Farkasokkal suttogó

29.

Sziasztok,
Ismét bocsánat a kihagyásért...
Legközelebb már nem magyarázkodom mert remélem megértitek, hogy miért van az ha néha ritkábban rakok ki részeket.
Nekem ez nem a szakmám, vannak kötelezettségeim és egyéb hobbiaim is. És persze igyekszem élni az életem, már amegyire a mostani helyzetben lehet...😷😥
Szóval nagyon köszönöm, hogy ezt megértitek, és hogy olvassátok a könyvem.😁🥰
Nem gondoltam volna az elején, hogy ilyen hamar 4,05K-t ér el az első könyvem. És nagyon köszönöm nektek a szavazatokat és a visszajelzéseket. Nagyon jól esnek!
Jó olvasást!😘😘😘

-Nah... csak hogy meg vagy. Már mindenhol kerestünk!- rohant oda hozzám Mako és szorosan megölelt. Mivel lefogta kezeim nem tudtam vissza ölelni...

-Ahj... kezdődik...- hangzott el Nikától. De Koda olyan gyilkos pillantást vetett rá, hogy inkább meg se szólalt...

-Minden rendben?- jött oda hozzám a lelki támaszom is.

-Azt hiszem... és... mégis csak jobb ha nem én vezetek...

-Ezek után fel sem merült...

-Megint én vezetek!- jelentette ki Mako.

Nika már be is vágta magát az anyós ülésre.

-Stipi stop középen!- segített ki barátom. Olyan cuki, hogy még megkérni sem kellett... de tényleg... még csak rám sem nézett, hogy a szememmel sugallhassam neki... csak szimplán magától tudta, hogy mi a jó nekem.

-Nos... ez esetben jobb oldal. Hogy ne én szagoljam a bűzöd...- oldotta a feszkót Yukon is.

-Barmok...-Ciccegett a díva...

A további út tűrhető volt. Mako a vezetes miatt (is) ignorálta a rá nyomuló Niká-t, Koda és Yukon meg baromkodtak. Én pedig cak bambultam ki az ablakon és gondolkoztam.
Nagy nehezen rászántam magam és bekapcsoltam a telóm. Sorra jött a kétszáz messenger üzenet... hogy az emberek mennyi baromságot tudnak irosgatni a hülye évfolyam csoportokba...
Persze Luke-ét hagytam legutoljára.

-És csak most szólsz?
-Egyáltalán ki az a csaj?
-Sosem meséltél róla...
-Mindegy is...
-Mikor jösz visza?

-Ne csináld már...
-Nem olvasod el az üzim és két napja nem vagy elérhető...
-Jessy...

-Mi a fasz folyik ott?
-Mi történik veled?
-Én nem ilyennek ismerlek...

-Basszus Jessy...
-Beszeljünk már...

Az utóbbit ma délelőtt írta... erőt gyújtve magamon reagáltam neki.

-Sziaaa csak lemerült a telóm és..

Nem... nem ez nem jó... nem hazudhatok...

Végül ezt írtam:
-Szia... neharagudj amiért nem válaszoltam...
-Mostanában sok minden történt velem ami nagyon felkavart...
-És nem tudok beszelni róla...
-Neharagudj...
-Idővel könnyebb lesz...
-Csak tudod vannak dolgok amiket nem mondhatok el neked... viszont nem tudtam volna az arcodba hazudni... és így könnyebb volt...

-De mit nem mondhatsz el...
-Ne csinald már...
-Mi mindig mindent megosztunk egymással... nincs egy perc az életemben amiről ne tudnál...

-Kérlek értsd meg Luke... nem magam miatt kell titokban tartanom... ez a titok nem rólam szól...

-Jó... rendben... csak szörnyen furcsa vagy mostanság... mindegy hanyagoljuk...
-Holnap face time?

-Oki:)

-Akkor holnap<3

-Pusziii

Az, hogy Luke ilyen jól kezelte a dolgot nagyon feldobott. Mosolyogva fordultam újra az autó ablakához és észre kellett vennem, hogy már besötétedet. Ránéztem a az órámra és már este kilenc volt...

- Későre jár... Lassan keressünk egy motelt.- szólalt meg a sofőrünk.- Tartsátok nyitva a szemeteket.

-Igen is Iglo kapitány!- nyávogott Yukon.
Ezen mindenki felnevetett és még a díszpinty arcán is véltem felfedezni egy ¡¡¡őszinte!!! mosolyt. Lehet hogy idővel kibontakozik belőle valai szerethető is... és lehet hogy csak azért ilyen mert nem akar megnyílni... majd meglátjuk...

-Ahh... már le ragad a szemem... -nyávogott Yukon... már további két óra eltelt és nem találtunk egy motelt sem a közelben...

-Ne nyafogj! Én is hulla vagyok, még is szó nélkül vezetek.- duzzogott Mako.

-Srácok...

-Jó befogjuk na...

-Nem... ti barmok...

-Értettük... elég lesz...

-Faszom... végig mondhatom?!?- akadt ki Nika...

-Parancs...

-Ott egy motel!- vágtam közbe.

-Épp ezt akartam volna én is közölni, ha ez a két barom nem folytotta volna belém a szót...

-Oh... -lepődtünk meg egycerre... Nikát valóban meg sértette ez a dolog...

-Most meg mi a faszt bámultok?!

-Semmit... bocsi...

-Nem kell a sajnálatotok...

-A bocsánat kérés nem a lesajnálásról szól... hanem arról hogy belátjuk hogy tévedtünk... hogy megsertettünk... és bánjuk hogy megtettük...

-Nagyon szép monológ volt... elmehetnél élettanácsadónak de most inkább menjünk... -azzal kiszállt és becsapta maga mögött az ajtót...

-Üdvözlöm önöket miben segíthetek?- fogadott a kisse lepukkant motelban a portás.

-Üdv 3 szobát szeretnénk. Az egyiket 3 egyszemélyes ággyal. És a másik kettőt egy egy személynek.

-Sajnálom... de csak két szobánk van... egy egy francia ágyal...