Vannak olyan találkozások az életében, amik már, akkor megvoltak írva, amikor még csak gondolni se mertünk volna rá.
És vannak olyan kapcsolatok, amik bármeddig is tartanak, csak azt bizonyítják, hogy sosem kellett volna belekezdeni.
Publikálás kezd...
Flóra hangja bűntudattal volt átitatva, kissé aggódom, hogy mi lesz az, amit elakar nekem mondani. Remélem, nem egy olyan dolog, ami alapjaiban változtatja meg a barátságunkat, bár ha így lenne, akkor legalább megértőbb lenne velem szemben. Én is hazudtam neki, sőt lassan egy éve hazudok. Volt egy buli, ahol Ábellel együtt jelentünk meg, Flóra tudta, de nem zavarta, hiszen érzelmileg nem kötődnek egymáshoz. Azon a bulin Ábel megcsókolt. De ezt azóta sem mondtam el neki, és azt sem, hogy azóta szerelmes vagyok belé. Valószínűleg, ha ezt megtudná, akkor nem akadna ki, de nem vagyok ebben teljesen biztos, így már egy éve titkolom előle. A baj viszont az, hogyha ez nem lenne elég, még nagyobb hülyeséget csináltam az éjjel. Ábel eljött, hogy nálam keresse őt, annyira esetlennek tűnt, hogy behívtam. Lelkiztünk egy darabig, majd nekem esett. Mivel már régóta szeretem, eszembe sem jutott, hogy ellenkezzek, még akkor sem, hogyha tudom ez nem helyes. Nem velem akart lenni tegnap este, de megelégedett velem. Bár azt mondta, hogy holnap elvisz randizni, és meglátjuk mi alakul belőle, de úgy érzem, hogy csak Flóra búfelejtője vagyok. Mégis, nekem még ez is megteszi. Nem tarthatom már tovább titokban sem az érzéseimet, sem azt, hogy mi történt. Nem tudom, hogy mikor mondjam majd el neki, hogy kivel találkozom holnap és mi történt tegnap. Újra hívott, kértem még öt percet, hogy tökéletesítsem a sminkemet. Nem mondta, hogy hova akar menni, de jól szeretnék kinézni. Éppen a szájfényt kentem fel az ajkamra, amikor kopogott valaki. Lusta mozdulatokkal mentem ajtót nyitni, miközben ki kiabáltam neki, hogy „azonnaaaaaaal".
Mély levegőt vettem és kinyitottam az ajtót, féltem, hogy mit fogok ma megtudni. Sokkot kaptam, ahogy megláttam, hogy nem Flóra áll az ajtómban, hanem Kihyun...
– Ki...Kihyun? – vert hevesebben a szívem. Ábel említett valami "ferdeszemű suhancokat", de azt hittem csak az ital beszél belőle.
– Helga, ha nem tévedek – kezdte a szívtipró dumát angolul. – Már sokat hallottam rólad.
– Rólam? – lepődtem meg, majd kiugrott Flóra az ajtó takarásából.
– Tádáááám! Meglepi!
– Én ezt nem értem – mondtam őszinte döbbenettel.
– Ne haragudj, hogy tegnap nem mondtam el.
– De, mégis mit? Hogy kerül ide Kihyun?
– Na szóval. Tegnap Ábel megpróbált az utcán nekem esni, de Wonho és Jooheon megjelentek és megmentettek tőle. Az éjszakát velük töltöttem a szállodában. Hazudtam, mert nem tudtam, hogy miként mondjam ezt el. Könnyebb volt, ha azt mondom, hogy egy pár mentett meg – tette össze két kezét kérlelően, miközben lehajtotta a fejét. – Kérlek ne haragudj, hogy nem mondtam el azonnal.
– Én... én... nem haragszom. Én azt hiszem sokkot kaptam.
– Az jó! A sokk jó! – vigyorgott rám legjobb barátnőm, aki még nem tudja, hogy a mosolyát én fogom letörni, amikor bevallom neki azt, amiben én hazudtam. Bár ne mondta volna el, bár ne jött volna ma ide, bár mástól tudtam volna meg, hogy legalább némi megjátszott haragot tudjak táplálni. De ő Flóra. Képtelen nekem hazudni, és ettől a bűntudatom egyre csak nő.
– Mehetünk? – kérdezte tőlem Kihyun, ahogy nyújtotta felém a kezét.
