Farkasokkal suttogó

9.

Ha lehet már rákvörös voltam. Gyorsan elhúzódtam, felpattantam és a padlón kezdtem el bambulni egy meglehetősen "érdekes" pontot.
-Szóval honnan veszed?- zökkentett ki.
-Hát amikor kinéztem az ablakon akkor láttam Mako-t... vagyis... akarom mondani... egy farkast.- nyögtem ki végül.
-Mako-t?- látszólag nem nagyon értette, hogy mit mondtam.
-Hát... ez egy hosszú story...- ránéztem, hogy lássam akarja-e tudni a folytatást. Szemeivel fürkeszve figyelte az enyéimet, így arra jutottam, hogy folytatom.- Igazából Mako egy farkas a rezervátumból. Én ott dolgozom a nyáron, így ismertem meg... vagyis igazaból már előbb is találkoztunk amikor majdnem elütöttem.- magyaráztam a padlónak és elmeséltem a történteket. Felnéztem rá várva reakcióját. Meg mosolyogta a törtenetem.
-Azt felételezed a farkashaverodról, hogy ő tette?- csavarta ki a szavaim.
-Nem. Vagyis... nem tudom... őt láttam ott azelőtt mielőtt te...
-És csak ezért egyből megvádolod? Hisz veled kedves volt.- kérdezte, mintha a védelmébe akarna kelni.
-De mindenki azt mondja, hogy hiába jámborak belül akkor is vadállatok...
-Őt vádolod?!?-kérdezte megint és éreztem rajta, hogy feszült.
-Nem én csak...- habogtam. Aztán észbe kaptam és ráförmedtem.- De te... mit húzod itt az agyam. Azért kérdezgetsz, hogy zavarba hozz? Pedig te úgy is pontosan tudod, hogy ki vagy mi támadott meg az erdőben! -förmedtem rá és fenyegetőzve elindultam felé.
- Te ne szórakozz velem! Nem is ismerjük egymást, de már számonkérsz? Ennyi erővel még a nevedet sem tudom!- zavarba jött. Most ő habogott. Értetlenül néztem, hisz a nevét csak tudja már.
-Heh... a n-nevem?- "Vagy csak nem akarja nekem elmodani?"
- A nevem... Chris... nem... nem mondtam mert én sem tudom a tied.- elgondolkodva néztem rá.
-Én Jessy vagyok.- mutatkoztam be.
-Hát... örülök Jessy.- rám villantotta csábos félmosolyát, majd felált és lépett egyet felém, de egyből vissza torpan, és sziszegve odakapott jobb bordájához.
-Tényleg nem hívhatok orvost? De miért nem?- léptem oda hozzá és vissza fektettem a kanapéra.
-Ne. Hamar elmúlik. Csak ennem kéne valamit. Esetleg...
-Csinálok szendvicset.- ajánlottam fel gyorsan, és mar oda is mentem a hűtőhöz. Kivettem az alapanyagokat és neki láttam.
-Na és mond csak akkor mi is támadott meg?- kérdeztem háttal a konyhából. Éreztem magamon a pillantását, de nem figyeltem rá.
-Egy hópárduc.- mondta.
-És azt hiszed bedőlök annak, hogy egy ilyen nagy bestia támadasát ennyivel megúsztad?- kérdeztem hátrafordulva.
Nem válaszolt.
-Jó. Értem. Hagyjuk. -duzzogtam. -Végülis csak egy vadidegen vagy a házamban. Hogy jövök én ahoz, hogy komoly választ kapjak...- mondtam, és közben sértetten bevagtam a vágódeszkát a mosogatóba. Magam sem értettem, hogy miért reagálok így...
Láttam rajta, hogy sajnálja és kicsit megijedt. Bűn bánó szemeit rólam a földre szegezte. Láttam rajta, hogy tanácstalan. Nem értettem...
A tv-ben még mindig az a fránya film ment. Rápillantott a képernyőre majd mint akit arconcsaptak oldalra fordult és rám nézett.
-Szóval utálod a vérfarkasokat?- kérdezte, de olyan hangsújjal mint aki most teszi fel élete legfontosabb kérdését. Egyszerűen nem értettem.
-Hogy jön ez ide?- Elképedve néztem rá és megnyikkanni sem tudtam. Annyira furcsa volt ez a kérdése.
Csak nézett engem mint aki azt várja, hogy majd én megmentem a világot. Szerencsémre, vagy éppen, hogy nem... kulcscsomó csörgését hallottam a zárból és a következő pillanatban papi toppant be az ajtón izgatottan.
-Képzeld Jessy, ma velünk jött Jacaues is halászni. Nagyon jó kapás volt ma, és képzeld  a hálónkba akadt egy óriási tin...
-megakadt a szeme rajtam, és Chris-en. Én sokkolódva néztem a fiú iranyába egy vagókéssel a kezemben. Papi valószínüleg nagyban félreértette a szitut mert keze ökölbe rándult és szikrákat szóró szemekkel megindult a fiú felé. Chris nem reagálta le, ugyan azzal a tekintettel nézett maga elé. Én viszont kapcsoltam és gyorsan megindultam papi felé.
-Papi. Papiii! Nincs semmi baj! Hallod? Semmi baj. Csak félreértetted. Nem akar bántani!- álltam papi elé aki már majdnem elérte a kanapét.
-Ki a szösz ez? Mit keres itt az én házamban? Miért félmeztelen? És miért ijedtél meg tőle ennyire?