Oldalak között

5. rész

Na ná hogy a bátyámnak kell beérnie utoljára! Nem is ő lenne.
Helyet is foglalt mellettem és egyből elkezdtem lehadarni neki a történteket.

–Várj...lassabban. hogy mi?!– akadt ki mikor a végére értem.

–Jól hallottad!

–És azt hiszed hogy te tetted?

–aha.

–,Hát nem is tudom Annie. Nem azt mondom nincs benne valami, de akkor is. Ez azt jelentené, hogy a gondolataidat képes vagy manifesztálni a való világban, de lehet hogy kell hozzá valami erősebb cél.

–Hát, lehet benne valami. De akkor se tudom hogy mit gondoljak! Meg hogy anya mit fog gondolni.

–Anya nem fog semmit sem gondolni, mert nem mondjuk el neki!

–Mi?!

–Csak jobban kiakadna és aggódna. Majd akkor elmondjuk hogy ha többet fogunk tudni majd róla.

–Várj, ez akkor az amire gondolok?– vigyorodtam el.

–Gondolom... Hogy ha a szupererő tesztekre gondolsz.

–Na ná hogy arra!– mondtam boldogan, és kicsit hangosan, mivel a felügyelő tanár racsapott egyet asztalára és szúrósan rám nézett. Inkább elhallgattam és a bünti végéig nem beszélgettünk.

***
Amint lejárt az idő mintha puskaból lőttek volna ki minket, rohantunk ki a teremből.
Otthon lepakoltunk majd szinte azonnal le is léptünk.

– Mégis hol akarsz gyakorolni?– kérdeztem Maxot.

–Ott, ahol nincs tömeg. Az erdőre gondoltam.

– Jól hangzik!

Kis séta után oda is értünk. Kinéztünk egy nagy rönköt, amin gyakorolhatok.

Fél óra szenvedés után még sem mozdult, szét sem hasadt, amennyire erölködtem akárhogyan.

–Lehet hogy rosszul közelítjük meg a helyzetet.– állt fel bátyám a földről, ahol idő közben jól elhelyezte magát.

–Mire gondolsz?

–Biztos ez az erőd?

–Hát... Eddig ez tűnt logikusnak... Bár ezek után lehet tévedtem.

–Valoszínűleg.

–De te se okoskodj! Én legalább próbálkozok! Te eddig még semmivel sem rukkoltál elő!

–Mert nem vettem észre magamon semmi jelentős változást! Max kicsit jobban látok. De ennyi.

– Rendben. De akkor szerinted mi az erőm?– kérdeztem kicsit lehangoltan.

–Hát... Nem lehet hogy a vizet tudod irányítani?

– Végülis nem hangzik túl abszurdnak. – gondolkodtam– akkor irány a tó!

El is sétáltunk a kis erdei tóhoz. Amint odaértünk Max egyből lehúzott az egyik bokor mögé.

–Hé! Ezt miért kellett?!– akadtam ki, de mutató ujját a szája elé rakta és halkan susogott.

–Csss. Azt figyeld!– mutatott a tó tulso szélére.

Először nem vettem észre semmit, majd lassan kirajzolódott előttem egy kis barna alak. Jobban megfigyelve láttam hogy egy őz az, aki inni ment. Pár pillanat múlva már ketten voltak.

–Egy ... meg a gidája.– suttogta Max.

–De hogy szúrtad ki ilyen gyorsan?

–Hallottam hogy valami mocorog ott és oda néztem.

–De az több mint 60 méterre van!– akadtam ki.

–Ezzel arra akarsz célozni hogy....?

– Hogy képtelenség lenne hogy csak úgy meghalld! Főleg hogy még az ágakkal is csörögtunk!

–Pedig tisztán hallottam. Várj.... Akkor nekem lehet ez a képességem? Jobb hallás és látás?

–Lehet. De eddig hogy nem vetted észre?

– A városban, meg a suliban túl sok a hangzavar. És minden normális távra van. De itt minden nyugodt. Gondolom így könnyebben tudom alkalmazni.– vonta meg a vállát.

Miután elmentek az őzek a to szélére mentünk. Megpróbáltam elképzelni hogy egy kis víznyaláb kiemelkedik a vízből, de nem történt semmi. A végén már kitettem előre a kezem (hátha segít) és becsuktam a szemem.

–Wow...– hallatszott testvérem ámulata.– nem rossz!

–Mi az?– kérdeztem.

–Nyisd ki a szemed!

Kinyitottam és szinte el sem hittem amit láttam. A tóból kis víz gömbök emelkedtek ki. Lehetett vagy 40-50, de különböző méretekben.
Leraktam a kezem és az összes, mint varázsütésre, visszaesett a tóba.

– Még gyakorolni kell.– kacagtam.

– Mint mindent.– veregette meg a vállam.– de szerintem hamarosan jó lenne haza indulni.

–Rendben!

***
1 hét múlva

Amint vége lett a sulinak egyből le akartunk lépni,hogy folytassuk a gyakorlást, de Jessica leszólított.

–Anna várj!

–Hmm?

–Arra gondoltam hogy már olyan régen voltunk együtt valahol és elmehetnénk moziba, vagy plázázni. Na mit szólsz hozzá?

– Tudod, hogy nem vagyok oda a plázákért.

– De a filmekért igen! Biztos hogy van valamilyen akció, fantasy, vagy szuperhősös film.

Láttam egy enyhe csillogást a szemében, és lehet hogy igent is mondtam volna neki, de most jobban lekötött, hogy rájöjjek az erőmre.

– Igazán jól hangzik, de sajnos most nem érek rá. Talán majd valamikor máskor.

–Hát jó. – szemébe elkeseredettség szökött, de próbált nyugodt maradni.– akkor majd valamikor máskor. Szia!

–Szia!– köszöntem el én is.

Azért rosszul esett hogy el kellett utasítanom, de a filmek most várhatnak.
Max a parkolóban várt.

–Szia!

–Hali! Akkor irány az erdő?

–Aha.