Oldalak között

30. rész

Egy ideges Norával találtuk szembe magunkat. Szeme csak úgy szikrázott.

-Ti jó madarak meg mi a fészkes francot műveltek itt?!!

-Mi csak...- próbáltam egy épkézláb mondatot osszeszedni, sikertelenül.

-Látom titeket aztán lesúlytott az eset!

-Inkább csak örülünk, hogy mi túléltük.- vakarta meg idegesen a tarkóját a mellettem álló.

-Vettem észre! Bocsi, hogy félbe kell szakítanom az enyelgéseteket, de Rollins hivat mindenkit! Azonnal!

- Vettük!- fogtam rövidre, és két pillanat múlva már hármasban tartottunk az eligazítóba.

Dylan már ott állt az ügynök mellett, Stephanie meg nemsokára ért oda. Mindenki a férfira várt.

-Szeretnék gratulálni mindannyiótok számára!- kezdte- az egyik legfontosabb teszten át is estetek. Mivel mindannyian remekül teljesítettetek, fent úgy határoztak, hogy nemsokára egy felettes tiszttel akár terepre is mehettek.- körbenézett, hogy van-e bármilyen hozzászólásunk, de mikor látta, hogy senki sem szándékozik félbeszakítani, szigorúan folytatta - Természetesen ez azt is jelenti hogy a képzés keményebb lesz, mint eddig. De lefogadom, hogy meg fogtok tudni bírkózni vele. Ti öten rengeteg sikert fogtok aratni a Hydra számára! Úgyhogy hivatalosan is üdvözöllek titeket az Omega-5-B alakulatban. Röviden csak Omega csapat. Most mehettek! Később majd még kaptok további értesítéseket!

-Értettük!- vágta rá Dylan.

-Igenis Uram!- mondta Stephanie.

Mi többiek csak aprót bólintottunk, jelezve, hogy megértettük.

Együtt indultunk el a klub szobába.

-Ezek szerint hamarabb mehetünk terepre! Ez remek!- jelentette ki boldogan Dylan.

-Ja, szuper.- jegyezte meg Stephanie.- már alig várom!

-Még mindig azon lovagolsz?

-Igen, még mindig azon! Mert bár szeretném szolgálni a Hydrát, a barátom megölése nem esett túl jól!

- Hidd el, hogy senkinek sem esett jól!- fűztem hozzá.

- Tudom jól.

***
Másnap

A vezetőség elhatározta, hogy ugyan a csapatban mindenkinek remekül kell tudnia az alapokat és jól bírni a kínzást, muszáj teljes mértékben biztosra menniük, így erősítettek a képzésen.
Mindenkinek ki kell választani egy dominánsabb harc, vagy fegyvernemet, amire jobban kiképzik. Úgymond speciálják.

Nora a késeket, és a szúró fegyvereket választotta, Dylan a kétkezes harcot, Stephanie a lőfegyvereket, azokból is inkább a snipereket. Nolan a tüzérségi lövedékek mellett voksolt, én pedig a mérgek mellett maradtam.

Természetesen mint az említettem követelmény hogy közelharcban mindenki remekül teljesítsen, és alap, hogy 400 yardról lelőjj valakit, de nem korlátozzák az ügynököket, hogy kiteljesedjenek abban, amihez igazán értenek.
Igaz, furának lehet találni hogy pont a mérgeket választottam, pedig az pont a bioszhoz és a kemiához fűződik, de ha van valaki aki végre normálisan elmagyarázza és megtanítja, máris sokkal jobban érdekel.

***
Egy hét múlva

Éppen a szobámba tartottam egy nehéz nap után, de valaki hátulról elkapta a derekam és behúzott magával a szobába.

Ajkaink lágy csókokban forrtak össze, de ahogy kezdtek eluralkodni rajtunk az érzelmek lett egyre hevesebb minden.

-Azt hittem azt beszéltük meg, hogy tartjuk a távolságot...- lihegtem.

-Én valami olyasmire emlékszem, hogy szó volt, néhány alkalmi találkáról is.- tért át a nyakam kényeztetésére.

- Mi lesz a munkatársi diszkrécióval?

-Te most komolyan ezzel jössz?- vigyorgott.

-Igaz, hülyeség.- vigyorodtam el én is még jobban.- néha jó csak ketten lenni.

