Oldalak között

40. rész

Két napja nem volt vendégem és kezdek unatkozni. Bár legalább van időm kitalálni valamit arra az esetre ha esetleg valami szerrel próbálnának meg belőlem kicsikarni válaszokat. Eddig sajnos semmilyen konkrét terv sem jutott eszembe, úgyhogy majd marad a jól megszokott improvizálás.
Elkezdtem fel le sétálni a szobában, de az ajtó nyílására megálltam.

–Á, hát meg is jött a rajongó tábor!– tártam szét karjaim egy vigyor mellett.– miben lehetek szolgálatotokra?

– Válaszokat akarunk.– kezdte határozottan Coulson– és jobb ha nem ellenkezel hanem egyszerűen kitálalsz! Úgy mindenkinek egyszerűbb lenne.

– De az egyszerű sose mókás! És még ha akármit mondanék, kétlem, hogy el is hinnétek.

– Hidd el, megvannak a módszereink, hogy kiderítsük a valóságát az általad mondott dolgoknak.– szólt Mack.

–Ahha... Netán a spéci hazugság vizsgáló gépre celoztok, ami legutóbb is annyira jól működött?– kacagtam a végére.

–Fejlesztettünk rajta.

– Akkor essünk túl rajta. Bár lehet spoilerezek, de nem fogtok semmit sem kiszedni belőlem.

–Azt majd meglátjuk. – a férfi közelebb lépett, és két karperecet csalolt kezeimre.

–Jajj, de aranyos! Még ékszereket is adtok?– tettettem megilletődést.

–Blokkolja a képességeidet a szobán kívül is!

–Mi az, nem biztok bennem? Pedig nem áll szándékomban senkit sem bántani.

Válaszra sem méltattak, csak felkaromat meghúzva vitt maga (és a csapat felé).
Mack és Billy ment elől, Coulson és Jemma mögöttem, Max pedig mellettem sétált. Bátyám ábrázata ugyan szilárdnak bizonyult, mégis ki tudtam olvasni belőle egy kis aggodalmat, kétellyel és valamennyi boldogsággal fűszerezve.

A szobába érve beleültettek a székbe. Próbáltam a lehető legkényelmesebben elhelyezkedni, de Koenig bosszúsan rám szólt, hogy üljek normálisan. Persze mindent megtettem, hogy még jobban az idegein táncoljak, de azért sikerült picit visszafogni magam.

Kb egy óra telhetett el, de semmire sem jutott. Billy picit hátrébb dőlt a székében és palackjáért nyúlt, hogy kicsit felfrissítse magát.

–Igyon csak, a hidratáció fontos!– jegyeztem meg és elmosolyodtam saját béna poénomon.

–Azt hiszed vicces vagy?

–Szerintem imádnivaló vagyok!– vigyorodtam el– talán kicsit idegesítő, de imádnivaló.

–Hihetetlen vagy.– forgatta szemeit.

–Ezt sokan mondták már.

Erre nyugodtan felállt és kisétált az ajtón. A kétoldalú tükörre néztem, hogy aki az egészet végignézte láthassa, hogy nem vagyok meghatva. Gondolom az ügynök vagy valami tanácsért ment ki, vagy hogy feladta, és inkább átpasszolna másnak.
Utóbbi bizonyosodott igaznak, mivel pár perc múlva a Hazafi lépett be, szokásos öltözékében.

– Mi az? Koenig feladta?

– Nem, csak úgy gondolta, hogy én nagyobb hatással lehetek rád.– egyenesen a pult felé sétált és a kijelzőt kezdte el figyelni.

– Persze. Mert azt hiszi, hogy a főnöktől majd megijedek, mi? Maga nem más, mint egy cirkuszi majom aki a médiával játszik.

– Azért egy kis tisztelet nem ártana!

–Hát, akkor rossz helyen jár, mert tőlem biztos hogy nem kap olyat.– mondtam komoran, mire a férfi arca bosszúsabb lett.

– Mégis mi bajod van?! Tudod a bátyád egy kedves lánynak írt le, aki a jót akarja szolgálni...– kezdett bele, de félbe szakítottam.

