Oldalak között

45. rész

Három napja repülünk a végtelen tenger felett, de a lányok még mindig a Frameworkben vannak. Igaz, elég nehéz lehet megtalálni a barátaikat egy teljesen más világban. Főleg ha azok nem is tudják hogy megmentésre szorulnak.

Az itteniek Max kivételével szinte nem is szólnak hozzám. Valószínűleg azért, mert nem bíznak bennem. Meg is értem. Még én magam sem tudom hogy melyik oldalon állok.

A fém padlón cipő kopogás hangjára lettem figyelmes. Meglepetésemre Jojó lépett be. Leült mellém, majd rám sem nézve így szólt:

- Pihenned kéne.

- Majd akkor, ha Daisyék kijutottak a többiekkel együtt.

- Tudom hogy mit csinálsz. Nem egyszer láttam már. Megpróbálod másra terelni a figyelmed, hogy az elmédet ne a gyász öntse el.

- Ez a probléma. Csak próbálom és nem csinálom. Nem megy. Egyszerűen nem tudok másra gondolni.- mondtam szomorúan visszatartva könnyeimet.

- Megértem. Hidd el, nagyon is.

- Elhiszem.- válaszoltam lecsüggedtem, miután csend telepedett le közénk. Éppen csak a gépek halk zörgését lehetett hallani.

- Mindegy.- sóhajtott a nő.- én megyek. De majd jobb lesz, ha felveszel magadra valami melegebbet, mivel a legtöbb rendszert le fogunk állítani, hogy energiát spóroljunk a Framework gépeknek.

- Oké. De miattam nem kell aggódni. Bármikor fel tudom melegíteni saját magam. Sőt, ha kell, a hőt ki is tudom terjeszteni.- mondtam, ezzel prezentáltam is azzal, hogy hőhullámokat kezdtem el kibocsátani magamból.

- Hmm. Nem rossz. Jól van, akkor ahogy akarod. De én most megyek.

- Rendben.

***
2 nap múlva

Szapora légzéssel riadtam fel most is. Csak 3 órát aludtam. Azért az is több mint a semmi. Muszáj volt már ledőlnöm egy kicsit mert a fáradtságtól már alig álltam a lábamon, de a rémálmok mégsem hagynak nyugodni.

Felmentem a hídra, ahol a többiek beszélgettek.

- Maximum 24 órányi energiánk maradt. - mondta elkeseredetten Piper.

- Muszáj minél tovább kitartanunk! Daisyiéknek még kell idő.

- Akkor kapcsoljuk ki az álcázást.- ajánlotta Jojó, mire mindannyian kérdőn néztünk rá.

- De akkor csak idő kérdése hogy a katonaság megtaláljon.

- Van más választásunk?

A nő gondolkodan oldalra nézett, majd egy beletörődő sóhaj után így szólt:

- Davis! Kapcsold ki!

- Rendben.

***

- Srácok, társaságunk akadt!- kiáltott fel a pilótánk.

Odarohantunk, mire egy katonai drón hajóval találtuk szembe magunkat.

- Próbálj elmanőverezni mellette!

- Kösz, ez eszembe se jutott!- jegyezte meg, de a figyelmem másra terelődött. Max rohant be Daisyvel a háta mögött.

- sikerült? Kihozatok mindenkit?- kérdezte jojó, mire az uncsitesóm szánó szemekkel pillanatott rá- mi történt?

- Mace halott. És Mack bent maradt.

-Mi?

A beszélgetést nem hallottam tovább, mivel a drón ránk lőtt, így máshol volt szükség rám.