Oldalak között

53. rész

– Szi... Szia Anna.– makogott a férfi, akit szintén eléggé meglepett a lány cselekedete.

– Hiányoztál– suttogta, de én így is tisztán hallottam.

Ward arcára ritka meglepettség ült ki. Igaz a kapcsolatuk nyilván való volt mindenkinek, de Anna még sosem nevezte őt nyíltan az apjának. Mégis milyen világot alkotott a fejében?

Amint a férfi zavara elmúlt eltolta magától a lányt és a többiekhez fordult.

– Hamarosan le kéne lépnünk innen. Sajnos az a gyanúm hogy Hale ránk talált.

– Mikor érnek ide?– kérdezte egyből komolyan Nora. Úgy tűnik tényleg elég gyorsan tud kapcsolni az érzelmei között...

– Úgy talán egy óra. De nem lepődnék meg ha hamarabb ideérnének.

– Van már másik búvóhely?– érdeklődött Nolan.

– Hahj...– sóhajtott fáradtan a férfi.– van, de nem igazán füllik a fogam oda menni.

– Miért?– kérdeztem.

– Emily már ott van, de csak akkor akartam oda menni, ha igazán minden veszve lenne.

– Miért, olyan fontos az a hely?– értetlenkedett Nolan is.

– Igen. Van ott valaki, aki sosem kerülhet a Hydra karmai közé.

– Mégis kicsoda?– kérdeztem kíváncsian, azzal nem is törődve, hogy a Hydra igazgatója pont most mondott le a pozíciójáról.
Örlődött magában, hogy kimondja-e, vagy sem, de Milo arckifejezése láttán leesett, hogy itt valami nagyon nagy dologról lehet szó. Végül vett egy mély lélegzetet és kibökte.

– Az unokaöcsém.

– Hogy micsoda?!– akadt ki Nora, mire Nolan kínosan felnevetett.

–Neked mióta van unokaöcséd?!– kérdezte a srác, mikor valamennyire összeszedte magát.

– Miután megöltem a bátyámat, kiderült hogy a felesége terhes. A szülésbe belehalt és a gyereket árvaházban akarták küldeni, mivel az egyéb családtagok nem jelentkeztek. Thomas teljesen eltűnt a térképről és én meg érthető okokból szóba sem jöhettem.

– De akkor mégis hogyan került hozzád?

– Először én sem akartam a gyereket, és jobbnak is gondoltam, ha az egész életformámtól távol marad, de Emily meggyőzött hogy ha nem dobom el, akkor segíthet a megváltásomban.

– Tehát Emily örökbe fogadta és azóta együtt nevelitek titokban?

– Nagyjából.

– Rendben. Akkor ne késlekedjünk és húzzunk innen.– csapta össze tenyerét a Fekete hajú lány, majd mindenki bólintott és munkához fogott.

***

– Texas? Komolyan?– kérdeztem mikor az állam felé értünk.

– Baj van vele?

– Nem, dehogy. Csak azt hittem hogy valami olyan helyre megyünk ami kicsit jobban védett.

– Ismerted te a texasi vendégszeretetet?– kérdezte Ward, mire bólintottam.

– Persze. A nagybátyánk Austinban él.  Van egy ranchja. Annával ott tanultunk meg lovagolni.– mosolyodtam el az emlék miatt, majd a húgom felé fordultam. Az út alatt elég csendes volt, és elég távolságtartó lett velem szemben.

– Ne aggódj, majd rendeződnek a dolgok kettőtök között.

– Könnyen beszélsz. Téged imád.