Oldalak között

46. rész

Két napig semmi, aztán meg minden ami a csövön kifér. Hogy én mennyire imádom az ilyet!
A legkevesebb az, hogy Jojóéknak alig fél napja maradt, amíg nem válnak agyhalottá, még Aida is támadásba lendült. Azaz még több LMD. Csoda hogy a Hydra még nem ütötte be az orrát valamibe, pedig a (majdnem) három hónap kihagyásom óta biztosan nem a széket melegítették, hanem rendesen beleásták magukat a dolgokba.

Éppen Ivanivékat próbáltuk lekapcsolni, de sajnos éppen elkéstünk. Majdnem a tárgyalás összes részvevője halott. Köztük Talbot is, akinek a halála mondjuk annyira nem sújtana le, de elhalálozása mégis nagyban kihatna sokunk életére.

Coulsonék az LMDk után rohantak, és én is indultam volna, ha nem akad meg a szemem valakin.
Colton ügynök is egy az itteni halottak közül. Ezek szerint a gyanúm beigazolódott. A Hydrának megint tenni valója van az embertelenekkel.

– Anna! Indulás!– kiáltott utánam Max, mire észbe kaptam és futásnak eredtem.

Kifelé egy androidot sikerült elintézni, de a többi miatt sem kellett aggódni, mivel azokat Daisy és Robbie elintézte.

Vissza is mentünk a Zefirre, majd a bázis felé indultunk.

***

– Szia!– lépett be halkan bátyám.

– Szia.

– Valamit el kell mondanom.

– Ez nem kezdődik túl jól.– grimaszoltam, de megkomolyodtam ábrazata láttán.– mond nyugodtan.

– Van egy tervünk hogy megállítsuk Aidát, de ahhoz olyat kell tennem, aminek nem biztos hogy jó vége lesz.

– Mi lenne az?– kérdeztem aggódva.

– Csak a Szellemlovas elég erős ahhoz hogy elpusztítsa, de sajnos ha meglátja Robbiet, elteleportál.– itt megállt egy kicsit, majd egy sóhaj után folytatta– tehát a terv az, hogy áthelyezzük másba a Lovast, hogy könnyebben Aida közelébe férkőzzünk.

– Magadba akarod hívni a Lovast?– sokkoltam le– Megőrültél?!

– Csak ideiglenesen. Utána vissza megy Robbieba– nyugtatott, kevés sikerrel.

– de te komolyan az ördöggel akarsz üzletelni! Mi lesz ha nem az történik amit elterveztél és örökre a rabja maradsz?!

– Nem lesz semmi baj.

– Nincs más, aki ezt csinalhatná?

– Ezért akartam ezt elmondani. Hogy tudd.

– ergo elbúcsúzol.

– Nem. Megígértem hogy sosem hagylak el és ehhez tartom is magam.– mondta majd közelebb húzott magához és megölelt.

– Rendben.– sóhajtottam beletörődően.– nagyon nem tetszik az ötlet, de legyen. Csak gyere vissza.

– Ne félj, vissza fogok.

Kiment, de nemsokára Daisy jelent meg az ajtómban.

– Max éppen most mondta el a tervetek, úgyhogy– kezdtem bele, de félbe szakított.

– Nem ezért jöttem.

– Ó... Akkor miért?

– Már azóta szerettem volna beszélni veled erről, mióta kijöttünk a Frameworkből, de vagy nem volt jó az időpont, vagy csak nem tudtam hogy hogyan is kezdjek neki.

Nem válaszoltam, így nyugodtan folytatta.

– azt már meséltük hogy egy olyan világot hozott létre Aida, ahol a Hydra a főnök egy fura fasiszta államot vezet.– csöndben bólintottam, mire folytatta– hogy voltak régi ismerőseink is, akiket úgymond feltámasztottak. De ti is benne voltatok.