami mert szeretnék vacsizni.

-Ó.

-Mintha láttam volna, de nem biztos.- mondta Koda.

-Á. Oki- vigyorogtam zavartan.
Kicsit mind furán éltük meg a szitut, több okból is... mindegy...

-Na jó... nem tartunk fel.

-Amúgy melyik a szobátok?- kérdezte Yukon.

-Am... a 106-os. Az ott.- mutattam a szoba ajtó felé.

-Ó. Oké.

-Csak nem be akarsz szökni Niná-hoz éjszakára?- cukkolta Mako.

-Csak úgy érekelt...- jött zavarba Yukon...- de mindegy... nem fontos...

Belállt a kínos csend...

-Na. Jó... akkor én megyek... hagylak titeket becuccolni. Sziasztok.

-Szia.- préselte ki magából a kínos szitutól feszengő Yukon.

-Hali.- köszönt Koda is.

-Majd még látlak?- szólt utánam Mako.

-Ja. Persze. Gondolom...- jöttem zavarba és míg egyik kezemmel a tarkómat vakarásztam, másikkal nyomkodtam a liftgombot. Mert persze azt addigra pont elhívták...

-Akkor szia.- köszöntek el, és végre leléptek. Már nem azért... sheretem őket... csak... olyan kínos most ez az egész...
Végre megjött a lift és én idegesen rontottam be rajta, ezzel majdnem elgázolva a kiszálló idős urat...

-Oh... bocsánat, nagyon sajnálom.- szabadkoztam.

-Semmi baj kishölgy. De jobban figyeljen oda... ne csak a fejében járjon.

-Igen... úgy lesz... viszontlátásra.

-Minden jót!

Kedves úr volt. Olyan nagypapa alkat. Biztos nagyon szeretik az unokái. Jesszus mi lehet papival? Ahhj istenem... miért ilyen bonyolult ez az egész...

Gonolataimat félresöpörve léptem be az étkezőbe.
Svédasztalos vacsi volt tejbegrízzel, virslivel, különféle módon elkeszitett tojásokkal, gyümölccsel, pirítóssal, lekvárokkal stb...

Miután jól belaktam felmentem.
Niki pont akkor jött ki törölközővel a fején.

-Na? Milyen kaja van?

-Hát nagy a választék. Svéd asztalos.

-Oh. Szupi. Tejbegríz van?

-Van.

-Király. Akkor mindjárt megyek is.

-Jó étvágyat hozzá.

-Kösz. Hagytam még azért melegvizet.

-Oké. Köszi.- nevettem fel, és elősször éreztem úgy, hogy a maga módján de társalogni próbál velem. Olyan volt mintha a kemény állca mögül egy kicsit kibújt volna a kedves gyerekesebbik énje is. De az idilli pillanatot hamar lerombolta...