–A szarkazmus és a flegmaság jobban tetszik. És a jó relatív.

– Komolyan?– csak vállat vontam.– nekem csak egy álcának tűnik. Hogy elrejtd az érzéseidet.

–Ja, az álcákról maga is tud pár dolgot, nem igaz?– kérdeztem, megpróbálva figyelmen kívül hagyni azt, hogy telibe talált.

–Mire célzol?– ráncolta homlokát.

– Ugyan, előttem nem kell titkolóznia. Tudom hogy maga nem is embertelen.

–Viccelsz? Hisz az vagyok! Nem láttad hogy mire vagyok képes?

– Dehogynem! De az nem jelenti azt hogy el is hiszem. Tudja élőben néztem az adást, amikor kijelentette, hogy valójában embertelen. Egy pillanatra sem lepődtem meg, mivel tudtam hogy hazudik. Szép alakítás volt, meg kell hagyni, de az egész csak ennyi. Egy színjáték. Csak kellett egy balek, hogy a Shield arca legyen. Az ereje tényleg elég meggyőző, de biztos csak valami trükk.

–Ez csak alantas vádaskodás. Csak a saját helyzetedet próbálod menteni. Ami egyébként siralmas.– szemei pár pillanatra kétségbeesetten csillantak fel, így tudtam, lelepleztem. Már csak haladni kell az árral.

–Ugyan már.– kacagtam egy kicsit– senki sem lenne olyan merész, vagy ostoba, hogy egy embertelent tegyen meg a Shield fejéül! Az túl szép lenne.

– Pedig ez az igazság.

–Francokat az! Csak egy újabb hazugság amit kitaláltak, annak titulálta, hogy a nagyobb jóért van! Tudja, ezért nem értem amikor a Hydrát állítják be az egyetlen és leggonoszabb gonoszként, miközben a Shield is csak hazugságot hazugságra halmoz! És lehet hogy néha tényleg megmentenek pár embert, de a következő sarkon 10 másik hal meg pont miattuk!

Némán hallgatott, de szemei szinte szikrát szórtak. Gondoltam hevítsük még a kedélyeket de épp mikor szólásra nyitottam volna a szám Coulson rontott be. Nem tűnt zaklatottnak, de mégis olyan mintha egyszerre akart volna kérdőre vonni mindkettőnket.
Mace igazgató kivonult az ügynök társaságában, újfent egyedül hagyva engem.

Mindent amit mondtam úgy is gondoltam, tehát a gépet hiába figyelte. Remélem azért Coulson és a többiek is rájönnek hogy részben igazam van. Szinte teljesen biztos vagyok benne, hogy Jeffrey Mace nem embertelen. Lehet hogy meggyőző, de nekem akkor sem klappol.

Már jó ideje, hogy senki se jött be a helyiségbe, így gondoltam felállok a székből, de amint meg próbáltam kisérelni a műveletet, a karomon lévő kis szerkezetek visszarántottak.

–Ugye most csak vicceltek!– háborodtam fel.

– Nem, ott maradsz, amíg máshogy nem döntünk!– hallatszott Koenig hangja a sarokban lévő hangszóróból.

–Ez nem fair!

***
Halálra untam magam, mire valaki méltóztatott bejönni. Arcról ugyan ismertem az ügynököt, de a neve hirtelen nem ugrott be. Malvin, vagy talán Percy? Mindegy, annyira nem is érdekel.
Visszavezetett a "szobámba", majd se szó se beszéd rám is csukta az ajtót. Kedves, mit ne mondjak...
A falon lévő képernyőn épp egy tengerparti táj vont kivetítve. Nem éppen a legizgalmasabb dolog.

Ledőltem az ágyra és elkezdtem gondolkodni. Kimentésre nem igen számíthatok, úgyhogy valahogy fel kell találnom magam. Szinte kizártnak tartom, hogy lesz majd lehetőségem akár valami evőeszközt is szerezni, nem hogy  bármi normálisnak mondható fegyvert. Csak az erőmmel juthatok ki.
Tehát meg kell szabadulnom az ostoba karperecektől!