A hírnév ára

49

Kedves Olvasóim, ha maradtatok még ... Nem ilyen hosszúra terveztem a pihenésemet, de az életem eléggé kaotikus mostanában. Meggyógyultam, és igyekszem újra rendszeresen publikálni a fejezeteket.

- JungKook –

Az év végi díjátadókon sok díjat sikerült megszereznünk, ezzel csak nőtt az utálkozóink száma. Felröppentek rosszindulatú pletykák, más fandomok a bevonulásunkat várták, hogy akkor talán az ő kedvenceiknek is terem majd babér. Ezzel kapcsolatban az armyk több petíciót is indítottak világszerte, hogy engedjék el a katonai szolgálatot számunkra, mondván mi nem kevés összeggel járulunk hozzá az ország GDP-jéhez. Erre természetesen megint kaptunk a nyakunkba mindent, hogy miért lennénk mi kivételezettek, a többi idol sem halt bele a katonaságba, ők is letöltötték a kiszabott időt. PDnim nem engedte, hogy ezzel kapcsolatban bárhol, bármikor is önállóan nyilatkozzunk, csak hivatalos közlemény formájában tudatta mindenkivel, mindannyian eleget fogunk tenni hazafias kötelességünknek. Én még nem foglalkozom ezzel, van még jó pár évem addig, de Jin elsőként fogja megkapni a behívóját, és tudom, hogy EunJi-t nem szívesen hagyná itt két évig. Bele sem akarok gondolni abba, hogy HaNa és én ennyi ideig külön legyünk.

De hogy az év ismételten ne kezdődjön jól, megint megszaporodtak körülöttünk a sasaengek. Taehyung-nak már annyira elege lett belőlük, hogy az arcunkba nyomják a telefonjukat, a fényképezőgépüket, hogy egy alkalommal a repülőtéren szembeszállt egyikükkel. Ráirányította a mobilját és felvette a követőjét, mire a lány keresetlen szavakat használva oldalgott el, és még neki állt feljebb. Hogy mit képzel Taehyung, attól, hogy idol nincs joga őt felvenni. Mi?! Komolyan mondom, nem normális, mert neki van? Azért mert idolok vagyunk, lehet bennünket zaklatni állandóan? Lassan már az utcára nem tudunk kimozdulni, mert ha valahol felismernek, letámadnak állandóan, ezért kénytelenek vagyunk autóval menni mindenhová. Bár Taehyung lemerészkedett a metróba és utazott néhány állomást. Tiszta dilis, de tényleg, aztán kiposztolta twitterre is. Szerencséje volt, mert alig voltak a metrón, sőt abban az időben a jó kislányok már otthon vannak, hiszen pizsiosztás után történt ez.

Sajnos a kellemetlen követőket én sem úsztam meg. Volt egy lány, aki kifejezetten rámenős volt, a repülőtéren mindig várt bennünket, sőt nem egyszer utazott velünk egy repülőn több rajongónak mondott zaklatóval együtt. Jellegzetes öltözéke egy hosszú világoskék ing volt, mellénnyel vagy dzsekivel, melyhez fekete bakancsot húzott. Nadrág? Szoknya? Sosem volt rajta, az ing épphogy takarta amit kellett. Japánból jöttünk haza egy alkalommal, mikor azonnal mellém szegődött a kijáratnál, és próbálta tempós lépteimet követni. Valamit motyogott is, de nem figyeltem rá, aztán lemaradt és a biztonságiak is odébb terelték.

Az armyk azonnal nyomozásba kezdtek, ahogy ez a felvétel napvilágot látott a világhálón. Egy nap alatt kiderítették ki is ő, tudtuk a YouTube-os csatornáját, ahol rólam készített FMV-k és fancam felvételek voltak, és a felhasználóneve is ismertté vált. Carrot nuna ... ő volt az.

Január 5-én a Golden Disc Award díjátadóján épp az Ikon lépett fel, és én önfeledten énekeltem velük a Love Scenario dalukat, amely az év dala díjat nyerte el. Tetszett ez a dal, könnyed, dallamos, jól éreztem magam közben ... míg fel nem fedeztem velem szemben ezt a lányt, miközben épp engem videózott. A jókedvem azonnal elszállt, és magamban gyorsan végigfuttattam az elmúlt perceket, vajon mit is csináltam. Mert abban biztos voltam, hogy ez a felvétel is hamarosan megosztásra kerül majd.

