Oldalak között

41. rész

Kb két hete tarthatnak itt. Minden nap elvittek a géphez, de szokás szerint semmi használhatót nem szedtek ki belőlem. Se Anya, se Max nem szól hozzám. Meg is értem miért, de azért biztos vagyok benne, hogy egy részük folyton velem akarna lenni.

Az ajtó szokásosan kinyílt és belépett rajta Martin Linz ügynök. Egy hete ő jön értem minden nap. Már kezdem megszokni a képét.

Szokásosan némán sétáltunk végig a folyosókon és miután beültetett a gépbe ki is ment. Hamarosan Coulson már a kijelzők előtt feszített.

–Lássuk, hátha a mai nap más lesz, mint az előzőek.– kezdte semleges hangon.

– Kétlem, úgyhogy felőlem el is küldhettek.

–Na még mit nem! Egyszer végül meg fogod unni a csevegéseinket, és akkor majd beszélsz.

–Tehat arra megy ki a játék, hogy mikor unom halára magam. Bocsi, ha megleplek, de az már egy hete meg volt. Nem fogok köpni senkiről és nem árulok el semmit.

– Azért próbáljuk meg. Hová mentetek Warddal, miután kiugrottatok a gépből?

–Atlantiszba.– tényleg untam magam, ezért meg sem próbáltam kicselezni a gépet. Csak az ügynök agyát húzni.

– Rendben, és az után?

–A Machu Pichuhoz. Azt terveztük hogy megkeressük Nagy Lábat, hátha valahogyan segíthetne legyőzni titeket, de nem találtunk semmit, így inkább elmentünk a Bahamákra üdülni.

– Nem voltatok a Bahamákon.

– Ja, ezt eddig is tudtuk.

–De Rióban egyszer megfordultál, nem igaz?

Jó, ez új. Eddig semmi ilyesmivel nem áltak elő. Talán még sem végzik annyira pocsékul a munkájukat.

–Nem, ha ott jártam volna, arra biztosan emlékeznék... Esetleg nem kevered össze valamelyik másik várossal?

– Áprilisban ott voltál. És nem egyedül. 4 másik, veled egykorú gyereket is sikerült kiszúrni egy Night Club kameráin.

–Biztos csak valami másik csaj volt, aki hasonlóan néz ki, mint én. Hisz elég átlagos arcom van.– mondtam, de látszott hogy a férfi picit elmosolyogik.

– Mondd, mit tudsz egy bizonyos Omega-5-B programról?

Nyeltem egyet. Ezek most komolyan komolyak?! 2 hétig játszanak velem, hogy direkt arra menjek rá, hogy minél unottabbnak, és érdektelenebbnek tűnjek, aztán meg egy nap minden fontos dolgot rámzúdítanak! Ha most hirtelen elkezdtem komolyan venni a dolgokat, és erősen koncentrálni, hogy becsapjam a gépet, kiszúrják. De ha továbbra ki komolytalan és nyilvánvaló hazugságokat mondok, azzal talán ki tudok bújni.

– Hmm.... Valami süti sütő klubnak hangzik...– válaszoltam töprengő hangon.

– Ezek szerint tudod, hogy mit takar.

– Miért, maga tudja?– kérdeztem vissza.

–Itt én kérdezek!

– Kérdésre kérdéssel is lehet válaszolni.– rántottam vállat.

–De ez eldöntendő kérdés volt. Igen vagy nem?

– Krumplis tészta.– vágtam rá elgondolkozó fejjel egy kis csend után.

–Tessék?– nézett értetlenül.

–Vagy nutellás palacsinta.

– Miről beszélsz?