Amikor lemegy a nap

Huszonkettedik

Ahogy a lakosztályhoz értünk, komoly arcot vágva léptünk be az ajtaján. Mindenki feszülten ült a kanapén, és arra várt, hogy végre mondjunk valamit. Még a liftben megbeszéltük, hogy megvicceljük őket, de nem bírtuk tovább játszani a fapofát, így elmosolyodtunk. Shownu elmondta, hogy sikerült mindent megbeszélnünk, és a többiek előtt is újra elnézést kért tőlem, és a srácoktól is. Megnyugodtam, hogy sikerült átbeszélni mindent, és végre ő is elfogad. Bár rövid az idő, ami még a rendelkezésünkre áll, de nem mindegy, hogy milyen hangulatban töltjük el. Wonho azonnal odajött hozzám és magához ölelt. Kitalálták, hogy megünnepelhetnénk a váratlan pozitív fordulatot egy film megnézésével. Senki nem ellenkezett, így elfoglaltuk helyünket a kanapén, balomon Wonhoval, jobbomon Jooheonnal, míg a többiek körülöttünk ültek, és IM betett egy horror filmet. Nem igazán kedvelem az ilyeneket, de igyekeztem nem mutatni mennyire is félek. Időnként megugrottam Wonho karjaiban, de szerencsére nem csak én ugrándoztam ijedtségemben, hanem a többiek is. Gyakran nem is a filmet néztem, hanem inkább ki az ablakon. Eléggé rémisztő volt. Majd ennek köszönhetően, legyőzött az álmosság, és elszenderültem.
Amikor kinyitottam a szememet, éppen Wonho tett le az ágyra, egy pillanatra eljátszottam az alvás gondolatával, de amikor távolodni hallottam a lépteit, a szívembe hasított az érzés, hogy nem akarok egyetlen egy percet sem elvesztegetni.

– Ne hagyj magamra – préseltem ki ajkaim közül az első gondolatomat.

– Azt hittem, alszol – mondta lágyan, majd vissza indult hozzám, és bebújt mellém az ágyba.

– Már nem – bújtam hozzá szorosan.

– Jól vagy?

– Most már igen – fúrtam arcomat a nyakába.

Egyenletesen szuszogtam az érzékeny bőrére, miközben gyengéden simogatta karomat. Egy óvatlan pillanatban, véletlenül megcsikizett, amire benevettem a nyakába, amitől sziszegve ugrott meg.

– Ne haragudj – kezdtem el mentegetőzni.

– Semmi baj – nyelt egy hatalmasat –, csak eléggé izgató volt, ahogy a leheleted szét áramlott a nyakamon – nevette el magát zavartan.

– Azóta – tört utat bennem a kíváncsiság –, nem voltál – nyaltam meg számat –, senkivel?

– Shownu elmondta? – hagyta el száját gondterhes sóhaj, mire bólintottam. – Ha komolyan érdekel, akkor igen.

– Tessék?

– Azóta nem voltam nővel – köszörülte meg a torkát –, sőt ő volt az első és egyben az egyetlen olyan nő, akivel le is feküdtem – nézett rám.

Teljesen ledöbbentem a szavain. Meg voltam róla győződve, hogy számos partnere volt már, és számos barátnőt tud már a háta mögött. Erre kiderül, hogy lényegében, ugyanannyi tapasztalta van, mint nekem.

– Miért lepődtél meg ennyire?

– Én azt hittem, hogy sokkal több nő volt már az életedben – vallottam be.

– Pedig nem – simított ki egy tincset a szemem elől –, csak egy. Veled együtt kettő, bár még a válaszodat nem tudom. 

– Azta – sóhajtottam még mindig meglepetten.

– Ha már itt tartunk – mosolygott rám –, nekem hány férfival kell felvennem a versenyt?

– Csak egy, és az sem igazi kapcsolat volt.

– Ábel volt az egyetlen? – lepődött meg, mire bólintottam. – Hát – nevette el magát –, legalább nem tette magasra a lécet.

– Te hülye vagy – nevettem vele. De igaza volt. Ábelnél, bárki jobb. Bár Wonho, nem akárki.

– Ha mellettem lennél – feküdtünk egymás mellett, miközben arcomat fürkészte –, én vigyáznék rád.

– Tudom – mondtam ki komolyan. Tényleg így volt. Hittem benne, hogy vele minden más lenne. Nem bántana soha, legalábbis szándékosan, biztos, hogy nem.

