Farkasokkal suttogó

25.

Bocsi hogy ilyen későn...csak kötőhártya gyulladásom volt szóval telómegvonásom volt...
Mindegy....
A lényeg, hogy igyekszem visza hozni a napiegy részt.
Esetleg két nappnta egy részt.( ezt csak ha nehezebb idők vannak:D.)
Jó olvasást!

Ui.: remélem tetszik.:)) Kérem a kommenteket!
Pusziiiii😘😘

-Kuss legyen már ott hátul! Mako, állítsd már le őket!

-Nyugi van már, Nika.

-Téged nem zavar, hogy azok ott hátul épp felfalják egymást? Tudtommal az egyik a csajod?

-Állítsd már le magad! Csak hülyéskednek!

Hát igen... csak hülyéskedtünk. Legalább is eleinte én csak hülyéskedtem... De kicsit tekerjünk vissza.

Már lassan 2 napja úton voltunk és senki nem szólt igazán senkihez semmit... Kodával néha váltottunk pár szót. Viszont akkor ő is épp a telóját bújta. Mako  vezetetett, Nika puffogott és manikűrözött, míg Yukon bedugta a fülesét és zenéthalgatva bambult ki az ablakon. Én csak feszengve ültem középen és bambultam ki előre... telózni nem akartam mert nem mertem vissza kapcsolni a telóm Luke miatt... így zenét halgatni sem tudtam... eredetileg be volt kapcsolva a rádió, de a kis caf... khm... "kisasszony"-nak semmi sem tetszett ami nekünk igen... így nagy vita után inkább kikapcsoltuk...

-Mi van? Unatkozol?- szólt hozzám Yukon miközben kihúzta füléből a második fülhalgató fejet is. Kissé ijedten kaptam oda tekintetem mert épp Koda telójába lestem bele. Nem direkt  kukkoltam... csak ahogy elbambultam úgy pont azt kezdtem el vizslatni... rossz szokásaim egyike ez is... hogy ha elbambulok feltűnően stírölök valakit... vagy véletlen kihallgatok egy beszélgetést... vagy éppen belebabulok valaki telójába... pedig nem bunkóságból csinálom vagy szándékos tiszeletlenségből...

-Nyugi! Nem köplek be... amúgy sincs semmi érdekes Koda beszélgeteseiben...

Zavaromban full elpirultam... és lefagyott az arcom...
De Kodát jobban zavarta Yukon beszólása mint, hogy én néztem a telóját...

-Hé! Igen is érdekesek a beszélgetéseim. Csak azért mert nem képekkel chatelek úgy mint te...? Én nem vagyok olyan kujon Yukon...

Attól a fejtől amit Yukon felöltött és a béna rímtől rám tört a röhögőgörcs... nos ez a másik rossz szokásom... úgy nevetek mint egy őrült... fulldoklom, csapkodok, mutogatok stb... most is hasamat fogva mutogattam Yukon-ra miközben röhögve rádőltem Kodára.
Ezen Koda is elkezdett szakadni.

-Hah... igen? Ennyire vicces vagyok? Tényleg?- kérdezte felháborodva Yukon, mire válaszul elkezdtem bólogatni miközben kezeimet szám elé kaptam... felhúztam a térdem hasam elé.- Nem mondod? Valóban? Ez esetben... meg kell, hogy büntesselek.- kaján vigyor ült ki arcára és közelebb csúszott hozzám.
Én lesokkolódtam. Bepánikoltam és elkezdtem hátrafelé kúszni. Már amennyire tudtam szerencsétlen Kodától...

-Hé! Haver... ne csináld...- szólt rá koda figyelmeztetve Yukont arra, hogy egy zsúfolt kocsiban vagyunk ráadásul én a "főnök" csaja vagyok, egyben a legjobb barátjáé.
Ám a Yukon vészesen közeledett felém, ijedten előre pillantottam Mako-ra aki próbálta vissza folytani nevetését... értetlenül néztem rá majd vissza fordultam támadóm felé. Ám az addigra már az arcomban volt...
-JAJJ!! Úr'Isten...- kapkodtam a kezem a fejem elé... ám Yukon le fogta azokat.- Mi a...- mondtam volna de Yukon kaján vigyora és nyomulós közelsége belém folytotta a végét... aztán közelebb hajolt és belesúgott a fülembe.

-Mondtam. Büntetést érdemelsz!- akkorara kerekedett a szemem, hogy Mako eddig bírta és szakadni kezdett... ahogy Koda is... értetlenül és leszidóan néztem előre a "barátom"-ra.(nem igazán vágom hogy most akkor igazán mi van köztünk vagy velünk...) Erre abba hagyta a nevetést és próbált komoly fejet vágni.
Viszont Yukon kihasználta, hogy egy pillanatra nem rá figyelek és eszeveszettül elkezdett ¿csikizni?... na most erre persze hogy visítva nevettem...
-Jahj... jahjj.. neh... neeee... ah... ne... hagyd... hahgyd.abba... elég! Légysziii... szhih... neh...

-Nem hallom? Azt mondod vesztettél?

-Feladooom! Neh...

-Mit mondtál?

-Elég! Jó!? Neh... jajj... jó. Jó... mit mondjak még? Áh...

-Megérdemelted a büntetést!

-Jó jó... nah... megh... meg.érdemeltem oké? jaj.. elég...- abba hagyta végre és nyertes vigyort öltött fel. -huhh... istenem... te nem vagy komplett...

-De én nyertem! Héj! Jajj mit. mit csinálsz te. te leány?

-Háh! Nem biztos! Te is csikis vagy! Csikis a kisfiú! Csiki-csiki-csiki!- vetettem rá magam és derekára ülve csikiztem a hasát meg az oldalát.

-Neh. Hagy... hagyd abba! Ne.hülyéskedj! Hallod?

-Nem hallom!? Hogy mondod?

-Állj.már lehh...

-Mi?!? Nem hallom... Azt mondod sajnálod?- formáltam egyik kezemből tölcsért a fülem mellé, míg másikkal kitartóan szadiztam...
Koda szakadt mellettem a nevetéstől... Mako is... Nika meg az előzző megjegyzése után puffogva fordult az ablak felé.

-Jóh... jó sahjnálom... bocsi jó?!

-Hát... még meglátjuk...- szálltam le róla, majd keresztbefont karokkal elfordultam.

Ám ő egy hirtelen rántással vissza rántott és két felhúzott lábával közrefogva karjaival is szorosan magához vont. Mondanom sem kell... full zavarba jöttem közelségétől... a romantikus filmekben ülnek így a kádban az emberek... szerintem zavarom az arcomra is kiült mert akkorára gúvadhattak szemeim... fejét a nyakhajlatomba fúrta és úgy szorított még jobban... majd azt suttogta...

-Nyertem...

Olyan ideges lettem... ki akartam verekedni magam az öléből de nem hagyta... szorosabban fogott és én ezt ki is használtam.

-Eh... ehngedj el!

-Nem-nem rossz kislány!

-Nehm- erőtlenül kezdtem el huzogatni kezét...- Agyon nyomsz... megh.full... nehm... kaph...ok... leh.ve...gőt...- majd ernyedten össze estem karjaiban.

-Haver...mi a faszt csinálsz?- Akadt ki Koda.

-Mi folyik ott hátul?- pillantott hátra Mako. Ijedtében félrerántotta a kormányt...

-Nem tudom... én csak... én csak szorosan megöleltem...

-Te hülye... és ha asztmás?- fakadt rá Mako.

-Nem értem mi köze ennek az asztmához...

-Hagyjuk... Állj félre!-utasította Koda Mako-t.