Amikor lemegy a nap

Tizenötödik

Reggel, amikor felébredtem egyedül voltam a szobában. Körbe néztem, és úrrá lett rajtam a csalódottság. Azt hittem itt lesz mellettem Wonho. Kinyitom a szememet, megpillantom az alvó arcát, és ahogy fürkészem, egyszer csak kinyitja gyönyörű szemeit, majd rám mosolyog azzal a szívdöglesztő mosolyával. De nem így lett. Akaratlanul is eljátszottam a gondolattal, hogy csak egy gyönyörű, ám szívszorító álom volt csupán. Egy kép, ami azt szeretné megmutatni, milyen csodálatos is lenne, ha elfogadnám a közeledését. De bármennyire is így érzem, bennem van a kétely. Fogalmam sincs, hogy tényleg megéri-e, pár nap boldogság, azt a szenvedést, amivel a búcsú jár majd. Kissé kedvetlenül másztam ki az ágyból, majd az öltözékem megigazítása után, egy sóhaj kíséretében, kiléptem a szobából. Ami a szemem elé tárult, attól elakadt a lélegzetem. Wonho éppen a konyhában készítette a kávét, amit éppen gondosan pakolt fel egy tálcára. Észrevett, és ahogy felnézett a bögrék fölül, megkaptam a várva várt reggeli mosolyát. Abban a pillanatban a szívem akkorát dobbant, hogy attól féltem ő is hallotta. Elvörösödött az arcom, majd zavartan mutattam a fürdőszoba ajtaja felé, jelezve, hogy én most ott eltűnök egy darabig. Wonho biccentett a fejével, miközben láttam, hogy nagyon óvatosan végigmért, ahogy befordultam az ajtón. Ahogy beértem, bezárkóztam, és a mosdóhoz lépve arcot mostam. Meglepődtem, amikor megláttam egy piros fogkefét egy cetlivel rajta.

"Ez a tiéd, gondoltam szükséged lesz rá, hogy otthon érezhesd magad. Kikészítettem neked törölközőt is, ott van a zuhanyzó melletti polcon. A zöld a tiéd. Váltóruhát a kis szekrényen találsz, remélem jó lesz. Wonnie"

Önkéntelenül is elmosolyodtam. Mindenre gondolt. Mosolyogva mostam arcot, majd mostam meg a fogamat is. Ezután beálltam a zuhany alá, és az egyik számukat boldogan dudolászva engedtem magamra a kellemesen meleg vizet. Rég nem volt ennyire boldog reggelem, csak az az egy rontotta el kissé, hogy eszembe jutott a határidős munkám. Nem sok, de ma estig le kell adnom. Több lábon állok. De a fő munkám marketinggel kapcsolatos. Meg kell írnom egy száz szavas bemutatót az egyik projekthez. És pár nap múlva egy arculati tervezetet is le kell adnom, de ahhoz szükségem lesz az otthoni felszerelésre. Sietősen léptem ki a zuhany alól, majd a nekem fenntartott törölközővel szárazra töröltem a testemet. A váltóruha egy megkötős szürke short volt, és egy fekete Monsta X-es póló. Természetesen olyan, aminek a hátán egy nagy Wonho felirat állt, míg elől a logó díszítette. Belebújtam, és kimentem a fürdőből. Azt hittem, hogy kint lesz a konyhában, de nem volt, így a szobámba indultam. Amint benyitottam megláttam az ágyon fekve, ahogy engem nézett. A dohányzó asztalon, ott volt a kávé, amit készített, és pár pirítós sült baconnel.

– Micsoda kiszolgálás – mosolyogtam rá –, te is a reggelihez jársz?

– Igen, de csak neked – viszonozta a mosolyom. – A ruhák jók lesznek?

– Igen, köszönöm – néztem végig magamon, miközben ő felkelt az ágyról és felém indult –, bár kicsit olyan, mintha megjelöltél volna – vigyorogtam rá, utalva az óriás Wonho feliratra a póló hátulján.

– És ha az volt vele a titkolt tervem? – tette derekamra kezeit, majd közelebb vont magához. A kezem magától mozdult, és fonódott nyaka köré.

– Hát, mivel azonnal rájöttem, így nem titok többé.

Olyan mosolyra húzta száját, amitől megremegett a lábam. Óvatosan beleharapott ajkaiba, majd még közelebb vont magához. Egy kezével felnyúlt az arcomhoz és megsimogatta, mire beletemettem arcomat a tenyerébe. Gyengéd puszit adott először az arcomra, majd egyre közelebb haladt a számhoz, és egy alig érezhető csókot nyomott az ajkamra is.

– Jó reggelt – cirógatta meg arcomat –, sajnálom, hogy nem voltam itt, amikor felébredtél – intett az asztal felé a fejével –, de megszerettelek volna lepni.

Fejemet vízszintesen elkezdtem csóválni, jelezve ezzel, hogy semmi probléma. Az asztalhoz invitált, és együtt fogyasztottuk el a reggelit, valamint a kávét.

– Mi a mai terv? – kérdeztem, a kávém mögül.

– Először is – gondolkodott el –, elmenni hozzád, hogy tudj áthozni váltóruhát. Bár imádom rajtad az enyémet, de biztosan kényelmesebb lenne ha az utcán nem ebben kellene lenned. Azután szeretnénk ma elmenni az állatkertbe, mit szólsz?

– Jól hangzik. Viszont, mielőtt nagyon bele merülnénk a napba, nekem el kell valamit intéznem.

– Elkísérlek, ha nem zavarok.

– Igazság szerint, nem szükséges...

– Szeretném – vágott a szavamba.

– Nem úgy értem – nevettem el magamat. – Igazából van egy kis munkám, ma estig le kell adnom. Nagyjából egy óra alatt kész vagyok vele, de szükségem van a saját gépemre.

– Akkor elmehetnénk taxival hozzád, és a srácok ott vesznek majd fel minket, ha elkészültél.

– Rendben, de tényleg nem szükséges, hogy gyere. Nem fogok tudni figyelni rád közben.

– Nem probléma, majd elfoglalom magam!

Bólintottam, és ezzel megbeszéltnek tekintettük a dolgot. A többiekkel is egyeztetett, majd elindultunk hozzám, hogy összeszedjek pár holmit, valamint, hogy megcsináljam a határidős munkám. 

..................... Lapozz............…......
Ismét két résszel jöttem
:)