Oldalak között

12. rész

Anna szemszöge

1 hete vagyok összezárva Warddal, és őszintén nem tudom mit gondoljak. Bár tudom hogy vérbeli gyilkos és valószínűleg kiválóan ért a manipuláláshoz, egész kedvesnek tűnik. És valószínűleg ez a csapda, így nem bízhatok meg benne.
Azt persze nem árulta el hogy hol vagyunk pontosan.( Bár a tájból és a Nap járásból kiindulva valahol Dakota/ Idaho/ minnesota/ Oregon körül, de nem vagyok benne biztos) De a házat legalább már elhagyhatom.

Minden nap gyakorolok, hogy egyre jobban tudjam irányítani az elemeket. Max nélkül nem az igazi, de azért nem vagyok teljesen elveszve.

Szelet könnyen tudok már generálni, tűz még könnyebb, és a vízzel sincs egyéb gondom. De a föld még mindig kihívás. Pedig azt hinné az ember, hogy az a legkönnyebb, de nem.
Gyűjtöttem egy halom követ, amit majd felemelhetek, de már egy órája szenvedek és semmire sem jutottam.

–Hogy haladsz?– kérdezte Ward egy fának támaszkodva.

–Csendben jobban megy!– jegyeztem meg.

–Ugyan már, néha lazítani is kell.

–Vigyázz, még a végén azt hiszem, törődsz velem.

– És ha tényleg így van?

–Csak egy hete ismerjük egymást és nem tűnsz annak a törődő típusnak.

–Akkor minek tűnök?

– A gonosz manipulatív alaknak, akit csak a céljai érdekelnek és semmi más.- mondtam egyszerűen.

Erre csak halványan elmosolyodott.

–Okos lány vagy, ugye tudod?

–Igen, tudom. Családi vonás.

– Persze, hisz anyád sikeres orvos, apád meg nagyszerű ezredes volt.

–Ja, persze. Mindig elfelejtem hogy az egyik kedvenc elfoglaltságod mások életének áttúrása.– folytattam szarkasztikus hangnemben.

– Csak azért csináltam mert azt mondták.

–Persze, és te pincsiként minden utasítást pontosan követsz.

Erre láttam hogy állkapcsa megfeszül és inkább komoran sarkon fordult és visszament a házhoz.

–Ez az, menekülj csak!

–Csak szimplán nem akarom tovább hallgatni a sok hülyeséget ami a szádon kijön.

–Hajtogasd csak, ha ez téged megnyugtat– kiáltottam utána,mert már elég messze járt.

Legalább végre megint egyedül maradtam, így tovább folytattam a gyakorlást.

Próbáltam nyugodtan, haraggal, de sehogy sem tudtam megemelni egy nyamvadt kavicsot se.
Végül csak leültem egy fa tövébe és elkezdtem egy kisebb követ dobálgatni a kezemben.

– Miért nem működik?– kérdeztem magamtól.

a kő esése minden egyes dobásnál egyre lassabb lett, míg nem sikerült pár másodpercre a levegőben tartani.
Végül sikerült teljesen a levegőben tartani.

–na, csak panaszkodni kellett.

Eljátszottam a kő reptetésével, és lassan egyre több követ adtam hozzá a reptetettekhez.

***
Már sötétedett így visszamentem a kunyhóhoz.

– Hát vissza jöttél?– kérdezte gúnyosan Ward.

–Máshova nagyon nem mehettem.– grimaszoltam.

–Ez igaz. Mindegy, kaját találsz magadnak. Én elmentem edzeni.

–Ahogy akarod...

Max szemszöge

Már egy hete hogy ebben az ágyban ülök, és már nagyon szabadulnék. Igaz, szinte mindenki meglátogatott minden nap, de azért csak nem az igazi.

– Na Mizu Max?– jött be boldogan Lincoln.

– Mi lenne? Kezdek nagyon unatkozni...

– Nemsokára kikelhetsz! Szerintem 2 nap és sínnel talán már megprobalhatsz sétálni.

– Az már eleve jobb mint a plusz egy hét.- mondtam boldogan.– Annáról van valami?

– Nem, sajnálom. Ward valószínűleg valamilyen titkos bunkerba vitte mielőtt felszívódott volna.

– de ki ez a Ward pontosan? Mert mindenki beszél róla, meg mondják hogy gonosz, de mit tett pontosan?

–Kérdezd Daisyt. Ő mindent el tud mondani a szörnyűségekről amit tett.

Ez már nem kezdődött olyan fényesen, mint vártam, de mégis kíváncsibb lettem mint ezelőtt. Mégis mennyire rossz ember ez a Grant Ward?