Amikor lemegy a nap

Huszonhetedik

"Megannyi gondolat cikázott a fejembe és mielőtt bármelyiknek is hangot adhattam volna, kiszöktek a könnyeim, szemem börtönéből és végig szántották arcomat. Wonho tekintetéből a remény éppen kialudni látszott, amikor végre sikerült kipréselni a szavakat, ajkaim közül."

– Félek – vettem mély levegőt –, de attól jobban, hogy örökre elveszítelek – néztem mélyen a szemébe.

– Akkor, ez egy igen? – hajolt kicsit közelebb, mire bólintottam egy aprót.

Boldogság ült ki arcára és ölelésébe zárt a lenyugvó nap alatt. Egész testemet átjárta a melegérintése és úgy éreztem, hogy sosem akarok kibújni a védelmező karjai közül. De muszáj volt, nem élhetjük le az életünket a rakparton ölelkezve. Ahogy gyengült az ölelése, kezét végig vezette karomon, majd ujjait az enyéim közé illesztve, kulcsolta össze azokat. Kéz a kézben indultunk el vissza a hotelbe. Bár nem voltunk éhesek, megbeszéltük, hogy egy kellemes vacsorát is el töltünk együtt. Az egyik félreeső, eldugottabb kétszemélyes asztalhoz vezetett minket a pincérnő, majd átadta az étel és itallapot. Gondosan átolvasva őket döntöttünk róla, hogy csak egy fogást eszünk és valami desszertet mellé. Bár nem vagyok bor imádó, de egy édes vörösbort is rendelt Wonho, hogy azzal koccinthassunk az étkezés végén. Miközben ettünk folyamatosan változott a hangulatunk. Éreztük a múló percek nyomasztó súlyát a mellkasunkon, de ezen felülkerekedve, igyekeztünk élvezni az adott pillanatot. Amikor elfogyasztottuk az ételt és a desszertet is, akkor elindultunk a szobába. A lifthez érve belebotlottunk a többiekbe.

– Máris visszajöttetek? – kérdezte Jooheon, mire csak egy aprót bólintott Wonho.

– Hagytunk nektek üzenetet a pulton – tette hozzá Minhyuk –, de mivel összefutottunk, így tárgytalan.

– Milyen üzenetet? – kérdezte meglepetten, mire Im a füléhez hajolt.

– Tiétek a lakosztály, mi pár órára elfoglaljuk magunkat idelent a bárban. Élvezzétek ki, hogy kettesben lehettek – súgta oda neki, de nem volt elég halk, mindent hallottam, amitől kissé zavarban is voltam.

Bár örültem ennek a fordulatnak. Még ha nem is csinálunk semmi olyat, a tudat, hogy kettesben lehetünk, boldoggá tett. Nem mintha zavarnának a többiek, de sokkal felszabadultabban tudjuk élvezni egymás társaságát, ha nem azon gondolkozunk, hogy vajon, mikor jön be valaki. Wonho átkarolta a vállamat, miközben a többieknek intett és a liftbe vezetett. Hamar tettük meg az előttünk álló emeleteket, majd a már üres lakosztályba léptünk be. A csend és a tudat, hogy nincs itt senki, zavartan ült meg közöttünk. A gondolataim akaratlanul is arra felé jártak, hogy mit tegyünk ezzel a nagy szabadsággal, amit a többieknek köszönhetően kaptunk. Minden porcikámmal Wonhot vágytam, de korainak éreztem, hogy átadjam magam neki teljesen, mégis a kisördög a vállamon azt mondta, hogy tegyem meg. Csábítsam el a férfit, hiszen lehet, hogy soha többé nem érinthetem. Hinni akartam, hogy ez nem így lesz és van jövőnk, de a kétely átjárta lelkemet.

– Mit szeretnél csinálni? – tette fel zavartan a kérdést, de kerülte a tekintetemet.

– Hát – nyeltem egy nagyot –, kezdetnek zuhanyozzunk le, aztán kitaláljuk – mondtam már én is eléggé zavarban, mire rám kapta a tekintetét.

– Mármint – köszörülte meg a torkát –, együtt?

Kérdésére rák vörössé vált az arcom. Nem közös fürdőre gondoltam, csak arra, hogy jól esne egy zuhany. Akaratlanul is eszembe jutott a tegnap este és az, amit akkor és ott műveltünk. Még mindig nem tudom, hogy akkor miért is mentem utána, de most ahogy a kép és az érintései eszembe jutottak, teljesen zavarba jöttem. Még többet akartam belőle.

– Ha együtt akarsz – motyogtam –, akkor lehet együtt is – pillantottam fel a szemébe.

– Nem tudom garantálni, hogy le tudok állni, ha ott állsz majd előttem meztelenül – ismerte be.

