Vannak olyan találkozások az életében, amik már, akkor megvoltak írva, amikor még csak gondolni se mertünk volna rá.
És vannak olyan kapcsolatok, amik bármeddig is tartanak, csak azt bizonyítják, hogy sosem kellett volna belekezdeni.
Publikálás kezd...
Flóra a szemembe nézett, tükröződött benne megannyi érzelem, majd ijedté vált. Fürkésztem az arcát egy darabig, hogy rájöhessek mi történik vele. A légzése felgyorsult és a szemében rettegés lett urrá. Elindultam felé, de mire odaértem, már elveszítette az eszméletét. A hozzá legközelebb álló Jooheon nyúlt utána, és kapta el az ájult lányt. Szerencsére időben észrevette, hogy valami probléma van és elkapta, mielőtt nagyobb baj is történt volna. Váratlan volt mindnyájunk számára, ami történt. Egymást néztük egy darabig tanácstalanul.
– Mit csináljuk? – kérdeztem, de nem vettem le a szememet Flóráról.
– Menjünk vissza a szállásra. Ha nem ébred fel, akkor hívunk egy orvost – mondta IM.
Egyetértően bólogatott mindenki. Óvatosan kiemeltem Jooheon tartásából a lányt, majd a karomba kaptam, és úgy indultunk el vissza az autóhoz.
Az autó már indulásra készen várt minket. Figyelve rá, hogy véletlenül se üssem oda se a lábait, se a fejét, tettem be a kisbusz hátsó ülésére. Bár nem rég, amikor olyan butaságokat mondott, azt kívántam volna, hogy bár befogná egy kicsit a száját. Most hiányzott, hogy megszólaljon, még akkor is, ha csak veszekedni akar velem. Bármit megadnék ezért. Végigvezettem a tekintetemet a testén. Rossz volt látni a szokásosnál is sápadtabb arcát, ahogy ájultan fekszik, és fogalmam sincs, hogy tudnék neki segíteni. A szoknyája feljebb csúszott, ami miatt el kalandozott a tekintetem egy pillanatra. Vettem egy mély lélegzetet és kitisztítottam a fejemet. Nem lehetek ekkora perverz, hogy egy ájult nő testét méregetem. Megráztam a fejem újra és gondosan megigazítottam az anyagot, hogy takarja, amit kell, majd ráterítettem a dzsekimet is. Lábait felpolcoltam, és elé ültem le a földre, hogy vigyázzak rá.
Ahogy visszaértünk, azonnal a vészkijáraton haladtunk be, hogy elkerülhessük a kíváncsi tekinteteket. Sietősen mentünk a lakosztályba, majd azonnal a Flórának fenntartott szobába tettem le az ágyra. Jooheon hozott pár extra pokrócot, hogy a lábait felpolcolhassuk, valamint IM hideg vizes borogatást, amit a homlokára tettem.
– Hagyjuk pihenni, kint megbeszéljük a következő lépést – mondta IM, miközben a vállamra tette a kezét nyugtatólag.
Csendben hagytuk el a szobát, majd mind a nappaliban a kanapén foglaltunk helyet.
– Ha ide hívunk egy orvost, akkor simán a sajtó kiszagolja, és a végén még szarba kerülünk – mondta Shownu.
– Tényleg ez a legnagyobb bajod? – lettem ideges. – Ki nem szarja le, hogy ki, mit gondol. Flóra ájultan fekszik a szobában, és még azt sem tudjuk, hogy mi baja – túrtam a hajamba idegesen, miközben fel-alá mászkáltam.
– Ő nem közülünk való. Bármennyire is aranyos, meg jó fej, magunkra is gondolnunk kell.
– Hallod magad ilyenkor? – szorult ökölbe a kezem.
– Elég volt! – csattant fel, most már idegesen Jooheon is. – Shownu válogasd meg a szavaidat, te meg nyugodj le – sóhajtott egy nagyot – Igaza van, abban, hogyha ide hívunk egy orvost, az kellemetlenül is elsülhet, ugyanis egy fan ájultan fekszik a lakosztályban… Viszont, ha reggelig nem tér magához, akkor megtesszük. Nem számít mivel járhat ez.
– És addig?
– Addig vigyázunk rá felváltva, hogy valamennyit tudjon mindenki pihenni.
– Erre semmi szükség – mondtam határozottan –, vállalom érte a felelősséget, ti pihenjetek. Amúgy is, miattam van itt – indultam el a szobába vissza hozzá –, jó éjszakát srácok!
– Várj – lépett mellém Jooheon, már majdnem a szoba ajtajánál. –, ha úgy érzed, hogy kell váltás, kelts fel.
– Engem is felkelthetsz – kiabált oda Kihyun.
– Köszönöm! – eresztettem feléjük egy fél mosolyt, majd benyitottam a szobába.
Halkan csuktam be magam mögött az ajtót, és azonnal az ágyhoz vettem az irányt. Esetlenül néztem, miközben nem tudtam eldönteni, hogy hova is kellene ülnöm, hogy lássam is, meg ha netalán felébred, ne rémüljön halálra. Körbenéztem a szobában, és megállapodott a szemem a fotelon. Lassan, a lehető leghalkabban toltam el az ágyig. Elfoglaltam a helyemet, hátam mögött a Budapesti éjszakai kilátással, míg szemben velem az ajtó és nem utolsó sorban Flóra helyezkedett el. Gondosan betakartam a testét egy pokróccal, majd visszaültem és az anyag alól kilógó kezét, két kezembe fogtam. Rég nem aggódtam ennyire senkiért. Észre sem vettem, hogy megindult a kezem az arca felé, csak akkor, amikor épp egy rakoncátlan tincset kisöpörtem a szeme elől. Nem mintha számítana, de úgy éreztem, hogy meg kell tennem. Bőre nyirkos volt a borogatástól, amit az imént vettem le róla, majd egy száraz törölközővel felitattam a nedvességet róla. Hűvös volt az arca, ami miatt uralmába kerített a rettegés. Féltem. Egyre jobban féltem attól, hogy reggel sem kel fel. Fogalmam sincs, hogy mit csináljak, ha így alakul. Nem tudom, mikor és hogyan lett ennyire fontos számomra, de kétségtelen, hogy érzek iránta valamit.
Fürkésztem a gyönyörű arcát, simogattam gyengéden a kezét, miközben szemhéjaim egyre csak nehezedtek, míg végül elnyomott az álom.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
