Amikor lemegy a nap

Harminckettedik

Elaludtam a kanapén, miközben arra vártam, hogy Flóra végre válaszoljon, de amikor felébredtem, még mindig nem jött tőle üzenet. Jooheon jött szólni, hogy készülődjek, mert indulni kell az ügynökségre. Éppen azért megyek, hogy kiálljak kettőnkért, így minden porcikámmal azt reméltem, hogy Flóra még azelőtt keres, mielőtt belépünk a tárgyalóterembe. De nem így történt. Szólt a titkárnő, hogy bemehetünk, így csalódottan csúsztattam vissza a telefont a zsebembe. Elfoglaltuk a helyünket, majd Mr. Hawk bele is kezdett a megbeszélésbe.

– Kezdjük a koncerttel – sóhajtott. – Úgy értesültem, hogy minden egyes helyszínen rendben mentek a fellépések, és semmilyen probléma nem adódott. Bár csodálkoztam volna, ha pont nálatok lettek volna bakik az élőszereplős fellépések alatt – mondta ki, ezeket a dicséretnek szánt szavakat.

– Köszönjük – biccentett Kihyun.

– De van egy aggasztó dolog is – köszörülte meg a torkát, és vezette rám a tekintetét.

– Vállalom érte a felelősséget – szögeztem le.

– Ez a minimum. Nem értem mire gondoltál, amikor összeszedtél magadnak egy magyar lányt. Koreai híresség vagy, hatályban lévő szerződéssel, ami feketén fehéren kimondja, hogy minden egyes ilyen jellegű kapcsolatot, meg kell előzőleg beszélni az ügynökséggel. A piaci értéked rohamosan csökkent, már az előző incidenssel is, de ha nem tudtam volna be fogni a sajtó száját, akkor most nagy bajban lennénk. Ha a képek megjelennek és hozzácsapódik a meglévő ügyedhez...

– Tisztában vagyok ezzel uram, de ez most más. Ez nem csak egy magyar lány. Ő különleges.

– Mi olyan különleges benne? – kezdett el lapozgatni egy dossziét. – Ahogy én látom, se külsőre, se értékre nem közelíti meg azt a szintet, amire nyugodt szívvel rábólintanék. Maximum akkor, hogyha éppen egy rászorulóknak tartott kampányról beszélgetnénk – horkant fel nevetve –, de még annak is silány minőség lenne ez a lányka.

– Uram! – álltam fel ingerültem, mire Jooheon elkapta a kezemet.

– Nem érdekelnek a kifogások. Ez a lány, nem hozzád való.

– Uram, kérem – sóhajtottam –, legalább hallgasson meg.

– Mondd!

– Szeretem ezt a lányt, és vele szeretnék lenni.

– Mégis ezt, hogy képzeled?

– Kérhet bármit, megteszek akármit, de kérem ne avatkozzon bele a kapcsolatunkba.

– Miféle kapcsolatról hadoválsz? – nevetett fel. – Olyan távol vagytok egymástól, hogy ez nem nevezhető kapcsolatnak... – gondolkodott el, rémisztő mosollyal az arcán. – Most, hogy jobban belegondolok. Mit is mondtál? Bármit kérhetek? – könyökölt fel az asztalra, összekulcsolt ujjakkal. Szemében megcsillant az elszántság, ami egy pillanatra megijesztett. 

– Igen, bármit. Kivéve, hogy adjam fel, mert arra képtelen lennék.

– Rendben – húzta még szélesebb mosolyra a száját –, van egy ajánlatom.

– Hallgatom, Mr. Hawn – ültem vissza.

– Nem szólok bele ebbe a magyar lánnyal való viszonyodba, viszont ezért cserében azt kérem, hogy adj esélyt másoknak is.

– Ezt mégis, hogy érti? – kerekedett ki a szemem.

– Van jó pár befektetőnk, akinek korosztályotok beli lányaik vannak – köszörülte meg a torkát –, azt akarom, hogy randizz ezekkel a nőkkel.