Amikor lemegy a nap

Harmincegyedik

Reggel, amikor felébredtem, akkor tudatosult bennem, hogy a fél napot átaludtam. Ijedten kaptam a telefonomért, reggel hét óra volt már. Jött két üzenet is Wonhotól.

“ Szia Gyönyörűm! Most érkeztünk meg, kicsit késett a gép, remélem nem aggódtál. Hogy vagy? Máris hiányzol…”

“Valószínűleg még alszol, de ha felkelsz, írj. Aludtam a gépen, úgyhogy ébren leszek! Szeretlek! “

Amint megpillantottam a sorait, azonnal elfogott a bűntudat, hogy elaludtam, pedig fent akartam maradni, hogy amikor ír azonnal válaszolhassak. Még csak egy napja vagyunk külön, de máris ennyire nehéz összeegyeztetni a dolgokat. A félelem uralmába kerített, hogy ennek hosszú távon nem lesz jövője.

"Szia Wonnie! Ne haragudj, elnyomott az álom. Örülök, hogy épségben megérkeztetek.
Most jutott amúgy eszembe, hogy 8 órás időeltolódás van. Remélem, ennek ellenére, lesz lehetőségünk beszélni, minden nap. Te is hiányzol."

Ezután tovább néztem, az értesítéseket, Regina is keresett. Teljesen kiment a fejemből, hogy tegnapra beszéltük meg, hogy videó chatelünk. Két nem fogadott hívásom volt tőle és egy üzenet.

"Lora, ne hari… Teljesen megfeledkeztem róla, hogy beszélnünk kellene. Ha ma ráérsz, majd írj"

Sóhajtva ültem fel az ágyon, de megnyugodtam, hogy neki is közbejött valami, és nem rám várt egész nap. Elég egy ember miatt szarul éreznem magamat.
– Az egyik hét a másik nyolc óra eltolódással van… hát ez nagyon szuper… – suttogtam magam elé.
Hirtelen hatalmába kerített az érzés, hogy mennyire végtelenül magányos is vagyok. Hiányzik Regina, hiányzik Wonho, és idehaza már tényleg senkim sincs, akihez fordulhatnék. Felnéztem a közösségi oldalra, és szerencsére Regina éppen online volt. Ráírtam, majd pár perc múlva már hallottam is a videóhívás hangját.

– Na szia Lora, mizujs?

– Szia, bocsi – ásítottam. – Átaludtam a tegnapot.

– Nem gond, nekem is közbejött egy megbeszélés az egyik szeniorommal. Mi történt, hogy egész nap aludtál? És miért van, így feldagadva az arcod? – hajolt közelebb a gépéhez, hogy még jobban szemügyre vehessen.

– Most arra utalsz, hogy szarul nézek ki?

– Aha. Eléggé. Mesélj, a munka várhat.

– Azt se tudom, hogy mondjam el, hogy ne nézz idiótának.

– Lehet magyarul, angolul, japánul, de a legjobb az lenne ha simán érthetően, és mondjuk, az elején kezdenéd.

– Elmentem a koncertre, tudod a Monsta X-re…

– Ohh igen… Minhyuk élőben is olyan dögös, mint képeken? – érdeklődött ábrándozva.

– Igen, mind azok – sóhajtottam. – Szóval elmentem a koncertre, és emiatt Ábellel szakítottunk…

– Na végre! – vágott a szavamba. – De ugye, nem miatta nézel ki, ilyen fosul? Az a pasi egy könnyet sem ér meg, nemhogy ezt – mutogatott a kijelző előtt.

– Nem – nevettem el magam –, hanem Wonho miatt.

– Az a Wonho?

– Az.

– A Monsta X - es Wonho?

– Igen.

– Figyelek. Mit tett, hogy így nézel ki? Nem neked dobott puszit a színpadról? – viccelődött.

– Ábel nekem esett az utcán, és Wonho meg Jooheon mentettek meg… – sóhajtottam. – Aztán elmentem velük a hotelbe…

– Nem mondod, hogy…?

– Hát… De. Már ha arra gondolsz, hogy belezúgtam…

– Arra gondoltam, hogy lefeküdtél vele – nevette el magát –, de jobban belegondolva, ahhoz bele is kell szeretni. Vagy nem?

– Együtt vagyunk – ismertem be.

– Összejöttél egy koreai Idollal, amíg én idekint tanulok? Belehúztál kisanyám – nevette el magát. – Nemzetközi kapcsolatokat építünk? – viccelődött tovább, majd komorrá vált. – Kölcsönös? Ő is szeret?

