Farkasokkal suttogó

14.

"Hümm... na jó. Akkor... legyen... húsleves... rakottkrumpli... és...ömm... ó! Nutellás, mascarponés pizzatészta! Hogy erre eddig nem gondoltam... zseni vagyok. Luke imadja. És amúgy is a nutella a kedvence. Hihihi... ennek nem tud ellenállni..." dörzsölgettem a tenyerem diadalittasan. Persze tudtam, hogy attól még mindent el kell neki mondanom és tiszta vizet öntenem a pohárba. Na meg persze még párszor bocsánatot kérek. És Amie-től is természetesen.

Fennt a szobámban filmet nézve vártam papit. A "jó öreg"  Inseption-t néztem. A végére érve már totál belelovalltam magamat a zenéjébe... amint megjelent a stáblista kinyomtam és gyorsan odapattantam a zongorámhoz. Nagy beleéléssel elkeztem játszani a filmzenét, ami természetesen Hans Zimmertől van. Imádom a zenéit. Egyszerűen olyan erőket, olyan energiákat, érzéseket, érzelmeket mozgat meg az emberben... És ha magam játszom akkor még közelibb, még erősebb. Egyszerűen olyan asztrál az egész... olyan mintha átmenetileg a zene, a dal, a játszás egy masik dimenzióba repítene. Most nyugodtan nézzetek hülyének. De ez az egy dolog ami miatt nem fogok szégyenkezni akkor sem ha másnak nem tetszik. Ez én vagyok. Érzékeny, asztrál, kisse művészi. Persze még sok minden vagyok, de ez nem ide tartozik.

Miután eljátszottam az Eredet-et, nem álltam meg. Jött a Karib, az Interstellar, az oogway motívuma, Szilaj, Rain Man és a Sherlock Holmes... mire a végére értem megláttam egy papit csendben, meghatottan kukucskálni az ajtóból. Észre sem vettem, hogy megjött. Papi nagyon büszke rám és nagyon szereti ha zenélek. Ő is szeretett volna kiskorában de a családi háttere miatt nem lehetett. Viszont apu is zenélt. És szerintem ilyenkor papit a fiára emlékeztetem. Anyu meg táncolt, és mind a ketten lovagoltak. Ezek iránti rajongásukat én is mindd örőköltem.

-Nagyon szép volt kincsem.- jött oda hozzám és megölelgetett.
-Köszönöm papi.- mosolyogtam.
-Meghoztam a rendelést.- vicceskedett.- nagyon megbánthattad szegényt... a fél boltot felvásároltam...- nevetett.
-Hat kissé...-nevettem én is.- de azért nem halálosan...
-Ha ezzel jár, egyszer kétszer engem is megbánthatnál...- bökött oldalba, cukkolóan.
-Ahj te...- nevettem. És átkaroltam. Kezeimmel épphogy körbeérem nagyobbacska pociját. Ő is nevetett. Miközben megőlelt, egyik kezével a hajamat simogatta.
Most eszembe jutott az a karácsony amikor a zongorámat kaptam. Kb 11 éves kehettem. Papi meglepiből vette. Rendgeteget gyűjtőtt rá, és plussz munkázott. Amikor megláttam a piros szallaggal átkötött fekete, fénylő zongorát a szobámban, elsírtam magam. Nagyon halás voltam papinak, és rettentően boldog. Így sokkal közelebb érezhettem magamat apuhoz...
Apu még a születésem előtt egy balesetben halt meg. Pár napra rá idő előtt megszülettem mert anyu szörnyű állapotba került. Papi magához vett minket és gondoskodott rólunk. Anyu nagyon kedves volt és oda adó. Sokat törődött velem, de nem tudta mindig elrejteni előlem fájdalmát. Esténként gyakran hallottam sírni. A dokik nem tudtak mondani semmi konkrétat... de mielőtt anyu elhunyt már nagyon gyenge és beteges volt... a bánatba halt bele...
Észre sem vettem és egy könnycsepp gördült le az arcomon.
-A szüleid nagyon szerettek téged. Anyukád csak miattad próbálta tartani magát. Édesapád pedig... nos ő volt a legboldogabb férfi anyád mellett. Úgy örült mikor kiderült, hogy jönni fogsz. Hetekik úgy vigyorgott mint a tejbetök. Állandóan beszélt hozzád, és mesélt neked. Mindig azt hajtogatta, hogy ennél boldogabb már nem is lehetne...- itt már papi is sírt.- Tudod ők mindig vigyáznak rád fenntről... de ha ők nem is itt vagyok én.- húzta ki magát és váltott boldogabb hanszínre. Elnevettem magam és mégjobban hozzábújtam.
-Mindent köszönök. Szeretlek "Dudupárna"...- nevettem. Ő is nevetett.
-Én is bogaram.
Ezt a becenevet még kiskoromban adtam neki. Anyu mundig a rendes nevém szólította, az az Gyurinak. Ebből jött a Gyugyu. És a párna a hasa miatt volt, ugyanis azt használtam párnának. És mivel kimondani sem tudtam így lett Dudupárna...
Mivel olyan egyedül éreztem magam felhívtam Jasper-t, hogy aludjon velem.

Másnap reggel neki álltam a főzőcskézésnek. Papi korán ki ment a tengerre, így csak Jasper volt a társaságom. Fél 1-re kész is lett az ebéd így volt időm kicsit rendbe kapni magam, és felkészülni a beszélgetésre.
13:02-kor már meg is hallottam a csengőt...