A hírnév ára

61

- JungKook –

Féltem HaNa-t egyedül hagyni a lakásban, bármikor összefuthatott azzal a nőszeméllyel, de a menetrendünk ismét beindult. Kisebb megszakításokkal az egész júliust Japánban töltöttük, koncertek, tévé szereplések, interjúk, fotózások.

Apám és a bátyám felköltöztek Seoul-ba, hogy kérésemnek megfelelően jelen legyenek a bútorok fogadásánál, illetve jött egy kósza ötlet részemről. Az itaewoni ház alagsora teljesen üres volt, semmi nem volt benne. Úgy gondoltam jó lenne ott kialakítani egy edzőtermet és egy gyakorlót is, ezért apámat kértem meg szervezze le és felügyelje a munkálatokat. Most éreztem igazán azt, mennyit is jelent, ha gazdag vagy. Nem kellett lemondani semmiről, minden a legjobb minőségben, kívánságaimnak megfelelően készülhetett el. A gyakorló egyik fala teljesen tükörrel borított és hangszigetelt, hogy senkit ne zavarjon majd ha késő éjszakába nyúlóan próbálok.

Mire minden elkészült, és megérkeztek a bútorok, HaNa is elment, hogy elképzelése szerint kerüljön minden a helyére. Bátyám és apám nem győzték hangoztatni, micsoda kivételes és kiváló ízléssel rendelkezik, látszik, hogy élvezi ezt a munkát. Alig vártam, hogy hazaérjük Japánból, mert iszonyúan kíváncsi voltam már.

Közben anya is érdeklődni kezdett a legnagyobb titokban, és nem véletlenül említette, tudja már kivel kell beszélnie. Volt ismerőse a városházán, egy középiskolai barátnője, aki soron kívül el tudta intézni, hogy majd záróra után is bemehessünk. Én sem így gondoltam az esküvőmet, azt hittem, a srácok mindannyian ott lesznek majd. Nem kockáztathattuk azonban, hogy lebukjunk, elég egy szemfüles army, és vége mindennek. De azt akartam, hogy enyém legyen, törvényesen is, az idők végeztéig.

Mikor hazaértünk Japánból már az itaewoni házban kellett keresnem a barátnőmet. Apa és hyung voltak oly kedvesek, hogy elköltöztették őt az új otthonunkba, és én nagyon kíváncsi voltam milyen lett. Kicsit sajnáltam a Trimage-beli lakást, sok szép emlék fűzött hozzá és szerettem a naplementét összebújva nézni az üvegfalon keresztül. Azonban a megváltozott helyzet más otthont kívánt, nem beszélve arról, kicsit jobban el lehet bújni ezen a környéken.

Az eredmény minden várakozásomat felülmúlta. Mindig is tudtam, hogy HaNa nagyon jó ízléssel bír, és elképesztő ötletei vannak, de hogy képes ezt kihozni ... Azt hiszem ezt lehetne a portfóliója első darabja, és biztos voltam abban, egyszer felkapott lakberendező lesz majd. Nem tudtam mennyire fogja majd a gyerek gátolni, de HaNa nem olyan, mint aki nem birkózik meg ezzel, és azt is tudtam, szeretné minél hamarabb valóra váltani álmait. Mint ahogy én is, és én segíteni fogok neki ebben.

- Kicsim ... hogy érzed magad? Jól vagy? Minden rendben? A baba is jól van? – bombáztam kérdésekkel szerelmemet mikor találkoztunk. Kezemet óvatosan csúsztattam hasára, mely már szépen gömbölyödött.

- JungKook-ah, ne aggódj már ennyit, minden rendben van – nevetett rám, miközben karjait nyakam köré fonta. – Voltam az orvosnál, és ultrahangon is, szépen fejlődik.

- HaNa, én annyira féltelek, és most a baba is ... Nem tudom, hogyan alakul majd a programunk a második félévben, és félek attól, lemaradok majd valami fontosról. Pontosan mikorra is várható?

- Bőven van idő, majd csak január közepe felé.

- Ajj, az összes díjátadó mind év végén és a következő elején van – mondtam elkeseredve – nem tudom el fognak-e engedni valamelyikről.

- Hidd el, minden rendben lesz. Érzem.

- És SoRa-val beszéltél már? Mert én mondtam Jiminnek, és szerencsétlen hyung annyira meghatódott, még sírt is. Persze a többiektől kapta az ívet rendesen ezért.