Oldalak között

44. rész

Ha a helyzet nem lett volna így is elég rossz, még hirtelen egy gáztenger is ellepte a folyosót.

– Ez meg mi?– kérdezte Piper (végre tudom a nevét), miközben eltakarta arcát.

–Semmi jó.– vágta rá Max.– tudnád intézni?– fordult felém.

– Megpróbálom.

Vettem egy nagy levegőt és elkezdtem egy légbúrát kialakítani magunk körül. A robotok szerencsére nem tudtak rajta áthatolni, és a gáz sem terjedt felénk. Amint kitisztult a levegő helyreállítottam a légnyomást. Picit megszédültem, de Max szerencsére idejében elkapott.

– Jól vagy?– kérdezte aggódva.

–Persze. Csak kicsit sok volt ez egyszerre. - erőltettem magamra egy halvány mosolyt.– bár jobb lenne elhúzni innen!– mutattam az újfent felénk tartó robot seregre.

Futásnak eredtünk, de a folyosókon pár eszméletlen ügynökbe botlottunk. Elhaladtunk a labor előtt és Daisybe botlottunk.

–Nyugi, nem vagyok LMD!– rakta fel kezeit.

–Tudjuk.– válaszoltam. – Hanem Mackék azok.

– Miattuk már nem kell aggódni!– mutatott az összeroncsolódott gépre.

–Jó. Akkor hogyan tovább?– kérdezte Max.

– Minél hamarabb elhúzunk innen.

–De Jemma? És Anya?– kérdeztem aggódva.

–Már elindultak kifelé. A Zefir-1-en találkozunk velük.

–Rendben.– biccentettünk és megiramodtunk kifelé.

Már majdnem kint voltunk, amikor Coulson fel nem tűnt Anyával az oldalán. A baj az egészben az volt, karját erősen szorította, így nem szabadulhatott.

–Ha megmozdultok megölöm!– kiáltotta bosszúsan és előrántott egy pisztolyt.

A hideg hirtelen átrázta az egész testemet a nyakamtól a gerincemen át a talpamig. Megdermedtem, lábaim földbe gyökereztek és lélegzetvételem felgyorsult. Rég éreztem már így.
A kiképzésen lévőket mintha meg sem tanultam volna, úgy feledtem el mindent a látvány hatására. Újra annak a kislánynak éreztem magam New Orleansból, akire régen nem gondoltam már. Még a gondolat is elszörnyülködtetett, hogy még egy szülőmet elveszítsem.

–Jól van Coulson, nyugalom. – szólt higgadtan Daisy, mire egyet közelebb lépett.

Össze néztem Maxszal, aki szinte ugyanannyira volt ijedt és zavarodott, mint én. Anya szemeiben szintén félelem tükröződött, de mégis furcsa csillogást adott neki a lámpák fénye.

–Ha még egy lépést teszel lelövöm!– fenyegette, ezzel ujját megigazította a ravaszon.

–Az igazi Coulson sose tenne ilyet!

–Én egy javított változat vagyok!

–A gyilkosság nem tesz jobbá senkit!

A történések ezek után felgyorsultak. Daisy elkezdtett dulakodni az LMDvel és próbálta elvenni tőle a fegyvert. Egész jól haladt és Anya már épp menekülni próbált, de a pisztoly mégis eldördült. Majd megint, és megint.
A vér mintha megfagyott volna az ereimben. Ugyan az új célpont Daisy volt, mégsem őt találták el a golyók. Az egyik a vállát súrolva a falba fúródott, de a másik kettőt kikerülte és a lány mögötte álló nőt találta el. Szemeim könnybe lábadtak, ahogy láttam az immáron élettelen testet a földre zuhanni.

–Neee!! – kiáltottuk többen is, de az én kialtásommal együtt az erőm önálló életre kelt. Egy kisebb légörvény/hanghullám csapódott ki és vetődött falról falra. A föld és a kőfal szintén elkezdtett remegni. Tenyereimből kis lángok csaptak ki.