Oldalak között

14. rész

Anna szemszöge

– Miért is gondolod hogy van esélyed legyőzni?– nevetett Ward miközben letörölt pár izzadság cseppet a homlokáról.

–Mert kisebb, gyorsabb és hajlékonyabb vagyok mint te.– mondtam elégedetten és megsoroztam oldalát.

– Kérlek... Melletted egy csiga is fénysebességgel csúszik. És én meg tapasztaltabb és erősebb vagyok mint te.– csavarta ki a karom, de sikerült kibillenteni az egyensúlyából.

–És szerényebb is. Mi?!

– Hát, nálad sokkal félelmetesebb és nagyobb ellenfelet is legyőztem már.

–Az lehet, de most muszáj lesz velem beérned.– nyögtem fel miután lehajított a kemény földre.

–Azért Annyira nem vagy nagy baj. Volt már sokkal rosszabb tanoncom is.– segített fel, majd újra alapállásba álltunk és új kört kezdtünk.

– Mint például?– hagytam figyelmen kívül hogy a tanoncának nevezett.

–Nem érdekes.

–Ugyan már! Mesélj egy kicsit a múltadról. Te szinte mindent tudsz rólam, de én rólad alig valamit.

– Engem egyáltalán nem zavar a helyzet.– mondta miután megint én kerültem ki vesztesen.

– Ha azt akarod, hogy megbízzak benned egyszer igazán megnyílhatnál!– utasítottam el most a felém nyújtott kezet és inkább magam álltam fel.

–Nem bízol bennem?– emelte meg a szemöldökét.

–Ez miért olyan meglepő?– kérdeztem miközben pihenésképp ittam egy kicsit.

–Több, mint három hete hogy egy házban élünk és nem bízol bennem?

–Még azt se árultad el, hogy mi van odabent– böktem a fejemmel a ház fala mellett lévő kis fabódéhoz, ami valószínűleg valami pinceszerűségbe vezethet, de ajtaja billentyű zárral van lelakatolva.

–De hisz már mondtam. Vihar menedék.

–Ahha, persze– jegyeztem meg cinikusan majd egy oldalrugással kezdtem az új támadást.

Max szemszöge

Két hét. Ennyi idő telt el, mióta én is besegítek a testvérem keresésébe, de semmire sem haladtunk.

Fitzszel és Simmonssal nagyon jól ki jövök. Szinte ki se jövök a laborjukból. Mást nagyon nem engednek, csak hogy mintákat elemezzek, és tárgyakat adogassak nekik, úgyhogy meg vagyok lőve. Igaz, egyszer Daisy elvitt egy megfigyelésre, de ennyi.
Anya mindig mondja, hogy pihenjek le, és hagyjam őrá és a többi felnőttre a dolgokat, de egyszerűen nem tehetem.
Anna Isten tudja hogy hol van, és kivel.
Mivel a Shield egy úgy nevezett Raj után nyomoz, aki valamiféle ősi embertelen, és a HYDRAnak segít. Vagy a Hydra segít neki, ez egy kicsit homályos...

De ami még inkább bonyolítja a helyzetet, hogy Jemma volt pasijának testében van, akit még azon az idegen bolygón ismert meg, hónapokkal ezelőtt.

Úgyhogy szerintem nem is kell említeni hogy Jemma az egész 'öljük meg Rajt' terv ellen van, mert vissza szeretné hozni Willt, mindazok ellenére, hogy mi is ( és legbelül ő is) tudja hogy a barátja már rég halott, és csak Raj porhüvelye.

De a remény hal meg utoljára, ahogy mondják, Fitz legnagyobb szomorúságára.

– Nem akarsz pihenni egy kicsit?– jött be Mack a laborba.

– Ne kezd már te is!

–Jól van, csak udvarias akartam lenni.

–Bocsi. Csak aggódom Annáért.

–Akkor hagy dobjalak fel egy kicsit.

– Találtatok valamit?– lettem egyből derűsebb.

–Daisyék talán találtak egy bázist, ahol Raj lehet. Lehetséges hogy odavitték Annát is.

–Gondolom nem mehetek– kérdeztem meg a nyilvánvalót.

–Nem vagy rendesen kiképezve és gyerek vagy. Na ná hogy nem!– vágta rá.

–De tudok verekedni!

–Egy kis karate tudás nem tesz semmit. Egy csapat Hydra ügynökkel szemben esélyed sem lenne.

– Hát nem is állnék ki ellenük egyedül!– kacagtam, mire Mack is elmosolyodott.

–Tudod hogy értem.

– Persze. Nyugi, maradok a seggemen, és ott segítek ahol tudok.

–Remek!– ezzel ki is ment a laborból.

Nagyon remélem hogy meg fogják találni a húgomat. Bár őt ismerve biztos feltalálta magát, ha bajba esett, de azért ő sem mindenható...

***
Másnap

Reggel a hálokabinomból kikecveregve egyből a központi Szobába vettem az irányt. May a Culson épp megbeszéltést tartottak, úgyhogy Gondoltam magukra hagyom őket, de véletlenül elkaptam Daisy nevét, ami felkeltette a kíváncsiságomat.

– Tudom én is, de nincs semmi baj!

– Én Nem vagyok benne annyira biztos.– válaszolta a férfi nyugtalanul.

– Ügyesek, meg tudják oldani.

– de mi van ha Raj már az uralma alá vonta őket? Akkor nem ér semmit!

– Ne gondolj ilyenekre! Küldünk felmentő egységet.

– Nem, több embert nem kockáztathatunk. Ha be is ütne a vész, majd elhárítjuk....

A léptek hangja felerősödött, tehát kifelé tartanak. Jobbnak láttam arrébb sétálni, mielőtt még észre vennék, hogy hallhatóztam.

A konyhába vettem az irányt, mert ma még semmit sem ettem. Meglepetésemre Hunter és Bobby épp nagyban a dolguk közepében voltak, de beleköhögtem, mire szerezzetek.

– Bocs ha zavarok, csak reggelizni akartam...

– Ja, persze, nyugodtan...– makogta Hunter, Bobby csak bólintott egyet, majd lelépett.– műzli jó lesz?– kérdezte, de már elémrakott egy tányért.

– Tökéletes. Mondd, minden rendben veletek?– tettem fel kérdésem miután befejeztem az evést.

– Hogyne lenne. Nálunk általában mindig hasonlóak a kedélyek.

– Igazán?

–  Igen. Az ügynökségen belüli kapcsolatok nem az egyszerűségükről híresek.

– Képzelem. Bevetésen az elvesztése annyira fáj, mintha a testvéred vesztenéd el. Ha nem jobban...

– Ne is gondolj arra hogy Anna nem lesz életben mire megtaláljuk.

– Nem tudok nem arra gondolni. De tegyük fel hogyha meglesz és mindent elintézünk. Mi lesz utána?

– mi lenne?

– hát én nem hiszem hogy ezek után vissza tudnánk rázódni a rendes életbe. Úgyhogy gondolom mind a.kettem ügynökök leszünk.

– Nem vagytok még túl fiatalok?

– 16 évesek vagyunk! És Anna mindig is hős akart lenni. Embereket menteni. Egy ilyen lehetőségről soha se lehetne lebeszélni!

– Végülis... De meglátjuk. Ha Anyukátok és Culson is úgy gondolja hogy jó ötlet, akkor talán előfordulhat... De az még a jövő zenéje.– mondta majd elindult kifelé.

– Hova mész?

– Talán megyek Macket idegesíteni...

Én jobbnak tartottam a laborba menni, hogy segítsek a tudós csapatnak.