– És az, olyan nagy baj lenne? – tettem fel a kérdést egyenesen. Egyik részem úgy érezte, hogy még nem kellene lefeküdnünk egymással, hiszen rengeteg féleképpen okozhatunk egymásnak örömet, viszont a másik részem nem így gondolta. Ő akarta. Érezni akarta a férfit magában, és ennek a vágya eluralkodni látszott rajta.

– Nem lenne korai? – tette fel a kérdést, ami nekem is a fejemben motoszkált.

– A tegnapi, nem volt korai? – válaszoltam kérdéssel a kérdésre.

– Biztos vagy benne, hogy erre vágysz?

– Igen, mindenképpen zuhanyozni szeretnék – gondolkodtam el –, ha szeretnél csatlakozz, ha nem, nem – mondtam, miközben megvontam a vállam és bevonultam a fürdőszobába.

Fogalmam sem volt, hogy miért is mondtam ezt, egyszerűen gyorsabban pörgött a nyelvem, mint ahogy belegondoltam volna, hogy éppen mit is mondok. Beérve azonnal elkezdtem levenni a ruháimat, összefogtam a hajamat, majd beálltam a zuhany alá. Zavarban voltam és féltem is tőle, hogy mi lesz ha bejön, de attól jobban tartottam, hogy úgy dönt nem követ. Magam sem tudtam, hogy pontosan mire is vágyom, de nem akartam semmit sem megbánni és jelen esetben az lenne a bánkódásom oka, hogy nem tettem meg. Beléptem a zuhanykabinba és megnyitottam a vizet. Pár percig hagytam, hogy a víz kellemesen átmelegítse a testemet, majd mikor a tusfürdőért nyúltam, megéreztem a kabinba beáramló hideg levegőt. Szívem hevesebben kezdett el dobogni, amikor tudatosult bennem, hogy ez pontosan, mit is jelentet. De őrült zakatolásba, csak akkor kezdett, amikor megéreztem a hátamon Wonho érintését. Bizonytalanul érintette meg hátamat, majd karomon végig csúsztatta kezét és a tusfürdőért nyúlt. Nem néztem hátra, de ahogy lüktetett a testem, időnként a kidolgozott felsőtestét érte a hátam. Hallottam, ahogy felpattintja a flakon tetejét, majd megéreztem a masszírozó mozdulatokat a vállaimon, ahogy elkezdett fürdetni. Egy aprót csókolt a fülem tövébe, amitől átjárta testemet a borzongás. Kezei serényen fedezték fel minden porcikámat, miközben a tusfürdőt is felvitte rá. Magához ölelve testemet megéreztem a derekamnál kemény férfiasságát, amitől akaratlanul is sóhajtottam egy aprót. Jobb kezével végig szántotta bőrömet, hasamtól egészen a nyakamig, mire amennyire tudtam felé fordítottam fejemet. Nyakamba fúrt arcával találtam szembe magamat, majd lecsapott az ajkamra. Lassan elkezdtem felé fordulni, majd mikor már szemben álltunk egymással elmélyítettük a csókot. Kezével a fenekemet markolta, míg én a nyaka köré fontam enyéim. Kemény férfiassága a hasamnak feszülve jelezte, hogy készen áll. Jobb kezemet végig vezettem karján, majd kettőnk közé csúsztattam, hogy megfoghassam tagját. Kiszakadtam a csókból és a férfi nyakát vettem célba. Fülének tövétől egészen a kulcscsontjáig bejártam számmal, miközben ütemesen mozgattam kezemet a férfiasságán. Ajkait apró nyögések hagyták el, amitől csak még inkább kívántam.

– Flóra – lihegte –, időt kérek – nyúlt kezem után –, még nincs itt az ideje, hogy vége is legyen – nevette el magát zavartan.

– Sajnálom – jöttem zavarba –, azt gondoltam, hogy erre vágysz.

– Nem szexre vágyom – nézett a szemembe, mire nagyon bamba képet vághattam, mert folytatta –, hanem szeretkezésre.

– Mi a különbség? – kérdeztem rá, mert nem igazán értettem, mire akar kilyukadni ezzel.

– Nem tudom elmondani – harapott ajkába –, inkább megmutatom – simogatta meg az arcomat –, de nem itt, hanem az ágyban.

Bólintottam. Lemosdattuk magunkat, majd mikor végeztünk kiléptünk a zuhanykabinból. Még idebent megtörölköztünk, de mikor a ruháimért nyúltam, Wonho elkapta a kezemet és egy fürdőköpenybe bújtatta azt.

– A ruháidra még nem lesz szükség – nyalta meg száját, miközben rám tette a köntöst.

– Mire készülsz? – kérdeztem.

– Mondtam az előbb. Nem szexre vágyom, hanem szeretkezésre. Megmutatom neked, hogy mi a különbség – hajolt közel, majd megharapta az ajkát. – Készen állsz?

............................................
.............................
...................
............
...

Következő rész, várható feltöltése
2021.03.03