Vannak olyan találkozások az életében, amik már, akkor megvoltak írva, amikor még csak gondolni se mertünk volna rá.
És vannak olyan kapcsolatok, amik bármeddig is tartanak, csak azt bizonyítják, hogy sosem kellett volna belekezdeni.
Publikálás kezd...
Édeskés illat, meleg határozott érintés, és ütemes ringatás. Fájóan nyitottam ki, sírástól duzzadt szemeimet, amikor megláttam Wonho állát a szemem előtt. Pár másodperc kellett, hogy realizáljam, hogy éppen a karjaiban tart, és úgy visz a hotelszobába. Nagyon remélem, hogy óvatos volt és nem a főbejáraton szambázott be velem, mert ha igen, akkor az nagyon nagy port kavarna. Próbáltam elhessegetni a gondolataimat és élvezni a pillanatot. Hányszor lehet olyan szerencséje az embernek, hogy az egyik imádott idolja karjaiban utazik. Miközben beszippanthatja édeskés illatát, ami a koncerten nyújtott teljesítmény hatására sem lett zavaró illatú. Nem is értem, hogy lehet ennyire friss és üde. Kezdett fáradni a karja, mert egy kisebbet dobott rajtam, mire karommal a nyakába csimpaszkodtam.
– Ne aggódj, mindjárt ott vagyunk. Addig öveket becsatolni és élvezze az utazást – mosolygott rám, amitől állati szívdöglesztő volt. Hivatalosan is a kedvenc helyemmé vált Wonho karja. Ki kell élveznem ezt a pillanatot, mert sosem fog megismétlődni.
Amikor beléptünk a lakosztály ajtaján, még akkor sem helyezett a lábamra, hanem a szoba közepén lévő karmazsin színű kanapéra tett le. Gondosan és óvatosan, akár egy porcelán babát. Nagyon jól esett a törődése és a gyengédség, amiben eddigi életem során, nem igazán volt részem. Szétnéztem a szobában, hatalmas volt. Csak ez a helyiség az amerikai konyhával együtt, minimum kétszer akkora volt, mint a lakásom. Vörös és szürke színekben pompázott, de nem volt lehangoló, inkább letisztult és elegáns aura vette körül. A nappaliból nyolc különálló ajtó nyílt. Hat kétszemélyes hálószoba és két fürdőszoba is helyet kapott a lakosztályon belül. Amíg én elnézelődtem a kanapén ülve, addig az inasok bepakolták a csomagjaikat. A srácok párban foglaltak el egy-egy szobát, míg Wonho egyedül aludt egy sajátban. A hat szobából négynek volt gazdája, így biztosra vettem, hogy az egyik szobában, meghúzhatom magamat ma éjszakára. De őszintén nem volt kedvem hozzá, hogy egy idegen helyen, egyedül aludjak egy szobában.
– Gyere megmutatom, hogy hol fogsz aludni – intett felém IM.
Nem sokáig haboztam, követtem, majd a fürdőszoba melletti legközelebbi szoba ajtaját belökte és előre engedett. Mindketten bementünk. A szobában egy franciaágy volt, egy LCD Tv, egy minibár és egy dohányzó asztal fotellal. Már maga a szoba is egy mini lakosztály volt. Soha életemben nem voltam még, ilyen előkelő helyen. Úgy éreztem, hogy nem is érdemlem meg, hogy itt legyek.
– Köszönöm, de jó nekem a kanapén. Reggel ahogy felkelek, már itt sem vagyok – mondtam mosolyogva. - Nem szeretnélek zavarni titeket.
– Nem zavarsz – hallottam meg a hátam mögül Wonho hangját, mire Im kiindult a szobából.
– Nagyon kedvesek vagytok, de nem fogadhatom el. Már így is sokkal tartozom.
– Semmivel sem tartozol. Inkább nekünk lenne okunk elnézést kérni – sütötte le a szemét. – Nem vettünk komolyan, amikor az exedet említetted. Azt gondoltuk mind, hogy ez csak egy ügyes próbálkozás, hogy a közelünkbe férkőzz. Ne haragudj.
