Oldalak között

13. rész

Max szemszöge

Nagynehezen Daisy végre meglátogatott és megkerdezhettem azt amin már napok óta agyalok.

–Szia Max! Lincoln mondta hogy beszélgetni szeretnél.

–Igen. Mondtátok, hogy Grant Ward rabolta el Annát, és hogy sietni kell, nehogy bátsa, és ezt meg is értem, de mégis miért fél tőle mindenki?

Arca megkeményedett, majd nyelt egyet és belevágott.

– Ward a Hydra ügynöke. Sőt, ahogy mostanában látjuk a második feje, Malic mellett, de ez mellékes. Tudod régen beépített ügynökként épült be a Shieldbe. A csapatunkba. És elárult minket. Megölt egy csomó ügynököt a puccs során, és azóta, mióta menekül. Például nemrég megölte Culson igazgató barátnőjét bosszúból, mert Ward Culson miatt ölte meg a barátnőjét. Ami persze nem igaz. Lássuk, Hunter ex-nejét, Bobbyt is megpróbálta megölni...– sorolta Daisy, mire azt sem tudtam mit gondoljak.

– tényleg szörnyű ember.

–Még annál is rosszabb!

–De van még valami más is, nem?– kérdeztem tovább, mire megrezzent egy kicsit.

– Van valami, de az semmiség ezekhez képest.

– Szeretted.– jelentettem ki.

–Honnan...?– lepődött meg.

–Jól tudok olvasni az emberekben– vontam egyszerűen vállat.

– Értem. És igen, de az már rég elmúlt. De most már tudod, hogy Wardban nem lehet megbízni.

–Az lehet hogy én mostmár tisztában vagyok vele, de ki tudja mi van Annával. Igaz, ő sem hülye és észre veszi ha ki akarják használni, de talán ő a befolyásolhatóbb kettőnk közül. És ráadásul azt sem tudja mi van velem vagy Anyával, és ezzel akár zsarolhatják is.

–Amennyit meséltél róla, biztos vagyok benne hogy meg tud bírkózni vele. De most mennem kell. Bevetés.– mosolygott majd megindult kifelé.

– Értem, szia.

–Szia!

Láttam, ahogy leáll May ügynökkel beszélgetni és nem tudtam nem belehallgatni.

– hogy van a fiú?

–Jól, csak aggódik a húgáért.

–Jogos. Hisz ki tudja mit akar csinálni vele Ward? Az a szörnyeteg bármire képes!

–Ezt én is tudom. És Még ha Anna embertelen is, még nem tudja igazán irányítani a képességét, így még annyival kevesebb is az esélye ellene.

–Igen. De mintha teljesen felszívódtak volna a térképről.

–Nem csoda, hisz Ward profi. De ha rajtam múlik megtaláljuk és el fogjuk intézni!

– De aggódj, Culson is ki akarja csinálni. Jobban mint bármikor. De attól tartok hogy a bosszú vágya vezeti és egy idő után nem fog normálisan a feladatára koncentrálni, csak Ward megölésére.

– Majd beszélek vele.

Oké, ezek után már tényleg másra nem is tudok gondolni csak hogy mi lehet most Annával...

Anna szemszöge

Próbáltam olvasni Ward arcában, de mintha csak egy szobrot bámultam volna. Elkezdtem a szám belsejét harapdálni, hátha az segít, de nem jutottam sokkal előrébb. Nem igazán voltak jó lapjaim, de úgy gondoltam blöffölök.

–Tartom. Sőt, emelek 50nel.

–Biztos?– emelte fel szemöldökét– hát jó. Tartom.

Térítés után majdnem elnevettem magam. Szintén blöffölt, de úgy hogy neki még rosszabb kártyái voltak mint nekem.

– Talán nem is vagy olyan rossz arc.– jelentettem ki.

–Látod? Mondtam hogy csak idő kérdése hogy megkedvelj.

–Csak azért mert még nem láttam a rossz oldalad.

– Nem sokkal másabb mint ez az oldalam.– fintorgott.

–Na látod, ez az amit kétlek!

–De tudod te sem vagy olyan vészes mint aminek először hittelek. Sokkal keményebb vagy mint egy átlagos 15 éves lány.

– 16 vagyok! És átlagon felüli– raktam keresztbe a karjaim.

– Ha te mondod. Még egy kör?

– Te osztasz!

***
Nem tudom hogy direkt hagyott győzni, vagy csak pocsékul játszik, de 10 körből 6ot én nyertem.
A játék után le is lépett. Mondjuk kicsit csodáltam, hogy ha bujkál, akkor miért megy el innen, de aztán rájöttem, hogy valami ellátmány azért nem ártana.

Már jópár órája elment, de annyira nem aggódom. Hisz nagy fiú és tud magára vigyázni. Úgyhogy gondoltam lefoglalom magam és edzek egy kicsit.

Erősítettem és a boxzsákot is kezelésbe vettem, mikor hallottam hogy valaki megáll a ház előtt.
Nem sokkal később be is jött a férfi egy rakat szatyorral.

– Nagy bevásárlást tartottál, vagy mi?– nevettem, mikor már harmadjára fordult.

–Mondhatni. Mint mondtam, nem szeretnék túl sokat az utcákon tölteni, nehogy valaki felvegyen, vagy meglásson.

–Jogos. De ez a Malic, vagy ki, akit említettél. Nem hiányol, vagy valami?– kérdeztem, miután letettem a vizes palackom.

–Nem hívott, hogy szüksége lenne rám. Gondolom le van foglalva az ősi embertelennel.– válaszolta egyszerűen.

– Ahha, biztos....

– Még mindig nem hiszel benne?

– Hát hogy is mondjam... Nem akarom hogy valami több száz éves tuskó mondja meg hogy mit tegyek, és utasítson arra amit nem akarok megtenni.– válaszoltam.

– Azt tudtam hogy makacs vagy, de hogy ennyire?

– Most mi van? Én nem akarok világ uralomra törni. Adjanak egy laptopot végtelen Netflix eléréssel és wifivel, egy boxzsákot és egy csomó kaját és én elélek a kis világomban. A többiek meg mehetnek dolgukra.

– Jó kis élet célok, mit ne mondjak...– jegyezte meg gúnyosan.

–Voltak jobbak is. Jó egyetemre menni, minél több hobbit gyűjteni és profivá válni belőlük. Katona, vagy FBI ügynök lenni... De mind ezek most már nem igazán számítanak, köszönhetően hogy szupererőm lett és a szülinapomon elrabolt egy őrült gyilkos, aki egy gonosz titkos ügynökségnek dolgozik és be is akar szervezni oda!– hadartam végig, grimaszokkal tele, talán kicsit flegmábban mint azt terveztem.

Ward egy kis szünet után szólalt meg.

–Nem vagyok őrült.

–Komolyan, csak ennyi hozzáfűzni valód van az egészhez?– nevettem már szánalmamban.

Csak szimplán vállat vont majd bevonult a szobájába.

– bunkó...– motyogtam magamban, és inkább én is bevonultam a szobába, de előtte elvettem egy zacskó chipset.