Oldalak között

6. rész

–Valami gond van?– kérdezte Max miközben az erdő felé sétáltunk.– úgy lógatod az orrod.

– Csak Jess. El akart ma menni plázázni, de nemet mondtam.

–Máskor is mondtál már neki nemet. Ez most miért lenne más?

–Nem tudom. Lehet csak az egy hónap kihagyás miatt, de mostanában nem önmaga. Mintha sokkal....

–Nyugodtabb lenne? Mármint az nekem is feltűnt hogy a héten még egyszer sem vesztetek össze.– mosolyodott el halványan a végére.

– Nem Tudom pontosan leírni... Csak... Más. Igaz, nem kapja fel úgy a vizet, de nem is beszél annyit mostanság.

–Szerinted mi lehet az oka?

–Nem tudom. De majd ráérünk később kideríteni. Most ideje az erőnkkel foglalkozni!

–Benne vagyok.

Már lassan a tóhoz értünk. Az elmúlt egy hét alatt rájöttünk hogy Max érzékei felerősödtek. Gyorsabbak a reflexei, jobban lát és hall, és mintha könnyebben is megjegyezne dolgokat. Az én erőm is jól fejlődik. Egyre nagyobb víz tömeget tudok megmozdítani egyre könnyebben. De valahogy érzem hogy több lapul bennem. Még közel sem értem el a határaimat.
Letettük a táskáinkat egy fa tövébe és neki kezdtünk a gyakorlásnak.

***

–Ideje lenne haza indulni. Nem gondolod?– kérdezte bátyám, de én jobban el voltam foglalva azzal hogy hullámokat idézzek a tóban.

–Én elvagyok!

– Az lehet, de anya aggódni fog ha sötétedés után érünk haza!

–Pár perc mit számít még?

–Hahj...legyen– zsörtölődött.– még 5 percet maradhatunk. De ha nem, akkor itt hagylak.

–Ugyse fogsz. Nem hagynád itt a kishúgod egyedül, védtelenül, egy sötét erdőben– vettem véknyabbra a hangom.

–Bármi vagy csak védtelen nem! És még ha valaki esetleg el is rabolna, őt sajnáljám, nem téged!

–Tessék?!– néztem rá.

–Igen. Hisz ha valaki olyan hülye hogy elraboljon téged azt úgy elinteznéd, hogy az intenzíven kötne ki. És még az erődet sem kéne használnod.– fejtette ki.

–Aww. Köszi.– mosolyodtam el.– örülök hogy ennyire bízol bennem. De azért te se lennél tehetetlen ha valaki rad támadna.

– Hát igen. Ha katona az apád mindenfélét megtanulsz.

–Igen.

***
Másnap

Reggel gyorsan össze készültünk és mentünk is a suliba. Az első óra kémia. Jeej. Mondhatom hogy az élet kedvem mennyire lement már kora reggel.
Ráadásul még kísérletezünk is. Amit alapból szeretek is, kivéve ha egyik lombikból a másikba kell borítani különféle löttyöket, és reménykedni hogy nem egy gomba felhő fog keletkezni.

–Szia!– köszöntem barátnémnak, aki ugyan szekrényében matatott, úgy tűnt más világban jár.

–Ó, szia!– jött vissza a bódulatból.

–Minden rendben?

– persze! Hogyne lenne?– válaszolta zavartan.

– Csak mert mostanában furán viselkedsz.

–Mi? Én? Furán? Tudod te miről beszélsz? Minden rendben, nincs semmi baj.– hadatra el.

–Ha te mondod.– válaszoltam, visszatartva azt amit gondoltam. Biztos hogy hazudik. Csak azt nem tudom hogy mi lehet a gond.

Beültünk a terembe, és pár perc múlva a tanár is megérkezett.

–Rendben gyerekek! Előttetek van a desztillált víz és a többi alapanyag. Kövessétek a tankönyvben leírtakat és hajtsatok végre a kísérletet. Az első pár akinek sikerül jutalomban fogom részesíteni. Lássatok is neki!

Volt vagy 4 különböző színű folyadékkal teli kémcső, sónak látszódó valami, gyufa, csipesz meg papír.

–Jobb ha nekikezdünk! - jelentette ki Jessica és el is kezdte olvasni a könyvet.– jó, itt azt írja hogy az égő felé kell rakni a kémcsővet, míg kékes színről lila lesz.

– Vettem!

–Jó, ott a gyu...fa. te mikor gyújtottad meg?– nézett a már égő Bunsen égőre.

–Én? Nem csináltam semmit.

–Na mindegy. Akkor kezdj neki, én addig folytatom a másik részét!

–Oké!

Egy percre elgondolkodtam hogy hogy lobbanhatott lángra az égő. Netán én voltam? De a vizet irányítom, nem a tüzet. Vagy netán több elemet is tudok irányítani? A végén még kiderül hogy valami avatár kopi lettem. Ami azért elég királyul hangzik...

–Anna, te mi a jó eget csinálsz?– kiáltotta le fejem a mellettem álló.

– A tűzbe tartom a csövet. Miért, minek tűnik?

–De arra van a csipesz, hogy azzal tartsd a kémcsővet, hogy nehogy.... Hogy nehogy megégj.– akadt el a szava mikor kivette a kezemből a csövet, de semmi bajom nem volt.– hogy hogy nincs semmi bajod?

– Még biztos nem volt olyan forró az üveg.– jött ki az első mondat ami az eszembe jutott.

–Nem, az kizárt. A hőtől akkor is kellett volna lenni valami égés nyomnak.

–Nem a tűzbe tartottam a kezem! Nincs semmi bajom, mint az látható! Csak... Csak folytassuk. Hátha mi leszünk az elsők!

–Hát oké...

***

Na ná, hogy nem mi lettünk kész először. Hanem az osztály két egyik legokosabbja, Adam és Laura.
Kicsit zavart hogy nem sikerült lekörözni őket, de a kémia sose volt, vagy lesz az én asztalom. De Van sok más egyéb amiben terítek ezen kívül.

A kövi óra tesi. Az már jobban az én asztalom. Bár valószínűleg ha a többi lányon múlik csak nyújtások lesznek, ha jobban lesz kedvük, akkor meg talán röplabdázunk. Általában ezért is szoktam átállni a fiúkhoz focizni, vagy kosarazni.

Belépve az öltözőbe láttam hogy Stephanie és Linda a tanárnővel beszélget, úgyhogy ebből biztos limonádé óra lesz.

Éppen kezdtünk volna át öltözni, mikor a tanár bejelentette, hogy nem kell, mert ma Ping-ponozni fogunk. Csak a cipőt kell atcsereni.

–Na, akkor ma se lesz semmi megerőltető.– ültem le kicsit elkeseredetten a padra.

–Ugyan már, a pingpong is lehet izgi.

–Tudom, csak jó lenne valami nehezebb is.

–Akkor menj futni a fiúkkal.

–Azért meg nem őrültem.– nevettem, mire Jess arcára is mosoly ült ki.

– Mindegy, jobb lesz ha indulunk.

–Oké.