A hírnév ára

24

- JungKook –

Másnap hazautaztam a szüleimhez, hogy velük töltsem az ünnepeket. Jó volt végre látni őket, hónapok óta csak telefonon tartottuk a kapcsolatot. Anya a kedvenc kajáimat főzte, többször úgy éreztem, fulladásig ettem magam. Jó volt kiszabadulni a taposómalomból. HaNa-val minden este beszéltünk, de rettenetesen hiányzott, és én egyre szerelmesebb voltam.

Karácsony másnapján összeült a család, hogy élménybeszámolót tartsak, és én akkor elmondtam nekik, hogy van barátnőm. Anya azonnal leteremtett, miért nem hoztam magammal, hogy megismerjék őt. Bevallom, meg sem mertem kérdezni, most meg falba verném a fejem legszívesebben. Mi van, ha el tudott volna jönni? Bár a nevelőapja nem hiszem, hogy engedte volna.

Később anyával még beszélgettem, és nem szégyelltem, hogy hozzá bújtam, mint gyerekkoromban, ha bánatom volt.

- Kisfiam, ha legközelebb hazajössz, tényleg hozd el, szeretném megismerni. A képek alapján nagyon kedves lány lehet.

- Anya, tudod, hogy sosem volt még senkim, és ő ... annyira hiányzik – bújtam hozzá még jobban.

- JungKook-ah, csak arra kérlek, nagyon vigyázzatok ... mindenféle szempontból.

- Mi még nem ... nem történt semmi – hajtottam le fejem, mert éreztem, hogy vörösödök.

- Én elsősorban arra értettem, amikor találkoztok, nagyon óvatosnak kell lennetek, hogy senki ne ismerjen fel. Ismered a médiát, és sajnos a rajongóitok sem az együttérzésükről híresek ebben a témában.

- Tudom, és épp ez a gond.

- Micsoda?

- Nem tudunk hol találkozni – mondtam szomorúan. Elmeséltem az eddigi randijainkat, hogy a bolt melletti parkban találkoztunk, aztán a hidegebb idő beköszöntével a kávézóban húztuk meg magunkat. Jót nevetett, ahogy előadtam Jiminékkel való közös esténket a dormban.

- Szóval Jimin-nek is van barátnője? Nocsak, ez meglepetés.

- Igen, és tudod ki ő? Az anyukája írta azokat a mesekönyveket, amikből te is meg hyung is mindig felolvastatok.

- Lee MinSeo? Tényleg? Gyönyörű mesék voltak.

- És képzeld SoRa grafikusnak készül, és a legutóbbi könyvéhez ő készítette az illusztrációt.

- Tehát művészlélek. Akkor nem csodálom, hogy Jimin-nel egymásra találtak. Ő nem jött haza? Rég láttam már.

- Szerintem itthon van már, majd felhívom.

- Fiam, azt mondod, nem tudtok hol találkozni HaNa-val. Ott a lakásod Seoul-ban, miért nem hívod oda?

- Azt a lakás ti is és hyung is használjátok mikor a fővárosban jártok.

- És szerinted nem tudnánk előre egyeztetni? Vagy nem akarod, hogy összefussunk?

- Dehogyis , szeretném, ha bemutathatnám.

- JungKook-ah ... szerelmes vagy?

- Igen – vágtam rá gondolkodás nélkül. – Sosem voltam még, de azt hiszem, ez az érzés a szerelem. Mikor összerándul a gyomrom ha meglátom, ha mindig vele akarok lenni, és izgulok mikor megfogom a kezét, és belepirulok amikor megcsókolom.

- Igen, ez tagadhatatlanul az.

Az újév második napján tértem vissza a dormba, már csak Jimin és YoonGi hiányzott. Elmeséltük, ki hogyan töltötte az ünnepeket családja körében, és nekem feltűnt, hogy Taehyung meg HoSeok kicsit hézagosan mondták a dolgokat. Lehet nem is voltak végig otthon? Ráadásul mindkettőjükön látszott, hogy valami gyötri őket, Taehyung többször is magába zuhanva ücsörgött, a külvilág teljes kizárásával. Komolyan, mintha depressziós lenne.