Oldalak között

16. rész

Anna szemszöge

-Mi az, nem jössz? - emelte meg a szemöldökét.

-De!- válaszoltam két gyorsabb pislogás után.

Megvárta míg odaérek, majd bement. Követtem, egyenesen lefelé. Ami elém tárult, attól majdnem leesett az állam.

Egy kisebb fogadó helységbe értünk, ahonnan különböző folyosók áradtak szét. Ahogy láttam van labor, irodák, kihallgató szobák, hálókörlet, edzőterem, céllövölde, és börtön, meg sok más egyéb helyiség is.

- Vihar bunker, mi?- kérdeztem cinikusan.

- A bunker rész stimmelt, nem?

Erre csak megforgattam a szemem.

- Akkor ki vele, miért érezzem magam megtisztelve, hogy végre megmutattad mi van itt pontosan?- folytattam nem kis gúnnyal.

- Mert átmentél a teszten.

- Ami mi is volt pontosan?

- Lojális vagy a saját elveidhez, ami becsülendő. Még akkor sem öltél meg, amikor könnyű szerrel meg tehetted volna, és tudtad miket tettem, tehát még a jó ügyet is szolgáltad volna.

- Ezzel hova is akarsz pontosan kilyukadni?

- Nekünk olyan emberek kellenek, akiknek vannak elvei.

Erre felhúztam a szemöldököm. Grant Wardnak mégis milyen elvei vannak?

-Folytasd.- tértem vissza komoly arcomhoz.

- Makacsságból és magabiztosságból bőven büszkélkedsz, és ahogy fejlődsz és nősz, a harci készségeid is csak javulni fognak. Csak néhány apróságot kell rajtad finomítani és tökéletes fegyver lehetsz.- tartott kis szünetet, hogy fel tudjam dolgozni.

- Tehát ez a tervetek? Fegyvert csinálni belőlem és a többi embertelenből?- kérdeztem mikor összeszedtem a gondolataimat.

- Nem pontosan. Az én fegyverem leszel!

-Tessék?!- akadtam ki.- hogy érted, hogy a tiéd?!

- Tudod először magam próbáltam meg visszaállítani a Hydrát. Aztán jött Malic, hogy társuljunk. Belementem, de sose tartottam igazán jó ötletnek. Inkább csak megvárni amíg segít elintézni a Shieldet, majd kiiktatni őt és elfoglalom helyem a Hydra élén. De aztán jött Raj. A néhány kiruccanás, amit tettem az azért volt mert Malic megmutatta mire is képes az a lény. Irányít más emberteleneket, és meg tud ölni bárkit, aki az útjában áll.- magyarázta miközben fel alá járkált

-Ez a Raj olyannak hangzik, aki simán segíthetne neked elintézni a Shieldet.

- Igen ám, de szerintem tesz a Shieldre. Csak uralma alá akar hajtani mindenkit és mindent, az embereket meg elpusztítani.

- Tehát amit én előre megmondtam? Jajj de fura...- vágtam rá szarkasztikus hangnemben.- már bocs, de mégis miért mondod el ezt az egészet nekem? És hogyan jön ez ahhoz hogy a fegyvered leszek? Netán átmosod az agyam mielőtt Raj tehetné? Mert kétlem hogy arra képes lennél.- bátorodtam fel.

- ó, simán megtehetném, hogy átmosom az agyad. Már csináltam ezelőtt. De szeretném hinni, hogy ha megmutatom hogy a világ, amit elképzeltél mennyire is hibás, és amit te hősöknek képzelsz nem mások mint hamis bálványok és őket is csak a dicsőségvágy hajtja, önként át fogsz állni az oldalamra és egy csapat leszünk.- mondta végig a szemembe nézve.

Csak hallgattam és próbáltam megemészteni a hallottakat. Biztos csak hazudik. Hisz ezek mindig ezt csinálják...

- Nem fogsz szörnyet csinálni belőlem. A családom rám fog találni mielőtt bármit is tehetnél!- mondtam végül.

-Ó, jajj de félek!- vágott erőltetett ijedt arcot, de seperc alatt megkeményedtek vonásai- ha annyira érdekelnéd őket már rég eljöttek volna érted!

- Biztos mindent megtesznek hogy megtaláljanak.

- Igazán? Pedig már több mint egy hónapja hogy itt vagy és még csak nem is hallottunk felőlük. A SHIELD annyira nem gáz, hogy ennyi idő alatt ne találjanak meg valakit. Jobb lesz ha beletörődsz hogy elfelejtettek! - mondta miközben közelebb lépett.

Kezem ökölbe szorult, mert nem akartam elhinni amit mond. Biztos csak azért mondja hogy manipuláljon. Anyáék sosem mondanának le rólam. Semmi áron.

- Mi az? Nem mondasz erre semmit?

- Tudom hogy hazudsz.- néztem egyenesen fel rá- csak manipulálni akarsz hogy neked dolgozzak, de ez sohasem fog megtörténni! - Ezzel sarkon fordultam és elindultam kifelé.

- Ha ennyire biztos vagy a dologban miért nem hallgatsz meg? Hisz ha úgysem fog meggyőzni téged, akkor mit számít. Nem igaz?- kiáltott utánam, mire megálltam.

Nyeltem egy nagyot, majd vissza fordultam. Végülis kicsit kíváncsi vagyok, hogy mivel próbálna meg meginogtatni a hitemben.
Végül flegma stílusomban folytattam:

- Akkor tapsra vársz, vagy elkezdesz szövegelni?

Egy halvány mosoly jelent meg arcán, de inkább volt az a 'a gonosz tervem végre mindjárt beteljesül' felé vigyor visszafogottabb változata.

- Először kövess.- mondta majd megfordult és elindult az egyik folyosón.

Ennek jobb szövege nincs? Sosem fejti ki teljesen a dolgokat, csak annyi, hogy kövessem. Mire megy ez ki egyáltalán? Hogy jobban felkeltse az érdeklődésemet?
Mert be kell vallani, hogy ezekkel eléggé sikerül...

Egy kisebb Tanácsterem-szerűséghez vezetett. Egy nagy asztal középen, székekkel körbevéve, meg egy projektor.
Amint beindította a szerkezetet egy prezentációt hozott be.

- Ez most komoly?!- nevettem gúnyosan.

- Inkább csak figyelj.

Felültem az asztal közepére és unott fejjel elkezdtem figyelni arra amit magyaráz.