A hírnév ára

29

- HoSeok –

Amikor Taehyung megkapta a levelet, mindannyian ledöbbentünk. Subin mennyit tűrt és hallgatott, csak mert egy idol barátnője volt. Talán sosem fogjuk megtudni, hiszen a levélben búcsúzott, elhagyva ezt a szegény fiút. Teljesen összeomlott, és maga alatt volt. Bármennyire is sajnáltam a társamat, bizonyos szinten megértettem a lányt és igazat adtam neki. Legalább is a jelen helyzetben. Hiszen nem tudta megvédeni, nem állhatott ki a világ elé, hogy elmondja, barátnője van, hogy boldog, szerelmes. De nem értem a rajongóinkat sem, miért lázadnak? Úgy gondolják nekik jogukban áll megtiltani azt, hogy barátnőnk legyen, boldogok legyünk. De mi is emberek vagyunk, fiatalok, érzésekkel, nem sajátíthatnak ki bennünket!

Taehyung sírt. Fájt neki, hiszen életében először volt szerelmes. Nem haragudott Subinra, megértette őt, de nem tudta elfogadni ezt a helyzetet. Csak ücsörgött a kanapén, némán maga elé nézve, és az az iszonyatos fájdalom, ami az arcára volt írva ... mindannyiunknak elvette a kedvét a gyakorlástól. Félerővel próbáltunk csak, és mindenki azon gondolkodott, hogyan lehetne megoldani ezt a problémát.

Taehyung közben elaludt, és az én gondolataim is SoYeon körül jártak. Most örültem annak, hogy nem jár egyetemre, hogy idol mint én, ha valami ki is derülne, a társai csak nem bánnának így vele.

Hirtelen kivágódott az ajtó, el is rontottam a következő mozdulatot, és Sejin száguldott be a terembe. Még köszönni sem tudtunk neki, oly hamar szólalt meg. De amit mondott, jeges marokkal szorította össze amúgy is zakatoló szívemet.

- HoSeok-ah ... egy óra múlva vár Shin JungHwa, a Music Cube vezetője. Mindenről tudnak, és a nagyfőnök tajtékzik. Készülj, Bang PD vár bennünket!

Úgy éreztem, itt a vég. Csak meredten álltam, meg sem tudtam mozdulni, és láttam, hogy a társaim is hasonlóképp cselekszenek. Mindenki csodálkozva, ijedten vagy épp dühösen nézett a másikra, és úgy éreztük, minden összeomlani készül, mint egy kártyavár.

- Gyerünk, fiam, minél hamarabb beszélnünk kell velük!

Még szerencse, hogy nem hajtottuk le magunkat, mert kénytelen lettem volna izzadtan, ápolatlanul menni a másik ügynökségre, és azt nem akartam. Nem akartam, hogy ilyennek lássanak, hogy SoYeon-nak szégyenkeznie kelljen miattam.

Átcseréltem ruhámat, és telefonomat felkapva máris a kocsi hátsó ülésén találtam magam, ami száguldott velünk a Cube-hoz. SoYeon vajon már ott van? Mondhattak már neki valamit? Ideges voltam, és többször is meg akartam nyomni a hívás gombot, de mindig megálltam. Mi van, ha ott vannak mellette a főnökei? Nem venné fel úgysem.

- PDnim is ott lesz? – szólaltam meg bátortalanul.

- Már ott van. Próbálja elsimítani és a legjobbat kihozni ebből. Ismerve a Cube-ot ... nem lesz könnyű.

- D-de azt ... ugye nem fognak elválasztani tőle? – kérdeztem kétségbeesetten. Nem bírnám ki, hogy SoYeon nélkül kelljen élnem, és remélem, hogy sikerül elrendezni a dolgokat.

Sejin csak levette szemüvegét, hogy megmasszírozza orrnyergét, mint mindig, ha ideges volt. Hajába túrva tette vissza, majd némán utaztunk tovább. Mikor a Cube épületéhez értünk, hátrafordult felém és csak ennyit mondott.

- HoSeok-ah ... nagyon kérlek, próbálj meg higgadt maradni. Inkább hallgass, mint olyat mondj, amit később megbánnál.

- De ha ...

- Kérlek ... mindent megpróbálunk, hogy a legjobbat hozzuk ki ebből. Csak maradj nyugodt, és inkább hallgass!

A recepción leadta a nevünket, majd a lifthez kísértek bennünket. Mire a negyediken megállt a lift, már olyan gyomoridegem volt, attól féltem hányni fogok. Valamiért nagyon rossz előérzetem volt, a kezdődő hányinger is ezt jelezte.