-Na ezt akartam hallani.

***

-Nem kéne már menned? Nehogy a végén megsejtsenek valamit.- kérdeztem halkan, miközben kikászálódtam az öleléséből és oldalra fordultam, hogy az arcára láthassak.

-Talán ideje lenne. De még nem akarok.

-Megértem, hisz remek társaság vagyok, de tényleg nem lenne jó, ha valaki együtt találna minket.- néztem rá komolyan.

-Ennyire el akarsz zavarni?- vágott kiskutya szemeket, de egy csókkal válaszoltam.

-Tudod hogy erről szó sincs. Csak nem akarok nagy bajba kerülni.

-Igen. Tudom. Megyek is.- nyomott egy puszit az arcomra, majd lassan elhagyta a szobát.

***
Az álmomból az ajtó csukódása keltett fel. Egyből felkapcsoltam a lámpát, ami rávilágított a lány sápadt arcára.

-Hát te? Mit keresel itt ilyenkor?- kérdeztem fáradtan.

-Tudom hogy mit csináltok szabad időtökben.- mondta komoran.

-Mégis miről beszélsz?- kérdeztem zavarodottságot színlelve.

-Kérlek.... Lehet hogy gyerekek vagyunk, de kémek is. Nolan akármilyen jól tud osonni, a szobám előtt nem mehet el úgy hogy ne hallanám.- fonta keresztbe karjait.

-Akkor mit csinálsz? Beárulsz?- emeltem meg szemöldököm.

-Mi? Dehogy! Hallottál már a betyár becsületről?

-Persze.

-Hát akkor meg. Sőt. Még örülök is nektek.- enyhültek meg kicsit vonásai.

-Igazán?- lepődtem meg.

-Persze. Legalább ti találtatok egy kis boldogságot ezen a helyen. Amíg a nem fogjátok veszélyeztetni a küldetéseket, felőlem csinálhattok amit csak akartok.

-Kösz, hogy ilyen lazán kezeled.- mosolyogtam rá.

-Nincs mit! Amúgy hallottam hogy Rollins pár emberével beszélt, hogy május végéig legalább egy küldetésre el akarnak küldeni minket.

-Akkor ezek szerint van még 2 hónapunk jobban összeszedni magunkat.

-Aha. De akkor én most megyek is.

-Nora!- szóltam utána, mire visszafordult- mégegyszer köszönöm.

Csak egy halvány mosoly jelent meg arcán majd biccentett egyet és kiment.
Azért örülök, hogy legalább van valaki akire itt is számíthatok. Persze az egész Omega csapatnak arról kéne szólnia, hogy feltétlenül bízunk egymásban, és a Hydrában, de azért még sem egy álomvilágban élünk.

Be kell vallanom, hogy azért hiányzik a Shield. Ott minden egyszerűbb volt. És ott volt Max. Vajon mi lehet vele?
Gondolom ügynök lett, és Daisyiéknek segít a 'gonosz' legyőzésében.
De vajon tudja hogy életben vagyok? Hisz utoljára a gépen találkoztunk, mikor Warddal együtt kiugrottam.
De ha csak sejti is, hogy életben vagyok.... Biztos utál. Hisz elárultam azt, aki voltam. Elárultam őt és a csapatot. (Bár ő köpött be Culsonnak, tehát részben ő tehet róla hogy ki kellett ugranunk)

Azért remélem hogy jobb helyzetben van mint én. Mármint nem azt mondom hogy annyira rossz lenne a helyzetem, de csak gyilkost faragtak belőlem. Bár meg kellett történnie, hogy erősebb legyek. Hogy új emberként szülessek újjá, aki bármire képes a túlélésért és képes nehéz döntések meghozására, ha a helyzet megkívánja azt.

Azért kicsit kíváncsi vagyok, hogy milyen feladatot fognak adni elsőként a csapatnak. Netán majd valahová be kell törni és ellopni valamit? Vagy ki kell majd iktatni egy személyt?
Akármi is lesz, muszáj lesz teljesíteni, ha akarom, ha nem. Ezentúl ez lesz az életem, és nem tiltakozhatok ellene.
Bár ha ez kell ahhoz, hogy tönkre tegyem a Shieldet, akkor szinte teljes mértékbe megéri.