Oldalak között

28. rész

2016. 02. 05.

Majdnem hogy teljes 5 hónapja vagyok már itt, és rengeteget tanultam. (És a sebhelyeim száma is eléggé gyarapodott. Igaz, ez főleg azért, mert hogy ha egy feladatban esetleg az utolsó 3-ban kötsz ki, plusz feladat, vagy bünti jár érte. Szerencsére  ilyenkor általában a maximalizmusom nem hagy cserben, de néha azért nekem is beesett 1-1 rosszabb nap)

A csapatot mind ezek ellenére nagyon megkedveltem. Főleg Norát, Robbyt és Nolant. Első kettő a legjobb barátom lett, de Nolan.... Vele teljesen más a helyzet. Azóta az eset óta teljesen megváltozott az irányomba. Egyszerre távolságtartó, ráadásul olyan mintha néha Lisával kavarna (vagy mi), de néha random elkezdünk flörtölgetni egymással, de nem tudom, hogy csak a poén kedvéért, vagy valami másért. Néha képes teljesen összezavarni.

Idő közben hallottunk pár rossz hírt is. Daisyéknek sikerült véglegesen megállítani Rajt. (És Malick is elpatkolt.) Ez persze a Hydrát nagyon megrázta, hisz befuccsolt az alapulásuk oka, így néhány keményítést is tettek, hisz egy darabig megingott megint az egész szervezet, de most még jobban meg akarják semmisíteni a Shieldet, mint bármikor valaha.

Maxékról semmi hírt nem hallottam. Ward sem látogatott meg egyszer sem. (Bár ha ő lett az egyik új fejes, talán elnézhetem) Bár miért is tenné...,hisz ő elhozott ide, hogy kiképezzenek, így valahogy nem lepődnék meg rajta, ha csak úgy kb másfél év múlva bukkana fel, miután 'leérettségiztünk'. Már persze ha megélem egyáltalán. Dylan, és mostmár Elisa is szúrós szemekkel néznek rám, akárhányszor találkozunk. utóbbi valószínűleg Nolan, vagy Nora miatt dühös rám, pedig az ellen tényleg nem tehetek semmit. (Vagy legalábbis akaratlagosan nem)

Most éppen a klub helységben lazulunk. Dylan és Robby épp nagyban csocsózik, Ani és Stephanie dárcozik, Nolan szokásosan olvas, Monty meg Ben valami kütyün dolgozik, mi többiek meg filmezünk.

Az egészet a, hirtelen a szellőzőn át beáradó gáz szakította meg.

–Mi a franc?!– akadt ki Robby.

–Mi a...?– kérdezték többen is.

Valószínűleg altató, vagy nyugtató hatású gáz, mivel Dylanéket a sarokban már elérte, és kidőltek (lélegezni meg láttuk hogy még lélegeznek)

Gyorsan olyan helyre futottunk, ahol később fog elérni minket, de hirtelen még 5  helyről kezdett el beáramolni a füst. Az utolsó dolog, amire emlékszem, hogy Nora összeesik, majd mielőtt még én is elájulnék Nolan aggódó tekintetével találkozok.

***
Nagyot ásítva ébredek fel egy üres szobában. Fala tömör acél, tehát esélyem sincs kitörni, akármivel próbálkoznék.
Ahogy körbe néztem, kiderült, mégsem vagyok egyedül. Elisabeth keleget fel a másik sarokban, de ami jobban felkeltette a figyelmemet, az nem más, mint a kis tőr a szoba közepén.

Ugye nem az készül, amire gondolok?

–Amy, mégis mi folyik itt?– kérdezte a velem szemben álló vörös, miután feltápászkodott.

–Őszintén imádkozok, hogy ne az amire gondolok...– mondtam elkeseredetten.

Az a tőr csak egyet jelenthet. Csak egyikőnk hagyhatja el élve ezt a szobát.

Nemsokára egy monitor ereszkedett le a plafonról, amin nem más, mint Rollins volt bekapcsolva.

–Figyelem kadétok!– kezdte – elérkeztünk a képzésük egyik legfontosabb lépcsőfokához, ami nem más, mint a végleges leválasztás! Aki ezt a tesztet elbukja, végleg bukik. Aki viszont túléli...–tartott egy kis hatás szünetet– az végérvényesen elnyeri a Hydra bizalmát és megbecsülését és örömmel fogjuk fogadni az ügynökeink között. 20 percük van a feladat teljesítésére. Ha nem sikerül, akkor meg kell bírkózniuk a következményekkel!– ezzel a videó kikapcsolt és helyette egy visszaszámláló jelent meg, ami 20 perctől kezdett el visszaszámlálni.