– Ugyan! Biztosan rengeteg őrült rajongótok van, nem tudhattátok, hogy nem egy vagyok közülük. Bár – nevettem el magamat –, pont olyan vagyok én is.
– Ezt hogy érted?
– Tudod, Ábel, amiatt volt ilyen ideges, mert nem hagytam ki a koncertet.
– A koncert miatt szakítottatok? – döbbent meg a férfi. Igazán aranyos arcot vágott.
– Igen. Azt mondta, hogyha elmegyek a mai fellépésre, akkor köztünk mindennek vége – ültem le az ágy szélére. – Én meg, mint láthattad... ott voltam.
– Miért jöttél el, hogyha ennyire nem akarta? – érdeklődött, ahogy mellém ült, IM meg behajtotta az ajtót, és magunkra hagyott.
– Nem szeretnék erről mélyebben beszélni – nyeltem egy nagyot –, ha elmondom, akkor meg fogsz utálni, legyen elég annyi, hogy nem szeretem, ha megmondják mit tehetek, és mit nem – pillantottam rá.
– Dehogy utállak meg, mondd el – szabadkozott, miközben a kíváncsiság is felütötte a fejét.
– Ígérd meg, hogy nem ítélkezel – néztem rá, mire bólintott – Nem szerelemből voltunk együtt. Hanem azért, hogy egyikünk se legyen egyedül. Jobban féltem a magánytól, mint amennyire tőle – meredtem magam elé szégyenkezve, majd megéreztem a férfi kezét az ölemben pihentetett kezeimen.
– Senki sem szeret egyedül lenni – mosolygott rám.
– Ez igaz, de az sem mindegy, hogy aki a magányodat enyhíti, az ki is valójában.
– Ebben egyetértek – sóhajtott. – Szeretted valaha?
– Nem tudom – ismertem be. Őszintén meglepett a kérdése.
– Voltál már szerelmes?
– Igen, a számaitokba például az vagyok – nevettem el magamat zavartan, de kerültem a tekintetét.
– Mi a terved a jövőre nézve?
– Keresek egy másik albérletet – nevettem el magamat újra, de már keserűséggel a hangomban.
– El kell, hogy költözz miatta?
– Nem tudom. Nem tudom mire képes, de haza nem mehetek pár napig – dőltem hátra az ágyon.
– Addig a pár napig velünk maradhatsz – mondta a férfi, ahogy felém fordult.
– Ez igazán kedves, de reggel elmegyek, és többé nem látjuk egymást, már így is túl sokat tettetek értem – álltam fel és mentem ki a fürdőszobába.
A férfi nem jött utánam, minek is jött volna. Bezárkóztam a fürdőbe és kiengedtem a bent rekedt könnyeimet. A kövön ülve zokogtam, amikor halk kopogásra lettem figyelmes. Majd Hyungwon hangját hallottam.
– Bent vagy? Minden rendben?
– Igen – töröltem meg a szememet –, minden rendben. Megyek azonnal.
A tükör előtt állva gyorsan megmostam a szemeimet, majd mintha mi sem történt volna kiléptem a helyiségből és az addigra már üres szobába mentem. Becsuktam az ajtót, majd a hatalmas ablakon keresztül néztem ki és megcsodáltam a Budapesti éjszaka kilátását. Itt a Hiltonban csodálatos volt kinézni a városra. Sokáig ellátni. Egyet hátrálva az ágyba ütköztem, majd leültem rá. Nagyot sóhajtva vettem elő a telefonomat, amin tizennyolc nem fogadott hívásom volt Ábeltől. Végül kikapcsoltam és az ágyra hajítottam. Ekkor hallottam meg, hogy valaki megköszörüli a torkát a szobában, amiben elvileg csak én tartózkodtam. Lassan és félelemmel a szívemben kezdtem el fordulni a hang irányába.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
