Amikor lemegy a nap

Huszonnegyedik

Reggel, amikor kinyitottam a szememet Wonho trikóval fedett mellkasát láttam meg elsőnek. A felismerés, hogy itt van mellettem, melegséggel töltötte el a szívemet. Bár legutóbb is csak azért ment ki, hogy meglepjen, de a tegnap történtek után, sokat jelentett, hogy ő volt az első, akit megpillantottam ébredés után. Lassan kezdtem el felvezetni szememet az arcára, ahol meglepetten tapasztaltam, hogy már ébren van és éppen az arcomat fürkészi. Kezével elindult arcom felé, hogy megsimogassa, mire saját kezemet ráemelve beletemettem arcomat meleg tenyerébe.

– Jó reggelt, Szépségem – suttogta.

– Jó reggelt – mosolyodtam el.

Szeme boldogságtól ragyogott, miközben széles mosolyra húzta ajkát. Tüzetesebben megnéztem az arcát, hogy minden egyes újonnan látott oldalát a szívembe véshessem. Biztos lettem benne, hogy a kedvenc arca az, amikor felébred és még minden gondolat terhe nélkül, rám mosolyog őszintén. Bárcsak lenne mód rá, hogy minden reggelünk hasonlóan teljen. Nagyot nyelve hesegettem el a negatív gondolataimat, majd megláttam Wonho arcát, ahogy számat pásztázva közelít felém. Gyengéd érzéki csókot lehelt ajkaimra, majd kintről csörömpölés zaja hallatszott, így visszavonulót fújt, és kikeltünk az ágyból. Határozottan lépett ki a szobám ajtaján, majd mikor magamra maradtam elkezdtem felöltözni.

Az ablakon kinézve kissé borúsnak tűnt az idő, így a magammal hozott fekete hosszú farmerembe bújtam, és egy lengébb, bordó pólóba bújtam bele. Hajamat csak megfésültem, de kiengedve hagytam. A sminkemet is a bent lévő tükörnél elkészítettem, majd kiléptem a szobából. A srácok ott álltak Jooheon körül, aki teljesen lederemedve telefonált éppen valakivel. Rossz érzés kerített a hatalmába, így kissé én is közelebb húzódtam. Miután bontotta a vonalat, a többiek felé nézett, pontosabban Wonhora.

– A főnök hívott – kezdte lassan –, látott egy képet rólad és Flóráról. Holnap délelőttre küld értünk egy magán gépet és azonnal vissza kell térnünk Koreába – vezette rám a tekintetét, ahogy befejezte a mondatot.

Szemében aggodalom volt, ahogy a tekintetemet fürkészte. A lábaim a földbe gyökereztek, képtelen voltam megmozdulni. Észre sem vettem, ahogy a könnyeim utat törnek maguknak szemeimből, és égetően szántották végig arcomat.

– Flóra – szólított meg Jooheon, mire szétnyílt a fiú csomó és Wonho lépett ki mögüle –, sajnálom.

A hír hallatán sokkot kaptam. Képtelen voltam megmozdulni, de még megszólalni sem bírtam. Wonho aggodalmas tekintettel, sietősen lépett hozzám, és húzott ölelésébe. Fejemet a nyakába fúrva tartotta, miközben egész testemet magához szorította.

– Sajnálom – suttogta nyakamba.

Bármennyire is szerettem volna megszólalni, és elmondani neki, hogy nem tehet erről, és megértem, ami történik. Képtelen voltam. Felfogtam mi történik, hallottam is amit mond, de egyetlen hang sem jött ki a torkomon. Némán hulltak, szaporán a könnyeim, melyek vállát áztatták. Nagyon nehezen, de végül sikerült erőt vennem magamon, és halkan kimondani, amit éppen érzek.

– Sejtettem, hogy fájdalmas lesz – nyeltem egyet, miközben fájóan szorított a mellkasom –, amikor el kell vállnunk egymástól – kezdtem el zokogva beszélni –, de azt nem gondoltam, hogy ennyire.