Közelebb húzódott hozzám, és gyengéden megcsókolt. Érzékien ízlelgette ajkaimat, miközben kezét fel-le mozgatta gerincem mentén. Akaratlanul is hozzá simultam teljes testemmel. Egyre hevesebb csókokat váltottunk. Kezem felfedező útra indult, bár a pólója felett terveztem, de ahogy a derekánál visszafelé indultam, az ujjaim alá gyűrődött az anyag. Gyengéden húztam végig kezemet, a meztelen oldalán. Bőre puha volt, teste izmos és kellemes meleg. Ahogy áttértem a hátára, óvatosan körömmel szántottam végig rajta, mire belemorgott a csókba. Elégedetten mosolyodtam el. Lassított a tempón, mielőtt elválasztotta volna ajkait az enyémtől.

– Ha, így folytatod – lihegte szinte –, nem fogok tudni megálljt parancsolni magamnak – nézett mélyen szemeimbe, vágytól izzó tekintettel.

– Attól tartok – haraptam a számba –, hogyha így lenne, és nem tudnál leállni – nyaltam meg az ajkam –, akkor hagynám, hogy azt tegyél velem, amit csak szeretnél – vallottam be alig hallhatóan.

– Ne mondj ilyeneket, mert tényleg képtelen leszek türtőztetni magam – jött zavarba.

– Csak elmondtam az álláspontomat – húztam széles mosolyra a számat, ahogy megnyomtam a szót –, hiszen érezni – köszörültem meg a torkomat –, csak a tiéd érzem.

– Élvezed igaz? – mosolyodott el zavartan.

– Nem vagyok hozzászokva, hogy pár érintéssel és csókkal, ilyen – kerestem a szavakat –, mértékű álláspontot váltok ki. Úgyhogy igen, élvezem.

Mosolyra húzta száját, majd újra ajkaimra tapadt övéivel. Érzéki csókcsatát vívtunk egymással. De a legnagyobb kihívást nem az nyújtotta, hogy ki nyeri ezt a háborút, hanem, hogy ki bírja tovább elnyomni a vágyait. Én vesztettem. Átvetettem lábamat Wonho törzsén, és fölé magasodva a csípőjén foglaltam el a helyemet. Fenekem alatt, tökéletesen éreztem, bevetésre kész férfiasságának lüktetését. Az ajkaink egy pillanatra sem váltak el egymástól, miközben óvatosan, ruhán keresztül elkezdtem mozgatni a csípőm, hozzá dörgölve nőiességemet, a nadrág alatt ágaskodó tagjához. Férfias morgás hagyta el a száját, majd átfonta kezét a derekamon, és legurított magáról. Határozottan foglalta el helyét, a lábam közé befúrt törzsével.

– Tényleg – lihegett –, meg kell álljunk. Nem szeretném elveszíteni a kontrollt.

– Rendben – mondtam, miközben nagyot nyeltem. Tudom, hogy nem arról van szó, hogy nem kíván, mégis úgy éreztem, hogy visszautasított. Tisztában vagyok vele, hogy korai, de a vágy erősebb nálam.

– Nem azért, mert nem akarlak – úgy tűnik az arcomra, volt írva, hogy mi jár a fejemben –, mert a mellékelt ábra tökéletesen prezentálja, mennyire is kívánlak – utalt a még mindig hozzám simuló férfiasságára –, hanem azért, mert az első együttlétet különlegesebbnek képzelem el veled.

– Igazad van – nyomtam egy puszit a szájára.

– Elmegyek tusolni – nézett le ágyékára –, és kicsit megpróbálom lenyugtatni a kis főnököt – nevette el magát zavartan, ahogy felegyenesedett és lemászott az ágyról.

Végigkövettem szememmel, ahogy elhagyja a szobát. Amikor meghallottam a zuhany hangját, a vágyaim átvették az irányítást, és elindultam a fürdőszoba felé. Óvatosan nyomtam le a kilincset. Az ajtó nem volt bezárva, így halkan beléptem rajta, és óvatosan kulcsra zártam azt. A ruháimat nesztelenül a földre ejtettem, egyedül a fehérneműmet nem vettem le, majd lassan elhúztam a zuhanykabin ajtaját. Wonho tökéletes meztelen hátával találtam magam szemben, ahogy a falnak támaszkodva hagyja, hogy a víz ütemesen verje testét. Végvezetve szemeimet idomain, a fenekén állapodott meg a tekintetem. Igazi Royal barack.

..............................................
...........................
..............
......
...

Következő rész várható feltöltése:
2021.02.14.
Hát azt hiszem tökéletes Valentin napi rész lesz. 🤭❤️