A hírnév ára

55

- Taehyung –

A fájdalom nem múlik. Hiába próbálok felejteni, képtelen vagyok. Subin nem olyan lány, akit oly könnyen el lehetne felejteni. Tökéletes volt mindene. Közös érdeklődés, művelt, csinos, és nem utolsó sorban kiválóan passzoltunk egymáshoz az ágyban is. Ha azokra a szenvedélyes együttlétekre gondolok, mindig megkérdezem magamtól ... tényleg szeretett? Hogy tudott elhagyni?

Amikor a barátnője, a bizalmasa, akivel együtt járt egyetemre is, elárulta őt és megszellőztette a kapcsolatunkat, Bini folyamatosan céltábla lett az egyetemen és a közösségi oldalakon is. Nem volt nyugta, minden létező formában zaklatták. Aztán már csak a levél jött, és soha többé nem láttam. Egy éve is elmúlt, hogy utoljára karjaimban tarthattam, hogy csókolhattam, de azon az estén éreztem, hogy valami megváltozott. Mintha búcsúzott volna, úgy kapaszkodott belém, mintha soha többé nem akarna elengedni, de mégis muszáj.

Azóta képtelen vagyok elfogadni ezt a helyzetet. Talán lett volna megoldás, talán másik egyetemre iratkozhatott volna, talán ... felforgattam az egész életét. Bűntudatom volt sokáig, mert egészen az óceán túloldalára menekült ebből a kapcsolatból, hiszen miattam bántották. Lehet valaha normális kapcsolatunk? Miért ilyenek a rajongóink? HoSeok kapcsolata is zátonyra futott, mert előkerült az exe még középiskolából, és megfenyegette, hogy napvilágra hozza az igen jól eltitkolt kapcsolatot, ha nem szakít és nem megy vissza hozzá. Visszamenni, cch, hiszen ő küldte el, mert nem akart távkapcsolatot. Persze mikor már befutott sztár lett és gazdag, újból megkereste. Nyomában volt, kileste a randevúikat, és egy rakás fotóval beállított egy bulvárlaphoz, amikor HoSeok nemet mondott neki. Ennyire összeomlani még sosem láttam a barátomat, amikor a Cube arra kényszerítette, hogy soha többé ne találkozzanak, mert az SoYeon debütálása bánja, illetve perrel fenyegette meg az ügynökséget is.

Amikor Bini elment, én is padlóra kerültem. Nagyon sokat köszönhetek a srácoknak, hogy nem hagytak magamra, hogy kirángattak a gödör legaljáról, és nem engedték, hogy a depresszió magával rántson a sötétségbe. A nappalok még csak elteltek valahogy, hiszen rengeteg programunk volt, de az éjszakák ... túl sokszor álmodtam Binivel, és túl sokszor ébredtem kellemetlen helyzetben. Az álmaim egytől-egyig szexuális tartalmúak voltak, és oly élethűek, hogy már csak az aktus végén ébredtem fel. De legalább újra átélhettem.

Féltettem a társaimat, Jimint és JungKook-ot, ha az ő kapcsolatuk is napvilágot látna, nem bírnák ki, mindketten képesek lennének arra, hogy kilépjenek a szerelemért. Mint ahogy Jimin nem egyszer belengette a távozását, de mindig sikerült marasztalni őt. Nélküle nem lennénk ugyanazok, de bármelyikünk távozna, semmi nem lenne ugyanaz. Ezért is vetődött fel, hagyjuk abba most, míg a csúcson vagyunk. Hosszú beszélgetéseken voltunk túl, mikor elhangzott a kérdés, ha befejeznénk, mihez kezdenénk? Meglepődtem, amikor mindenkinek konkrét elképzelése volt, tehát más is eljátszott már ezzel a gondolattal. Aztán sírva, egymásba kapaszkodva, átölelve fogadtuk meg, együtt maradunk. Mind a heten.

Új album, fellépések, reklámok, fotózások, turné, új album, fellépések, reklámok, fotózások, turné ... egy soha véget nem érő körforgás, de imádtuk. Imádtunk a színpadon lenni, és ezért mindent vállaltunk, mindenről lemondtunk.

Elérkezett a világ körüli turné, ami ebben az évben már stadionokat jelent. Nem kicsit tartottunk attól, hogy meg tudjuk-e tölteni nézővel vagy bukás lesz, de az előzetes jegyárusítások mindenkit meggyőztek. Az érdeklődés akkora volt, hogy minden helyszínre plusz napok lettek beállítva, a jegyeket így is rövid idő alatt elkapkodták. Nagy reményekkel indultunk Amerikába, ahol először a Billboard gálán léptünk fel, majd Los Angeles volt a következő állomás. A Rose Bowl stadionban fellépni iszonyatosan jó élmény volt, az armyk végig támogattak bennünket, és mi egy fergeteges koncerttel háláltuk meg. Értük mindent.