Gyorsan felkaptam a táskámat, majd belé karoltam. Flóra bezárta helyettem az ajtót, mert annyira voltam éppen magamnál, hogy tárva nyitva hagytam volna. Lementünk a kisbuszhoz, és bepattantunk hátra. Mindenki bemutatkozott nekem, de még mindig képtelen voltam felfogni, hogy éppen mi történik. El sem hiszem, hogy ilyen mázlim van. Flóra boldog arcát néztem, és nagyon rosszul éreztem magam miatta. Még ki sem hűlt Ábel ágya, de már bele akarok mászni. Nem, nem akarok. Már meg is tettem. Muszáj ma kettesben maradnom vele, hogy megbeszéljük ezt a dolgot. Nem akarom elveszíteni. Még akkor sem, ha épphogy szakítottak... mégis sokkal boldogabb. Régóta nem láttam úgy mosolyogni, mint most. Ha nem lenne a szája szélén az a kisebb duzzadás, és a lealapozott zúzódások a nyakán, akkor azt mondanám, hogy teljesen jól van. Elgondolkodtam rajta, hogy mi is lehet az igazság. Flóra és Ábel mindig egymással szemben álló dolgokat mondtak, de a bizonyítékok alapján nem a barátnőm hazudott a képembe folyamatosan. De most, hogy ebben biztos lettem, még így is akarom őt. Azt hiszem mazochista vagyok. A kocsiban nagyon kellemes hangulat uralkodott, mindenkinek járt a szája és közösen nevetgéltünk. Kihyun nagyon aranyos volt és folyamatosan érdeklődött, hogy minél többet megtudjon rólam. Egy pillanatra még el is hittem, hogy esetleg akarhat tőlem valamit, de tudom milyenek a híres emberek. Valamint azt is, hogy miként működik a fanservice. Ez sem volt különb annál, mint a színpadon. Egy tökéletes színjáték, ennek ellenére szeretném kiélvezni. Nem sok ilyenben lesz részem az életem során.
Legelőször a Hősök terére mentünk és ott sétáltunk egy hatalmasat a Városligetben. Szerencsére nem voltak sokan, így nem kellett bújkálni. Próbáltam időnként Flóra közelébe férkőzni, de teljesen olyan volt, mintha félre akarnának állítani. A barátnőm Wonhoval nevetgélt, és folyamatosan lemaradtak a hátunk mögött. Olyan érzésem volt, mintha mi csak az ő kísérőik lettünk volna. Csörgött a telefonom, félve vettem elő. Ábel volt az. Gyorsan írtam neki, hogy a Népligetben vagyok Flórával és majd keresem később. Teljesen meglepődtem, amikor egyszer csak szembe jött velem. Nem tudom, hogy az lepett meg jobban, hogy épp amikor hívott, akkor jött velem szembe, vagy az, hogy Mirával volt. Vigyorogva lépett oda hozzánk.
– Nahát, milyen kellemes meglepetés – intett Ábel vigyorogva.
– Te mit keresel itt? – kérdezte tőle Flóra, miközben Wonho háta mögé húzódott. Félt tőle. Nem megjátszottan, tényleg rettegett tőle.
– Épp most beszéltem Helgával messengeren, mondta, hogy itt vagytok ti is, gondoltam köszönünk. Bár meglepődtem, hogy nem kettesben vagytok, de megnyugtat a tudat, hogy a snapchat helymeghatározó még mindig jól működik – vigyorgott ránk. Teljesen meg is feledkeztem erről a funkcióról. Amint nem figyelnek, ki kell kapcsolnom. Sőt, inkább törlöm az alkalmazást is, mert nem akarom, hogy legközelebb is megtaláljon. De a leginkább azt nem értettem, hogy miért beszélt a barátnőm vele, amikor épp velem van és nem kellene, hogy vele foglalkozzon.
– Ti miért beszéltetek egymással? – pillantott rám Flóra.
– Félreérted, semmi olyasmi – kezdtem mentegetőzni.
– Akkor mondd el, hogy ne legyen okom félreérteni.
– Én tegnap beszéltem vele, mert téged keresett... – kezdtem bele, de Ábel belevágott a szavamba.
– Tegnap miután leléptél – mutatott végig a srácokon –, ezekkel. Átmentem Helgához, hogy megtaláljalak. De végül valami jobbat találtam.
– Ezt, hogy érted?
– Tegnap megfektettem a legjobb barátnődet – ült ki széles vigyor az arcára.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