– Igen, elvégre együtt vagyunk. Vagyis távkapcsolatban, de együtt – mondtam kissé zavartan. Most először mondtam ki hangosan, hogy mi is van közöttünk. Talán most jutottam el arra a pontra, hogy fel is fogom, hogy mi történt.

– Azt hiszem, ez nem is jöhetett volna jobbkor.

– Mire gondolsz?

– Volt egy karrier nap az egyetemen, ahol a kurzuson résztvevők is bemutathatták magukat, úgyhogy én is tartottam egy kis előadást. Igazából ez egy vizsga anyag volt, de több embernek is felkeltette az érdeklődését az, amit mi képviselünk – mély levegőt vett. – Van egy koreai nagykutya, aki minket akar. Szponzorálja a vállalkozást, ha elfogadjuk az ajánlatát. Kapnánk egy lakást, autót, ami csak kell. Viszont, kint kell élni, és ott dolgozni. Valamint a saját cégének minden marketing tevékenységét nekünk kellene tervezni.

– És ez, miért baj?

– Most már nem érzem bajnak… – nevetett fel. – Féltem, hogy nem lennél benne a költözésbe, de úgy érzem jobban várod, mint én.

– Ezzel azt akarod mondani, hogy ott építsük fel a vállalkozást?

– Ha nincs ellenedre, akkor igen. A papírokat átküldöm, tudod, hogy ezekhez a hivatalos dolgokhoz annyira nem értek, de szerintem korrekt ajánlat. Három nap múlva kell választ adnom neki.

– Regina, te most komolyan beszélsz?

– Szerelemben és munkában sosem viccelek – lett komoly.

– Küld át a dokumentumot, és átnézem minél előbb. Amúgy én is erről szerettem volna beszélni, vagyis erről is. Hogy mit szólnál, ha nem idehaza lenne a székhelyünk – mosolyodtam el.

– Látod, már megint egy rugóra jár az eszünk.

– Mint, mindig.

– Flóra?

– Tessék?

– Őszintén örülök, hogy elhagytad Ábelt, és felfogni még nem teljesen tudtam, de nagyon örülök, hogy egymásra találtatok Wonhoval. Hihetetlennek tűnik, hisz évek óta rajongunk a csapatért, de teljes szívemből kívánom, hogy boldogok legyetek. Aztán majd ha végre találkozunk, akkor minden apró részletet tudni akarok! – nevetett.

– Apró – hangsúlyoztam ki a szót –, részlettel nem szolgálhatok – vigyorogtam.

– Oh csajszi! Te kis huncut!

– Szeretlek Regi, és köszönöm! Tényleg!

– Én is téged, és ha már itt tartunk… – köszörülte meg a torkát. –, Minhyuknak majd bemutathatnál – nevette el magát ismét.

– Amint kint leszünk, mindenkit megismersz. Már ha jó leszel – nevettem én is.

– Kac, kac, kukac… én mindig jó vagyok. Jaj a legfontosabb. A kurzusom korábban ér véget, így akár egy hónap múlva is kezdhetünk, de minden benne van a dokumentumban. Olvasd át és szólj vissza majd. Elvileg közben át is küldtem.

– Mindjárt ránézek.

– Rohanok most, de ha valami van írj, puszi!

– Puszi!

Ahogy kinyomta a videóhívást, azonnal az e-mail fiókomba léptem, és megnyitottam a küldött dokumentumokat. Tényleg korrekt ajánlat. Minden feltételt ők teremtenek meg számunkra, és ezért mindössze a bevétel 20%-át kérik, de ezt is csak abban az esetben, ha az éves bevételünk eléri, azt a minimumot, amire ők számítanak. Vagyis ezt lefordítva, csak akkor kell majd feléjük is fizetnünk, ha beindult a vállalkozás. De ami még ennél is jobb, hogy nem kérnek részesedést a vállalkozásból. Úgy vezetjük, ahogy mi szeretnénk, nincsenek elvárások. Bárhogy is nézem ezeket a dolgokat, mi mindenképpen nyerünk vele. Kihagyhatatlan ajánlat.
Teljesen belefeledkeztem a dokumentumba, és ha nem csörren meg a telefonom, akkor észre sem vettem volna, hogy Wonho éppen online.
A szívem kihagyott egy ütemet, ahogy belegondoltam, hogy végre láthatom, majd izgatottan nyomtam rá a felvevő gombra.