Vannak olyan találkozások az életében, amik már, akkor megvoltak írva, amikor még csak gondolni se mertünk volna rá.
És vannak olyan kapcsolatok, amik bármeddig is tartanak, csak azt bizonyítják, hogy sosem kellett volna belekezdeni.
Publikálás kezd...
Békésnek induló kellemes nap volt. Izgatottan készülődtem, minden apró részletre ügyelve. Bár nincsenek hiú ábrándaim, hogy feltűnők bárkinek is, azért szeretnék jól kinézni. Elvégre, életem első kpop koncertje lesz, szeretném, ha minden tökéletes lenne. Egy fekete farmert és Monsta X-es trikót vettem fel, rá egy fekete bőrdzsekit. Vörös hosszú hajamat kiengedve hagytam és smink gyanánt csak egy vékony tus vonalat húztam a szemeim tövébe. Nyár vége felé jártunk, nappal hőség volt, este viszont jelentősen lehűlt a hőmérséklet, így a táskába egy vékony pulcsi is helyet kapott. Ábel átjött ma hozzám, azt hitte, ha nálam lebzsel, akkor nem megyek el. De nem azért spóroltam hónapokon keresztül, hogy kihagyjam a mai koncertet. Nem érti meg, hogy számomra ez mennyire fontos.
- Tényleg elmész? - kérdezte megvetéssel a hangjában.
- Igen.
- Annak ellenére, hogy azt mondtam, hogyha elmész közöttünk mindennek vége?
- Igen.
- Flóra, most komolyan...? - nézett rám dühösen.
- Ábel. Hónapok óta koplalok, hogy elmehessek ma. Nem vagyok a tulajdonod, hogy megmondhasd, mit tehetek és mit nem.
- Miért ennyire fontos neked, ez a szaros koncert?
- Évek óta követem a munkásságukat, és megfogadtam, hogyha egyszer Budapestre jönnek, akkor ha beledöglök is, elmegyek. Most itt vannak, úgyhogy nem hagyom ki a lehetőséget. - sóhajtottam - Már akkor tudtad, hogy szeretem a koreai pop-ot, amikor úgy döntöttél, hogy elviselsz. Akkor viseld el ezt is kérlek. Mert ez is én vagyok. És életemben először valamit magam miatt szeretnék megtenni. De ha nem érted meg ezt, azt is elfogadom, viszont akkor ne raboljuk egymás idejét.
- Ebből még mindig nem világos, hogy miért fontosabbak nálam...
- Amikor elköltöztem otthonról, akkor nekik köszönhetően nem voltam magányos. Tudod, hogy a múltam nem egy matyó hímzés. Belőlük merítettem erőt. A zenéik által nem törtem össze teljesen. Olyanok voltak, mint egy terápia a lelkemnek. Sokat köszönhetek a dalaiknak - mosolyodtam el.
- És nekem? Nekem is eléggé sokat köszönhetsz, nem gondolod? - nézett rám rideg tekintettel.
- Mégis mire gondolsz? - kötöttem bele, ahogy lettem egyre idegesebb. - Abba, hogy időnként ide jössz dugni? Vagy felhívsz, hogy menjek érted, mert hulla részeg vagy? Jaj nem, szerintem arra gondolsz, hogy sosem ellenkeztem bármit is tettél velem. Igazad van. Sokat köszönhetek neked - sóhajtottam. - Köszönöm, hogy ráébresztettél, hogy három évig voltam valakinek a bábja.
- Szánalmas vagy - horkant fel. - Tényleg ilyen kis nyikhaj seggfejeket választasz helyettem?
- Ábel, hagyjál már békén, ez csak egy koncert. Úgy csinálsz mintha dugni készülnék, amihez amúgy szintén semmi közöd nem lenne - vettem egy mély levegőt, mert tudtam, hogy ez a beszélgetés sehova nem vezet, ilyen formában. - Majd holnap tiszta fejjel megbeszéljük. De most erre se időm, se kedvem.
- Csinálj amit akarsz lenni - állt fel és indult az ajtó felé -, de ha ma tényleg elmész, akkor köztünk mindennek vége!
- Ha tényleg ezt akarod... - sóhajtottam, ahogy felkaptam a kulcsot a helyéről. - Induljunk.
Ábel dühösen hagyta el a lakásomat és mire bezártam az ajtót, addigra már a hátát sem láttam. Sietősen és valószínűleg végleg távozott az életemből. Viszont bármennyire is bánt ez, nem hagyom, hogy a mai napomat tönkretegye. Nem hagyom neki, hogy ez a mai nap róla szóljon. Sosem volt felhőtlen a kapcsolatunk, talán már régóta nincs is köztünk semmilyen tényleges vonzalom. Egyszerűen megszoktuk, hogy vagyunk egymásnak, hogy nem vagyunk egyedül.
Ő vidékről jött fel Budapestre egyetemre, én meg elhagytam a szülői fészket, amikor anyámnak új pasija lett. A megismerkedésünk sem volt éppen optimális.
Éppen a 21. születésnapomat ünnepeltem Helgával az egyik barátnőmmel, amikor full részegen összegabalyodtunk. Nem sokra emlékszem abból az estéből, csak arra, hogy, amikor felébredtem, akkor ott aludt mellettem. Megbeszéltük, hogy megismerjük egymást, ha már így alakult és ha el tudjuk képzelni komolyabban, akkor megpróbáljuk.
Ennek már három éve. Hogy szeretem-e, vagy valaha szerettem-e azt nem tudnám megmondani. Kissé olyanok voltunk egymásnak, mint a barátok extrákkal. Ha gyengédségre, vagy szexre vágytunk, akkor találkoztunk de sosem kellett beszámolni egymásnak a dolgainkról. Szabadok voltunk, valamilyen szinten. Egészen a mai napig. Nem tudom, hogy mi ütött belé. Sosem tiltottam neki, hogy bárhova is elmenjen, sőt azért sem szóltam egy rossz szót, ha valakivel össze kavart egy buliban. Egészen addig, amíg ezt nem az én szemem előtt tette. Végig nézni nem lettem volna képes, de nem is éreztem úgy, hogy csak magamnak akarom. Aranyos fiú, jó alkatú és a szőke haja a kék szemével szinte hercegi. Sok lány rajong érte, ettől függetlenül nem félek elveszíteni. Emiatt gyakran érzem magam hálátlannak is. Viszont nem tudom erőltetni azt, amit nem érzek. Bármennyire is úgy érzem, hogy szükségem volt rá az elmúlt három évben, már ennél többre vágyom. Nem csak egy báb akarok lenni, szerelmet akarok, azt akarom, hogy valaki a lelkemet is szeresse, ne csak a testem rabja legyen.
Azt hiszem, ez a mai nap, nem is a koncertről szól teljesen, hanem a lezárásról. Ki akarok szakadni, ebből a sehova sem tartó kapcsolatból. De ahhoz, hogy ezt nyíltan kimondjam... Gyáva vagyok. Talán jobb is, hogy ő tette meg. Hamar túl lesz rajtam, hisz ott van neki Míra. Gyakran láttam már vele, egyértelműen csak arra vár a csaj, hogy végre ő legyen számára az egyetlen. Szívességet is teszek nekik, végre boldog lehet. Valaki majd szereti és megbecsüli. De az nem én leszek.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Sziasztok! 🤗 Íme, itt az első rész. Először is köszönöm mindenkinek, aki olvassa. Remélem tetszeni fog nektek a story. Bár ez egy fanfiction, azért igyekszem benne komolyabb témákat is feszegetni. Bízom benne, hogy ez sem fog senkit elrettenteni attól, hogy olvassa a történetet.
