Az álmaidban (Loki ff)

43.

Készen az indulásra csatlakoztam a reggeliző társasághoz. Thor természetesen egy óriás bögre kávéval indította a napot. Anya a napi híreket olvasta rántotta evés közben, Anne pedig nos ő lehetettlen kérdésekkel bombázta az istenséget.

– Ha most elindulunk repülővel még délelőtt ott lehetünk. – közöltem velük.

– Nicole képzeld Thor egy remek ötlettel állt elő. – lelkendezett.

– Thor? Egy ötlettel? Félek megkérdezni, de muszáj lesz. Milyen ötlettel?

– Utazzunk a Bifrösztön. A Bifröszttel egy perc sem lenne az út és minél hamarabb végzünk annál hamarabb utazhatunk Asgardba.

– Nem zavarhatjuk Heimdalt azzal, hogy vigyen minket a Földön egyik pontról a másikra.

– Heimdal nem bánná. – szólt közbe Thor.

– Hallod nem bánná.

– Felőlem ahogy akarjátok. – törődtem bele a döntésükbe – Akkor mikor indulunk?

– Reggeli után, gyere egyél nyugodtan.

Próbáltam csendben túlélni a reggelit, csak az járt a fejemben, hogy mindenképp elkerüljem még a tekintetét is. Minden jól haladt mindaddig míg Anne el nem kezdett régi sztorikat mesélni.

– Tudod, Nicole gyerekkora óta rajong érted.

– Anne. Ne untasd ezzel Thort. – mintha meg sem hallotta volna folytatta.

– Mindig összevesztünk mert ő a te meséidet akarta hallgatni én meg Lokiét.

– Pedig nem is látszik rajta. – nézett rám, én viszont minden erőmből azon voltam rá ne pillantsak. – Az első találkozásunkkor mintha távolságot is tartott volna. Azt hittem viszolyog tőlem.

– Ilyen, ha zavarban van.

– Abba hagynátok, hogy az orrom előtt beszéltek ki? Megköszönném. – Elkövettem azt a hibát, hogy ösztönösen Anne után Thorra néztem, aki kedvesen mosolygott.

– Szóval zavarban voltál. – nyugtázta el magában én pedig éreztem ahogy egyre jobban forrósodik az arcom.

A Bifröszttel való utazás leírhatatlan élmény volt. Megtapasztalhattam egy darabot Asgard csodáiból. A szikrázó fények és színek kavartkádja gyönyörűbb volt, mint Thyra emlékeiben. És mikor az út véget ért úgy éreztem mintha a szívemből hiányzott volna egy darabka. Vágytam a híd másik oldalára mindennél jobban.

– Hűha ez aztán elképesztő volt. Az eddigi legjobb hullámvasút, amin voltam. – csak mosolyogtam Anne szavain. Ő nem úgy tapasztalta meg a dolgokat, mint én. Őt nem hatja meg egy naplemente vagy egy játszadozó kisállat. Sokszor elgondolkodom, hogy ez azért van e mert Thyra különböző tulajdonságait örököltük. Mindig ő volt a tudatosabb én az érzelmesebb. Szó nélkül bele vágok a küzdelembe míg ő minden apró részletet megfontol.

– Hallottam már róluk, de nem mondanám hasonlónak. – gondolkodott el a villámok istene.

– Majd egyszer kipróbáltatjuk veled.

– Abbam az épületben volt régen Selvig kutató állomása. Menjünk keressük meg azt a valamit.

Az épület kongott az ürességtől a port leszámítva mást nem találtunk.

– Biztos nincs a központban? – kérdezte Anne.

– Itt kell lennie.

– Akkor keressük meg. – nyújtotta felém a kezét. Ideje volt varázsolni. – Kábé mekkora az a tárgy.