Farkasokkal suttogó

13.

"Elengedte ujjaim, majd háttal elindult kifelé, és egy kajan vigyorral és kacsintással övezve hozzáfűzte.
-Aztán nem rosszat mondani rólam a nagypapának!"

-Majd meglátjuk, rosszfiú.- mondtam pimaszul és integettem neki azajtóból. Mikor már kint volt a kapun bezártam magam mögött az ajtót és nekitámaszkodtam. Atya ég... mi történt? Mi folyik itt? És miért váltja ki ezeket az érzéseket belőlem?

Izzadó tenyérrel zavartan léptem be a nappaliba. Papi szerencsémre nem volt itthon, így nem kellett magyarázkodnom. Felcaplattam a szobámba és rádőltem az ágyamra. Mosollyal az arcomon emlékeztem vissza a napra. Legszivesebben ugrándoztam volna, és sikítva adtam volna a világ tudtára, hogy milyen boldog vagyok. Igen... úgy látszik totál belehabarodtam ebbe a srácba... csak nehogy megint úgy végződjön... ezek a gondolatok lehervasztották a mosolyt arcomról. Gyorsan felültem és kiültem a teraszra. Már egy ideje megfeledkeztem szokásomról, a táj bambulásáról. Betakargattam magam a pokrócommal, és szorosan átöleltem az ölembe bújó Jasper-t. Ahogy így az erdőt kémleltem, eszembe jutott Mako, és kissé összeszorult a szivem. Még mindig nem hittem el Chris-nek, hogy ami vagy aki megtamadta az egy nagymacska volt... azt nem élte volna túl... vagy legalabbis nem "csak" egy karmolással... "lehet, hogy csak mentegeti Mako-t? Csak azért mondja ezt mert látja rajtam, hogy fájna ha elmondaná az igazat a barátomnak hitt farkasról? Nem tudom... de az biztos, hogy valami sántit a dologban..."
Gondolatmenetemből a telefonom csörgése rántott ki. Luke volt.
-Háló?- kaptam fel gyorsan a készüléket, miután berohantam a teraszról.
-Nah végre... már azt hittem nem fogod fel venni...
-Jólvan na... a teraszról kellett berohannom... remélem fontos!- fenyegetőztem.
-Fontos? Naná, hogy fontos... mi a franc van veled? Már marha rég nem láttalak... közel egy hónapja... marha sokszor hívtalak de egyszer se vetted fel és nem válaszolsz az üzenetekre sem... mi van a közös nyárimunkánkkal? Amie folyton kérdezgeti, hogy mikor jössz már... komolyan csajszi... kezdem azt hinni, hogy el nyelt a főld...- mondta sértetten, számonkérően  és egyben aggódóan is. Szavai legbelül fájtak. Tudtam, hogy megbántottam és nem így kellett volna... de... nem bírtam ki semmit ami most Mako-ra emlékeztet... el akartam kicsit szakadni a földről, nem akartam foglalkozni semmivel, felelősség és félelmek nélkül akartam lenni és Chris-el ez sikerült. Tudom, hogy elrontottam... rémesen tettem, hogy Luke-nak nem szóltam és se szó sebeszed otthagytam... de nem akartam magyarászkodni neki... ahogy most sem akarok... de nem mentegetem magam... tényleg bunkóság volt tőlem... és egyben önzőség... de nem akarom, hogy emiatt tönkre menjen a barátsagunk... és tudom, hogy nem is fog... néha vannak hillámvölgyek köztünk is de eddig mindig megoldottuk és most sem lesz másként.

-Haló?! Itt vagy Jess?
-Aham... figyelj... sajnálom... de tényleg... nem jönnél át holnap megbeszélni? Hosszú az egész és nem szeretném telefonon...
-Rendben. Hányra menjek?
-1-re gyere. Addigra főzök ebédet is.- magamban már Luke kedvenc ételeinek a receptjeit lapozgattam.
-Jó, de ugye tudod, hogy csak azért mert csinalsz egy húszfogasos lakomát és olyan inycsiklandó gofrit... még nem bocsátok meg mindent?- mondta vlyságot színlelve, de a gofri szónál érződőtt a hangján, hogy a hasa irányít és ez nekem kapóra jőn...😉
-Tudom, főnök...- mondtam nevetve...
-Na jó, akkor jó éjt. 1-re ott leszek. Na csumi...
-Pusziii... sziaa...
Utálom amikor így köszön el... mindíg akkor mondja ezt ha épp dülhös rám... amúgy mindíg azt modja, hogy puszi, szia szeretlek... de ilyenkor... csumi... cső... na heló...
Letettem a telefont és fejben összeállítottam a menüt. Végig gondoltam, hogy mik kellenek hozzá, és írtam egy bevásarlólistat.
-Halo. Szia papi. Hazafelé betudnál menni a boltba kéne pár cucc a holnapi ebédhez...
-Persze. Mondjad.
-Ö... annál azért hosszabb... elküldtem sms-ben.
-Tű... hatfogásos vacsi lesz? Csak nem megbántottad Luke-ot? Hányra jön?
-Ahj papi... nem "csak" azért lesz... de 1-re.
-Rendben. Fél óra múlva indulok, de akkor még ugye boltba is megyek, szóval kb másfél óra és otthon vagyok. Puszi.
-Oké. Várlak. Puszi-puszii.

Sziasztok,
Ismételten bocsi a késésért... igyekszem... tényleg...
Pusziii😘

Ui.: továbbra is vote-oljatok, és kérem a kommenteket!😘😘