Másnap felhívtam rá a srácok figyelmét, és a leader beszélt PDnimmel. A főnök irtó dühös volt, mert ez a Carrot nuna nem egyszer keserítette meg az életünket. Mint kiderült, többször utazott velünk egy repülőn, és nem jelentett neki anyagi problémát az sem, ha Japánban voltunk. PDnim már egy ideje ádáz harcot vívott a sasaengek ellen, és néhány napon belül közzétett egy feketelistát a legádázabb zaklatóinkról, egyúttal jogi lépést is kilátásba helyezett ellenük. Persze hogy ő is a listán volt.

Bang PD mindezek következtében úgy határozott, hogy megelőzve a további zaklatást, befejeztük a menetrend szerinti repülős utazgatást, és magán repülőgépet bérel nekünk. Nagyon sokat köszönhetünk neki, mindent megtesz annak érdekében, hogy nyugodtak és védettek legyünk.

Mostanában túl paranoiás vagyok. Valahogy kitudódott hármunknak is a telefonszáma, kénytelenek voltunk lecserélni, mert folyamatosan hívogattak és zaklattak, még éjjel is a vágyakozó sóhajokat kellett hallgatnunk. Többször akartam a falhoz vágni a telefonomat, de lehiggadva inkább a számcseréhez és szupertitkosításhoz folyamodtam. Féltem. Folyamatosan az járt a fejemben, talán figyelnek is, ezért alig mertem HaNa-val találkozni. Féltettem őt is. A feszültséget hol máshol is vezethettem volna le, mint az edzőteremben. Órákon át nyúztam magam a gépeken, a futópadról már Jimin rángatott le.

Mindezek tetejére még egy vírust is beszedtem, nem elég a rhinitisem, még egy megfázás is jött hozzá. Hát persze, így párban még érdekesebb a dolog. Alig kaptam az orromon levegőt, minden zsebemben ajakápoló volt, nem győztem a kiszáradt számat bekenni. Fáradt voltam, de nem csak én. Az utóbbi hónapok megfeszített tempója, a stressz igencsak kiszedte az erőt belőlünk.

Január közepén a Seoul Music Award díjátadóján annyira rosszul éreztem magam, azt hittem a színpadra sem tudok felmenni majd. A srácok tudták, hogy nem vagyok rendben, de a látszatot fenn kellett tartanunk. Jimin folyamatosan engem vizslatott,  aggódó kérdéseire is csak azt válaszoltam, jól vagyok, miközben alig tudtam koncentrálni, és a láz tombolt bennem. A fellépésünk végén mikor fel kellett volna állni, egyszeriben minden elsötétült előttem, és képtelen voltam megtartani magam. Előredőltem és majdnem kiterültem, de maradék erőmet is összeszedve feltápászkodtam. A kapott díjjal a kezemben mély hajlongások közepette köszöntem meg rajongóinknak a támogatást, a szeretetüket, viszont ezek a mozdulatok csak súlyosbították a helyzetet. Lábaim folyamatosan össze akartak gubancolódni, és a színpadról lefelé menet nem bírtam tovább. Ahogy a kamerák elől eltűntem, ráborultam a legközelebbi asztalra, képtelen voltam tartani magam. Némi vizet juttatva szervezetembe utolsó tartalékaimat is bevetve támogattak ki az öltözőbe. Messziről hallottam még az aggódó kiáltásokat, de már nem igazán jutottak el hozzám. Gondolom néhány perc és a rajongók felvételei máris bejárják a világot. Hát ez nem igazán hiányzik, hogy aggódjanak és kombináljanak.

Alig vártam, hogy hazaérjünk, semmit nem akartam, csak lefeküdni és aludni. Még annyi erőm volt, hogy telefonomra ránézzek és elolvassam HaNa jókívánságait a díjakhoz, ugyanakkor aggódott értem, és nem igazán tudtam mivel megnyugtatni. Hiszen látta a közvetítést, és tudta, nem vagyok jól. Annyira szeretnék hozzábújni, csak átölelni és úgy aludni. Válaszul mit is írhattam volna, csak annyit, minden rendben, csak a vírus leterített. Hiába, férfi vagyok, na.

Nos, egy férfi ha csak egy kis náthától szenved, máris halálán van, ugye? JungKook viszont fáradt, stresszes, és ez nem jó kombó. Talán egy kis babusgatás jót tenne neki, nem? :)