Amikor lemegy a nap

Harmincnegyedik

1 héttel később -

El se hiszem, hogy itt vagyok, egy lépéssel közelebb az álmaimhoz, és Wonhohoz. Sosem hittem, hogy ilyen gyorsan sikerül előrelépéseket tenni az ügyben, de boldoggá tett a tudat, hogy eddig minden zökkenőmentesen haladt. Amint a gépem landolt Szöulban és be lehetett már kapcsolni a telefonokat, írtam Jooheonnak, hogy tudjon róla, hogy megérkeztem. Majd a csomagokat felmarkoltam és elkezdtem megkeresni Reginát. Az ő gépe elméletileg, már fél órája landolt, ha nem adódott semmi, ami miatt esetleg késne. Írni nem írt, így kissé aggódtam, de abban állapodtunk meg, hogy a kijáratnál várjuk majd egymást. Úgyhogy nem is volt kérdés, hogy oda megyek és a többit majd meglátjuk. Már csak pár méter választott el tőle, hogy odaérjek, amikor megláttam a barátnőmet, de teljesen ledöbbentett a látvány, hiszen nem volt egyedül. Ahogy közelebb értem, akkor ismertem fel őket, Jooheon és Minhyuk volt vele. Mosollyal az arcomon léptem oda hozzájuk, de a meglepetségemet sem tudtam eltitkolni.

– Hát ti?

– Felismertük Reginát a képről, amit mutattál legutóbb, úgyhogy idejöttünk hozzá – mondta Jooheon.

– Én meg, mivel tudtam mi a helyzet... bemutattam magamat – vont vállat.

Megöleltem mindenkit üdvözlésképpen, majd ismét a srácokhoz fordultam.

– De, ha ti itt vagytok – kezdtem aggodalmasan –, akkor Wonnie tudja, hogy idejöttem?

– Dehogy! – tette fel kezét védekezően Jooheon. – Úgy tudja, hogy most éppen valami ügyet intézünk – vakargatta meg a fejét.

– Én vagyok az ügy? – nevettem el magam.

– Mi! – bökött vállba Regina játékosan.

– Tényleg Minhyuk – fordultam Regina felé, mire elkapta a karomat –, hadd mutassam be Reginát – mosolyodtam el –, ő az egyik legnagyobb rajongód.

– Már bemutatkoztunk egymásnak – köszörülte meg torkát az említett srác, aki láthatóan nem értette, hogy mire is célzok pontosan. Nehezebb lesz őket összeboronálni, mint hittem.

– Számot is cseréltetek? – kérdeztem.

– Számot? – pislogott rám a fiú értetlenül.

– Flóra megnyúzlak – sziszegte oda barátnőm.

– Persze, ha bármi történne, jó ha van egy idevalósi, akitől segítséget kérhet az ember – játszottam el a praktikusat, miközben éppen egymás karjaiba szerettem volna lökni őket. Regina tuti benne lenne, Minhyuk még nem tudja, hogy igazából ő is erre vágyik, de majd rájön. A gondolataimban rögtön megjelent egy kép, hogy szörnyű öregasszony leszek egyszer. Már most is, mint egy rossz kerítőnő...Cupido szolgálat.

– Ez igaz – gondolkodott el Minhyuk, majd elkérte Regina telefonját és bepötyögte a telefonszámát –, ha bármi baj lenne, ezen elérsz. Vagy Lineon – adta meg a line azonosítóját is.

– Köszönöm – harapta be ajkait Regina, kissé zavartan.

– Flóra – szólított meg Jooheon –, meddig maradtok?

– Két napig, szerdán visszautazunk.

– Mennyi időre?

– Talán pár hét. Attól is függ, hogy mit sikerül egyeztetni a vállalattal.

– Remélem mihamarabb – suttogta maga elé gond terhesen.

– Baj van? Tudnom kellene valamiről? – lettem kíváncsi.