Oldalak között

42. rész

Max szemszöge

A Framework ugyan jól működik, mégsem jutottunk sokkal előrébb az információk szervezésében.
Az Omega-5-B, mint kiderült az a csapat, amiben Anna is benne van. És amitől szinte hátast dobtam, hogy az egyik csapattagjával még együtt is van. Nolan Wayne-nel. Utána, és a csapat többi tagja után is alaposan utána nyomoztunk, és érdekesebbnél érdekesebb dolgok derültek ki.
De ezeken, és a bécsi Hydra Akadémia kívül semmi másra nem jutottunk.

– Biztos hogy nem lehetne a Frameworkön belül készteti a lányt a válaszadásra?– fordult Mace Fitz felé.

–Mondtam már, hogy ez nem úgy működik!– mordult fel a tudós– a szervert arra programoztuk, hogy Anna memóriájából alkottunk egy világot, ami egy lehetséges variációt hoz létre. A karakterek csak azokra a dolgokra képesek, amire Anna emlékszik, vagy amit ő elvárna tőlük.

–Akkor vigyetek be engem.– ajánlottam hirtelen.

–Mi?– lepődtek meg többen is.

–Vigyetek be. Vagy rendes alakomban, vagy egy ottani karakter képeként, de vigyetek be!

–Ez nem jó ötlet.– mondta egy kis csend után May.

–Nem, az lehet. De működhet. Nem?– sandítottam Fitzre.

–De. De ne feledd, hogy ha ott meghalsz, itt is.

–De derűlátó valaki!

– Csak realista.

***
Rám rakták a kellő felszereléseket és bevittek a Frameworkbe.
Ward álcájában leszek, ami mondjuk még nekem is sok, de egy próbát megér.

Körbenéztem és minden teljesen valósághű volt. Már nagyjából megismertem a járást a felvételekből és eltájolódtam az edző terembe. Anna éppen a társával küzdött, de közbeszóltam:

– Nem rossz. De Nolan, ha lehet most hagyj magunkra!

Nem lepődött meg, csak biccentett és elhagyta a helyiséget.

–Valami baj van?– kérdezte Anna meglepetten. Hirtelen kicsit fura volt hogy több mint 15 centivel magasabb vagyok nála.

– Nem, csak gondoltam ma én leszek az edződ.

–Igen? Nem valami küldetésre kellene menned?

– Nem.

– Ja, hát jó. Akkor? Kétkezes, vagy fegyveres?

– Melyikben akarsz veszteni?

Erre csak halványan elmosolyodott és felém rúgott.
Percekig küzdöttünk és közben kellemesen csevegtünk. Hihetetlen, hogy mennyire közel kerültek az elmúlt év során.

Az edzés után elhagytuk az épületet és a környéken sétáltunk. Egy olyan részhez értünk, ahol szinte senki sem járt, és ekkor váratlan dolog történt. Anna fegyvert szegezett rám.

– Ezt mire véljem?– kérdeztem szigorúan, bár eléggé meglepődtem.

– Ki vagy?

– Mi? Grant Ward. Ki más?

–Ja, ahha. De most halljam az igazat!– nem válaszoltam, így folytatta – Netán holo maszk? Vagy valami más?

– Anna, miről beszélsz, hisz én vagyok!– mondtam, de arca ábrázata arra utalt, hogy egyáltalán nem hisz nekem.

–Ha valaki személyazonosságát át akarod venni nem árt ha tudsz is róla pár dolgot. Mondjuk a harc teknikájáról, vagy a beszéd stílusáról.