Oldalak között

33. rész

Max szemszöge

Hahj, hogy miért kell ennek a napnak is eljönnie? Miért kell minden évben megünnepelni az ember isten verte születésnapját? Csak még jobban elszomorít, hogy tudom, a testvérem nem lehet itt. Így is elég rossz az, hogy Daisy lelépett, Culson nem akar tovább igazgató lenni (bár azt meg is értem, biztos elege van már), nem engednek ki a terepre és szinte az összes időmet a bázison kell töltenem, és még azt sem tudom, hogy Anna hol van, vagy egyáltalán életben van e még. (Bár mivel az elmúlt hónapokban összefutottak a többiek Warddal, akkor valószínűleg ő is életben van.) Ami amúgy jó hír.

De akármennyire próbálom azt bemesélni magamnak, hogy Raj és Malic halálával a Hydrának végleg vége van, ez teljességgel kizárt. Egyrészt, mivel Ward bármikor újjá építheti, másrészt akkor valószínűleg már rég rátaláltunk volna Annára, mivel nincs aki védelmezze. De valószínűleg csak szimplán visszabújtak az árnyékba.

Fél év ide, vagy oda, még mindig nehezemre esik elhinni, hogy a húgom átállt a sötét oldalra. Nem értem. Lehet hogy Apa halálának oka adta be neki a végleges lövést, de engem is ugyanúgy megrázott a dolog, mégsem követtem a példáját és adtam ki titkos információkat a nyilvánosságnak! Így is örülhetünk, hogy azt aránylag könnyen le tudtuk rendezni. Nagyon szeretném azt hinni, hogy ha egyszer végre valahára megtaláljuk, rá fogom tudni beszélni, hogy amit csinál, az őrültség, és álljon vissza a mi oldalunkra. De sajnos amennyire ismerem ennek elég kevés lenne az esélye. De ő akkor is a húgom, és nem hagyhatom hogy örökre elnyelje a sötétség. Nem hagyhatom hogy olyanná váljon, mint Grant Ward!
Ha akármilyen esélyem is lesz, hogy akár csak egy kicsit is beszéljek vele, meg fogom ragadni! Bármi áron!

Anya próbál diszkrét maradni, és objektívan kezelni a helyzetet, de ez neki is nehéz. Nem telik el úgy nap, hogy ne látnám a szemében az aggódást és a fájdalmat, amit a lánya hiánya, és részben az árulása okozott.

Gondolkodásomat a kopogás az ajtón zavarta meg.

–Jó reggelt!– jött be mosolyogva Fitz.

–Jobbat!– álltam fel zsörtölődve.

–Azt hittem hogy jobb kedvedben leszel, tekintve, hogy milyen nap is van.

–Ma van az évfordulója annak, hogy Ward elrabolta Annát, és átcsábította a Hydra oldalára!– vágtam rá, mire elszontyolodott fejet vágott– bocs.

–Nem kell. Hisz végülis igazad van. Tudom hogy nehéz. Mikor kiderült hogy Ward ki is valójában teljesen lesúlytott.

–Tudom, de ő a kezdetektől fogva romlott volt. Anna közel sem az! Mielőtt jött ő, nem az emberek elpusztításán, hanem a megmentésén elmélkedett. Hős akart lenni. De...

–Figyelj!– tette kezét vállamra–  Még semmi sincs veszve a húgoddal kapcsolatban. Ward és Anna két külön személy. Utóbbiban még biztosan benne van a jóság, főleg azok után amit meséltél, és ahogy magam is megismertem. úgyhogy ha sikerül behoznunk ide, biztos vagyok benne hogy meg tudjuk majd győzni. És ha más nem is, akkor te képes leszel rá!

–Köszi. Ez jól esik.– mosolyodtam el halványan.

–örülök, hogy sikerült felviditani. De most gyere! Nemsokára kész a torta!

–Igazán nem kell. Van jobb dolgotok is,mint velem foglalkozni.

–Ugyan már! Hisz még fiatal vagy! Az ilyen pillanatokat igazán ki kell élvezni. És ha úgy vesszük neked ez az egy éves fordulód a Shieldnél! Dupla ok az ünneplésre!

–Hát, ha így fogalmazol....

–Na látod! Akkor ha összeszedted magad gyere le a társalgóba!– ezzel intett, majd elment.

Átöltöztem, majd útnak is indultam. Habár rosszul esik a testvérem hiánya, nem búslakodhatok utána mégse minden nap minden egyes percében. Hisz élveznem is kéne az életet, nem csak folyton aggodással tölteni. Anna hozott egy döntést, de nem nekem kell rosszul éreznem magam miatta. Legalább ez a kis ünneplés egy ideig el fogja terelni a gondolataimat.

Elfújtam a gyertyákat és mindenkitől kaptam ölelést. Ajándékként még olyat kaptam, amire nem is számítottam. Egy hivatalos Shield igazolványt. Hivatalosan is ügynökké lettem avatva, tehát akármikor mehetek ezentúl bevetésre (már persze ha beosztanak és engednek is)

Igaz, nemsokára lehet új fajta jelvény, vagy belépő kártya lesz osztva mindenkinek az igazgató váltás miatt, de ez akkor nem aggasztott.

Az ünneplés közepette pár percre sikerült felengednem, főleg mikor Mack Fitz arcába nyomott egy kis szelet tortát. Jemma egyből fotót is készített róla, ami először barátjának nem tetszett, de végül nagyon nem tudott mit tenni ellene.

A nap többi rész úgy telt, mint általában szokott. Mindenki ment a dolgára. Culsonék az irodába, Anyáék a laborba, Mack bütykölni valami új kütyüt, én pedig edzeni. Ahhoz képest, hogy régebben mennyire próbáltam kerülni az erőszakot, és inkább a tudomanyokra fókuszálni, mostanra már szinte a teljes ellentéte jellemző rám. Igaz, még mindig vonzz az orvosi pálya, és talán majd tudok valahogy diplomát is szerezni, de nem valószínű. Lehet hogy egy rendelőben is sokat tudnék segíteni, de úgy érzem ez az igazi feladatom. Hogy a Shieldnek segítsek, és úgy változtassuk meg a világot.