– Ma még itt vagyok, élvezzük ki ezt a  napot – suttogta nyakamba, szomorú hangon, majd a fülem tövébe csókolt.

– Igyekszem összeszedni magam – mondtam remegő hangon.

Kiszakadt az ölelésből, és gondosan törölgette le könnyeimet az ujjával. Miközben a többiek minket néztek, és talán ebben a pillanatban értették meg, mennyit is jelent számomra a társuk. Szemtanúja volt a hét férfi, annak, hogy miként tört össze a szívem ezer darabra, némán, csupán egy pillanat töredéke alatt.

– Elmegyek megmosom az arcomat – mondtam Wonhonak –, addig találjátok ki, hogy ma mit szeretnétek csinálni – haraptam az ajkamba, hogy visszaszorítsam az újonnan kitörni kívánkozó könnyeimet –, mert az összesre, amit elterveztünk – nyeltem egyet –, már nem lesz elég időnk.

Némán bólintott, mire sietős léptekkel hagytam ott őket, és léptem be a fürdőszobába, melynek ajtaját azonnal kulcsra zártam. Zokogva dőltem neki, és csúsztam végig rajta, majd a hideg kövön üldögéltem egy darabig, míg már képes voltam abbahagyni a sírást.

Wonho szemszöge

Ahogy becsukódott az ajtó, hallottam, ahogy neki dől, és kiszakad belőle a zokogás. Rá akartam törni az ajtót, még ha tudom is, hogy most nem lenne helyes. A szívem hevesen vert, és kilátástalannak tűnt minden, ahogy a zárt ajtót figyeltem meredeten. Meleg kezet éreztem meg a vállamon, de nem fordultam felé.

– Töltsd vele a napot – mondta Jooheon támogatóan.

– Túl makacs – sóhajtottam –, nem hagyná, hogy az egész nap rólunk szóljon – mosolyodtam el. – Túlságosan törődik másokkal – néztem bele csapattársam szemébe –, ahogy veletek is. Ha ma nem úgy lesz minden, ahogy előre megbeszéltük, valószínűleg saját kudarcnak éli meg. Egy újabb dolog, ami miatt rosszul érezné magát.

– De mi megértjük, hogy vele szeretnél lenni.

– Tudom – mosolyodtam el keserűen –, de valószínűleg ha kettesben lennénk, csak az járna a fejében, hogy számolgassa a perceket, hogy mikor száll fel a gépünk.

– Szereted? – szegezte nekem a kérdést.

– Magam sem tudom, hogy történt – sütöttem le szemeimet –, de igen. Azt hiszem, még sosem éreztem így senki iránt.

– Még iránta sem? – utalt exemre Jooheon, mire felnéztem rá.

– Még iránta sem.

– Wonnie – kezdte aggodalmasan –, mit fogsz most csinálni?

– Bár tudnám.

– Wonho – lépett mellém Shownu is.

– Kérlek, csak azt nem mondd, hogy te megmondtad – mosolyogtam rá erőtlenül.

– Épp az ellenkezőjét akarom mondani.

– Az ellenkezőjét?

– Tudod mit mondott nekem a bárban, amikor megkérdeztem, hogy lettél különleges számára? – nézett rám.

– Mit? – lettem kíváncsi.

– Ugyanazt, mint te – nevette el magát, majd folytatta –, "bár tudnám". De azt is elmondta, hogy mennyire fél elveszíteni, és ha vissza mehetne arra a napra, amikor megmentetted az exétől – sóhajtott –, inkább vele menne. Mert téged elveszíteni fájdalmasabb, mint elviselni, ahogy az a seggfej bánt vele.

Teljesen szívemig hatoltak Shownu szavai, késztetést éreztem, hogy Flórára törjem az ajtót, és azonnal a karomba zárhassam. Mintha megérezte volna, mire vágyom, mert ebben a pillanatban lépett ki a fürdőből. Nem törődve semmivel, odaléptem hozzá, és szenvedélyesen megcsókoltam. Először hezitált, majd átadta ő is magát az érzésnek.

..................................................
............................
................
.........
...
Következő rész feltöltése :
2021.02. 21