Oldalak között

56. rész

– Creel!– lepődött meg Coulson, de nekem is hasonló volt a reakcióm.

– Menjetek, én feltartom őket!– kiáltotta, miközben teste elfémesedett. Csak hálásan biccentettem, majd mindketten megiramodtunk kifelé.

Már majdnem kint voltunk, amikor ismerős kiáltások hangja csapta meg a fülünket.

–Ez nem...?– néztem aggódva Philre.

– FiztSimmons!

Egyből a hangok forrása felé kezdtünk szaladni, de mikor odaértünk kellemetlen tényezők merültek fel.

–Á, Anna, jó hogy jössz, el kéne egy kis segítség!– kiáltott Dylan pár lövés között– Várj! Mit keres Coulson melletted?

–Öhmm...– motyogtam, mert semmi sem jutott az eszembe.

–Mégis sikerült nekik visszatéríteni!– kerekedett el a szeme, mire kínosan elmosolyodtam.

–Hoppá...

–Mégis miről beszél?– nézett rám érdeklődve Coulson, de nem állt szándékomban most elkezdeni magyarázkodni, így ennyivel letudtam:

–Hosszú sztori... Majd ha lesz időnk elmesélem.

Csak biccentett, mire újra a Hydrások felé fordultunk. Ruby éppen a kamrába készült beszállni.

–Ruby ne!– kiáltotta Coulson, de a lányt ez nem érdekelte. Beállt, majd Strucker éppen be akarta indítani, de nem hagyhattam.
Gyorsan kiütöttem a két szőkét és a srác felé vettem az irányt.

–Alex! Hagyd abba! Ennek csak rossz vége lesz!

–Meg fogjuk menteni a Földet!

–Csak a pusztulását fogjátok elő idézni!– szállt be a beszélgetésbe Fitz is, de a srácot ez nem érdekelte. Beütötte a maradék kódot, majd a gravitónium elkezdtett Rubyba áramolni.

Nemsokára a termet elárasztották az emberek. Megjöttek Maxék, és valahogyan Daisyék is betoppantak.

–Hát ti?– lepődtem meg.

–Jöttünk Coulsonért. Te? És ők?– mutatott Daisy először rám, majd Noráékra.

– Velünk vannak. Hosszú sztori!– tudtam le ennyivel, miután megöleltem.

Nem sokáig örülhettünk, mivel Ruby még mindig a kamrában volt és elkezdett sikoltani.

–Ruby ne!– kiáltott Alex a vérfagyasztó sikolyokat kiadó lány felé– mit tettetek vele?!– fordult Fitzék felé.

–Ezt nem mi tettük.

–Ez a gravitónium!

–Ki kell szednünk onnan!– csatlakozott Hale tábornok is a csevegésbe.

–Nem tudjuk! A gép nem bírja. Túl fog töltődni!

–Ki kell hoznunk!

–De nem tudjuk!– ordibált mindenki túl a másikon, mire az egész épület elkezdtett rezegni.

–Ez nem én vagyok!– tette föl egyből védekezés képpen kezét Daisy, de mindenki tisztában volt vele, hogy ezt nem ő csinálja.

–El kell tünnünk innen!– tanácsolta Coulson– Most azonnal, különben az egész épület ránk fog omolni!

–De Ruby!

– Valószínűleg túl fogja élni, úgyhogy majd visszajövünk érte később!– folytatta a férfi, de mi közben már a két kiütött ügynököt ébresztgettük.