39.

583 31 18
                                    

-... szóval álljatok le!- hallottam meg Nika hangját.

-Mi a búbánatot csináltatok ti marhák?- lépett oda Koda.

-Túl laza voltam... beképzelt lett... meg kell neki mutatni, hol a helye!- dühöngött Mako.

-Mit beszeltünk meg?!?- pattogott Nika.

-Nincs harc, érintkezés, beszologatás, stb...- ismételte egyhangúan a két jómadár. De ez engem nem nyugtatott meg... még mindig pityeregtem...

-Most nézd meg... kikészítitek...- simogatta meg a hátam !barátilag! Koda.

-Ez a te hibád szaros... minek rendeztél jelenetet a reggelizőben...- pampogott Yukon aki valóban 2 évvel fülényeskedett, de attól még a falkán belül alacsonyabb rangban állt mint Mako.

-Kit nevezel szarosnak kutya? És mi a faszomért hárítod rám? Te vagy az aki mások kapcsolatába szarik bele...

-Hé-hé-hé! Kurvára nem vagytok kapcsolatban... te magad mondtad!

-Nem, ez... mi van?!? Bazd meg te halgatóztál???

-Nem, én is meg akartam vigasztalni.- húzta perverz vigyorra a száját.

-A jó kurva anyád!- rontott neki Mako és behúzott egyet. Yukon a lendülettől hátra tántorodott, de miután megtörölte felhasadt száját, feltűrte az ingujját és neki esett a szintén rá támadó Makonak.

Egyre jobban sírtam, de közben ismerős érzés kerített hatalmába. Olyan Déjá vu (dezsavű). Egyre jobban ismerősödtek a harcuk képei és úgy játszódott le a fejemben mintha duplán látnám... aztán egyre jobban előrébb láttam a történéseket másodpercekkel mint ahogy lezajlottak, aztán beugrott... úr' isten... ez volt az álmomban is!

-Álj!!

Semmi...

-Halljátok, ÁLJ!!!

Még mindig harcoltak...

-ELÉG!!!!

Ám ekkor bekövetkezett amit az állmom is jósolt...
Meghallottuk a falkát a távolból... Koda és Nika lefagytak... Mako oda kapta a fejét a hírre, Yukon meg... ő figyelmen kívül hagyta és fojtatta tovább a megkezdett mozdulatát...

Másodpercek töredékei alatt zajlott le minden a fejemben... kétsegbeesés, tehetetlenség érzet, bűntudat... miért? Ha emlékeztem volna arra a szaros álomra most ez nem lenne... bár ki tudja...

-VIGYÁZ!! MAKO!
De már késő volt... mire felfigyelt Yukon ütése célba ért... Mako hátra esett és nekicsapodott a feje az aszfaltnak... ezzel egy időben alá esve egy kocsinak...


Ezt a részt direkt ilyen rövidebbecskére írtam, mert szerintem így jó az eltagolása. Nem megijedni, holnap hozom a kövi részt! Addig is elnézést, és jó szenvedést😉

Ui.: Dobjatok légyszi, kommenteket és csillagokat!
Pusziii😘😘

Farkasokkal suttogóWhere stories live. Discover now