Oldalak között

9. rész

A jetből egy kisebb csapat szállt ki, a furgonból csak két hapsi.
A lény megállt, és a hirtelen itt termett tömegre tekintett.

– Mégis mi folyik itt?– kérdeztem zavarodottan

–Szerinted én tudom?!– akadt ki Max.

Ahogy láttam maga a ' felmentő sereg' is elkezdtett egymással harcolni. Most komolyan, mi a fene történik?!?!

Egy rövid, barna hajú lány valami lökéshullám szerű cuccal ellökte a szurkeséget, de az válasz képpen felénk futott és lerohanta Maxet.

Próbáltam a tűz erőmmel lelőni róla, de csak jobban felmérgesítettem vele, és rám támadt.
Mindenki kiabált minden felé, de semmit sem tudtam kivenni semmiből. Az események kezdtek elmosódni egymáson.
Annyit láttam hogy az a lány sikeresen elűzte a kék lényt, de Max a földön feküdt. Oda akartam futni felé, de valami hátba talált és minden elsötétült.

***

A fejem borzalmasan sajogott mikor magamhoz tértem. Várjuk! Mégis hova kerültem?
Felültem az ágyról és körbenéztem. Letisztult szoba, szürke fallal. Az ágyon kívül van egy komód, egy tévé egy nagyobb szekrény, és 2 ajtó.
A jobb oldalihoz léptem, ami egy fürdőbe vezetett. A másikat is megpróbáltam kinyitni, de az zárva volt.
Mit is reméltem?

Akkor foglaljuk össze hogy mi is történt. Reggel még minden jól kezdődött, aztán minden a feje tetejére állt. Jess apja halott, de hogy vele és az anyjával mi van, azt nem tudom. És azt sem, hogy mi történt Anyával vagy Maxszal.
Láttam hogy Max a földön fekszik, de nem hiszem hogy a holttestét láttam volna. Mármint nagyon remélem hogy nem.
Körbe sétáltam a szobában, és észrevettem 2 kis ablakot, de le volt húzva a redőny. Se gomb, vagy huzal amivel fehúzhatnám. Francba!

Akkor folytassuk tovább. Valaki biztos lelőtt egy kábító lövedékekkel. Mármint valószínűleg az talált el, és attól ájultam el. De vajon ki volt? Mert ahogy láttam a jetesek és a furgonosok külön oldalon állnak.
Úgyhogy az a kérdés hogy melyikük a jó fiúk, és ami talán még fontosabb, hogy melyikük rabolt el?

Amint ezen gondolkodtam hallottam hogy valami kattant a zárban, és pár másodperc múlva be is lépett rajta egy férfi. Kb a húszas évei végén, harmincas évei elején járhat. Barna szeme és rövid barna haja van, arca kicsit borostás. Jobban megfigyelve, mintha ő lett volna az egyik fickó, aki kiszállt a furgonból.

–Szia!– törte meg a csendet.– mondd, hogy van a fejed? Elég erősen beverted.

–Jól vagyok.– válaszoltam komoran.– Hol vagyunk?

–Biztonságban.– lépett egyet közelebb, mire én hátráltam.– nyugi, bennem megbízhatsz.

–Azt majd én eldöntöm!

– hagy mutatkozzak be. A nevem Grant Ward.

–Anna Blake.– mondtam röviden.

– Örülök hogy megismerhetlek!

–Ahha, meghiszem azt....– folytattam cinikusan.

– Miért érzem azt hogy nem csípsz engem?

–Mert idegen vagy, aki elrabolt. Azt sem tudom hogy hol vagyok, vagy hogy mi történt a családommal. És mi volt az a kék Tarzan? Vagy ki volt a másik csapat aki a repülővel jött?– tettem fel kérdéseimet, bár számítottam rá hogy rendes választ úgy sem fogok kapni.

–Majd idővel mindent megértesz! De még egy ideig itt kell maradnod.

– Miért? Nem azt mondtad hogy itt biztonságos?

–A szoba biztonságos. De kint nem az.

–Meg tudom védeni magam!

– Persze, mert Lash ellen olyan jól jöttél ki.– vágta rá, de mikor kimondta neki is leesett hogy elszólta magát.

–Lash. Ő volt a kék Tarzan? Tehát ismered?

–Igen.

– És honnan?

– Nem mindegy az?! – emelte meg kicsit a hangját.

– Hát nem igazán. Az ellenséged vagy barátod?– kérdeztem kicsivel több önbizalommal.

–Ha a barátom lenne nem támadtam volna meg.

– Valahogy kinézem belőled, hogy te még a barátaidat is simán hátba támadnád!

– Igazán?– emelte meg szemöldökét.

– Igazán.

–Hát gondolj amit akarsz, de jobb ha beletörődsz abba, hogy egy ideig itt leszel.– fejezte be semleges hangnemben.

Ezzel megfordult és kisétált az ajtón. Utána akartam menni, de túl lassú voltam és becsukta az ajtót.
Hirtelen a redőnyök elkezdtek maguktól felhúzódni.
A napsugarak hirtelen bevilagitották az egész szobát. Kinéztem, de közel sem a New Orleansi táj volt előttem. A ház körül egy csomó fenyőfa volt. Próbáltam minél messzebb kilátni, de nem igazán sikerült. De az ablak sarkából ráláttam egy szürke terepjárója. Csak éppen a hátuljára láttam rá. Nem szemlélhettem sokáig, mert Ward el is hajtott vele.

Ezek szerint nagy valószínűséggel itt hagyott bezárva egy szobába, egy házba, ami az isten háta mögött van és valószínűleg tőle függök, hogy kienged-e, vagy sem.
De azt nem hagyom. Ha kell kirobbantom magam innen, de nem leszek rab!

Megpróbáltam tűz gömböt képezni, de akárhogy próbálkoztam nem sikerült. Pedig ez előtt még ment.
Ezek szerint vagy a szoba blokkolja a képességem, vagy valahogy sikerült nekik elvenni tőlem.
és ha igen, akkor nagyobb bajban vagyok mint gondoltam...