Vannak olyan találkozások az életében, amik már, akkor megvoltak írva, amikor még csak gondolni se mertünk volna rá.
És vannak olyan kapcsolatok, amik bármeddig is tartanak, csak azt bizonyítják, hogy sosem kellett volna belekezdeni.
Publikálás kezd...
Összeszorított szemekkel álltam, a falnak nyomva, miközben Ábel ráhajolt a nyakamra és csókolgatni kezdte. Folyamatosan kérleltem, hogy eresszen el, de minél jobban ellenkeztem, ő annál erőszakosabban húzott magához, és taperolt le a sötét utcában. Sehol egy lámpa, sehol egy ember. Pont most kellett, hogy ez történjen. Pont ma, pont a világ legjobb koncertje után. Egyre jobban utáltam Ábelt, amiért kénye kedve szerint használta a testemet. Gyakori volt, hogy ellenkezésem ellenére erőltette az együttlétet. Viszont, annyi mindent nézett el ő is nekem, és nem utolsó sorban elviselte a személyiségemet, hogy ezek felett mindig szemet hunytam. De ma nem tudtam. Kint állunk a nyílt utcán, és teljesen elborult az agya. Ha nem sikerül kiszabadulni a szorításából, akkor itt fog magáévá tenni az utcán. A karjai a testemet fedezték fel, miközben elkezdte a ruhámat is tépni, a nyakamat egyre erőteljesebben szívta, ami már úgy fájt, hogy egyre kevésbé tudtam megállni, hogy sírjak. Éppen feladtam volna minden reményemet, amikor léptek zaja hallatszott. Elkezdtem kiabálni, hogy segítséget kérjek, de Ábel egy pofonnal díjazta, majd befogta a számat a sajátjával. A könnyeim a felszínre törtek. Nem hagytam, hogy elmélyítse a csókot, minden létező módon próbáltam kiszabadulni a fogásából. Ekkora hallottam meg egy ismerős angol akcentust.
- Ne haragudj, megkérdezhetem, hogy mi a faszt művelsz a lánnyal? - mondta Jooheon, majd Wonho megfogta Ábel vállát és erőteljesen maga felé fordította.
- Ki a faszok vagytok ti? - kérdezte a fiú, miközben a szemébe visszaköltözött a megszokott kedves srác. Egyre nagyobb a gyanúm, hogy valamilyen kettős személyiség lakozik benne.
Ahogy elengedett azonnal magam elé kaptam a karjaimat fázósan. Wonho értem nyúlt, mire remegni kezdtem. Gyengéden vont maga mögé.
- Ne aggódj, most már minden rendben lesz - mosolygott rám.
Kiszakadt belőlem a zokogás. Nem elég, hogy Ábel ezt tette velem, pont ők jöttek a megmentésemre és végignézték, ahogy ilyen kiszolgáltatott helyzetben vagyok. Szégyelltem magamat a fiú helyett is.
- A lányt - fordult felém Wonho és megkérdezte a nevemet, mire hebegve de kimondtam -, Flórát elvisszük magunkkal. Te meg örülj, hogy nem jelentünk fel!
- Mi az, hogy elviszitek? - nevette el magát Ábel. - Nem vihetitek el, ő az én barátnőm. Amit láttatok, az meg csak egy kis szerepjáték volt, keményen szereti a kicsike, ha értitek mire gondolok - tárta szét a karjait, miközben kaján vigyor ült szája sarkában, majd felém nyúlt. Akaratlanul is elhúzódtam. - Gyere Flo, hazamegyünk.
- Nem... nem megyek veled sehova - szipogtam, és még jobban Wonho háta mögé húztam magamat.
- Hallottad a hölgyet - tette vállára Jooheon a kezét -, kotródj!
Ábel egy kis habozás után ott hagyott velük. Zavarban voltam és zilált. A pólóm nem tudom mikor de elszakadt és a fél melltartóm is kilátszott. Wonho levette magáról a dzsekijét és szemből rám terítette, majd a vállamat átkarolva elkezdett a kisbuszuk felé vonni.
- Hazaviszünk - mondta mosolyogva.
- Én... - kezdtem bizonytalanul -, nem merek hazamenni.
- Akkor eljössz velünk ma éjszakára a hotelbe, jó?
- I...igen!
A többiek nem is firtatták a döntést, elfogadták, hogy Wonho a mai napra meginvitált hozzájuk a szállásukra. Bár őszintén fogalmam sem volt, hogy miért mondtam igent. Csak Helgához mehettem, de Ábel rögtön ott fog keresni, ha nem talál otthon, így nem mehettem oda sem. Mindenképpen írnom kell neki, hogy felkészítsem a váratlan látogatóra. Ő is már rég egyedül él. Egy kis garzonban, Zugló szívében. Nem egy életbiztosítás, ha Ábel rátöri az ajtót, így remélem rendesen bezárkózik. Beültem a kisbuszba, Wonho bemutatta a tagokat, bár erre semmi szükség nem volt, hiszen nagyon jól tudtam, hogy kik ők. Ettől függetlenül gyors kézfogás után a kisbusz hátuljába mentem, és ott ültem le. A többiek nem jöttek oda, átbeszélték, hogy hogyan tovább, most, hogy eggyel nőtt a létszám. Amíg ők megvitatták én elővettem a telefonomat és írtam Helgának. Azt nem mondhattam el, hogy kikkel vagyok, úgyhogy kénytelen voltam ezt az apró részletet elferdíteni.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Magamra húztam Wonho kabátját, és a lábaimat is magam alá gyűrtem. Fejemmel az ablaknak dőlve vártam, hogy megérkezzünk a hotelhez. Zaklatott voltam és megalázott. Szívem szerint most eltűnnék, jó messzire, mindentől távol. Nem voltam benne teljesen biztos, hogy jól döntöttem azzal, hogy elfogadtam a meghívást. Elvégre ők idolok, én meg egy senki. Ha ez kitudódik, akkor nagy bajban lehetnek. Miattam. Ezt viszont nem akarom. A gondolatokkal a fejemben elnyomott az álom, miközben az autó egyenletesen duruzsolt alattunk.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
