Farkasokkal suttogó

22.

-Nem gondolod hogy veszélyes?

Hiába az ismerős hang... értetlenül léztem a távoltba... "még nem ment el... hogy lehet hogy nem ment el?"
Lassan fordultam meg és szemébe néztem.

-Nem mentél el?
-Nem hallod miért vagy itt kint?- hangja kimért volt... tele sértettséggel és megbántódással...

-Nem mentél el?

Halgatott...

-Nem. Vigyáznunk kell rád és a nagyapádra. Ennyivel tartozom. De te miért vagy itt kint? Itt nemtudlak megvédeni...- hangja aggódó de egyben szemrehányó volt... zavarba jöttem... úgy tűnt őt mégsem érdeklem... úgy...

-Én... én... azért...- nem jött számra a megvelelő szó... nem tudtam kimondani... vagyis inkább nem mertem... pláne ezek után... de nem akartam úgy végezni mint egy tinidrámában, hogy meg csak eséjt sem adtam a dolognak mert puhány vagyok...

-Mi van?- kérdezte felhúzott szemöldőkkel.

-...- felszívtam magam...- SZERETEM!

-Mivan??- kissé megrokönyödött... de ugyan úgy távolságtartó maradt...

-Szeretem oké?

-Nem értelek...

-Ah... pfhuh... én...- ez a része már megint nem ment olyan könnyen...- én... szeretem az embereket... és szeretem a... a farkasokat...- kissebb szünetet tartottam, és Chris-re néztem. Kiváncsian fürkészte szavaim de nem közeledett felém...- szóval... miért ne... szerethetnék valakit aki... mind a kettő?

Megdöbbent... száját eltátotta és úgy nézett rám mint... nem is tudom... mint aki valami drasztikusat mondott... nem bírtam állni nézését... fejemet oldalra billentve kémleltem a talajt... úgy egy perc utan nekem ez már sok volt... "miért nem szólal meg? Miert áll ott mint egy bamba nyúl? Ő nem? Nem... egyértelmű... ő nem szeret... miért is hittem azt hogy szeret..."
Éreztem ahogy könnyek gyűlnek a szemembe de visszafolytottam őket... elindultam hogy egy nagy és kimért ívben kikerüljem Christ és hazamenjek... de mikor mellette haladtam el utánam kapott és kezemnél fogva visszarántott...
Nekicsapódtam izmos mellkasának. Kezdeti dühömet átvette a kislányos zavar... pirulva toltam el magam tőle... de ő szorosabban fogott és derekamnál fogva magához húzott. Értetlenül néztem rá... "miért csinálja ezt? Hisz az elöbb meg le se bagózott..." ellenállhatatlan kaján vigyor ült arcán. Nem értettem mire fel ez a nagy vigyorgás... továbbra is próbáltam kiszabadulni karjai közül... ám mielőtt kettőt pisloghattam volna, ajkait enyémekre tapasztotta. Meglepődtem hirtelen tettétől... valamiért erre nem számítottam... ám kezdeti meglepettségemet hamar félredobtam és két kezemmel átkaroltam nyakát. Párszor beletúrtam hajába mire ő mindig elvigyorodott. Ő volt az első akivel csókolóztam... nem tudtam mit hogyan kell csinálni... ezért hagytam hogy nyelvünk táncát ő vezesse... végülis... a keringőben és tangóban na meg az összes táncban a fiú vezet. Itt mért kéne hogy másképp legyen...

Hali skacok,
A multkor 2 részt raktam fel egy nap, így most csak egy rövidebbecske részt tudtam produkálni...
Bocsi... remélem azért tetszett.😘😘