2018. december Hong Kong, az év legnagyobb díjátadója. A srácok ismételten elnyerték az év előadója díjat, ám a köszönetnyilvánítás fájdalmasabb, mint eddig bármikor. HoSeok képtelen elmondani a beszédét, hangja sírásba vész, majd szinte mindannyian...
Tudom, hogy nem szép dolog hallgatózni, de akaratlanul is meghallottam két társam beszélgetését. Jimin mostanában valóban eléggé visszahúzódó, ha a szobában beszélgetünk, sokszor elmereng. Azt hittem csak nekem voltak ilyen problémáim, de ezek szerint ő is hiányol valamit. Magányos gyakorlásaim közben én is sűrűn elgondolkodom, ezt akartam én? Lemondani oly sok mindenről, ugyanakkor olyan élményekkel gazdagodni, amiről nem is álmodhattam? Nem így képzeltem én sem. Soha nem gondoltam, hogy ilyen sikeresek leszünk, és mindezt a rajongóinknak köszönhetjük. Ha nem állnának mellettünk, ha nem támogatnának mindenhol, néhány év után eltűntünk volna a süllyesztőben.
Ezért viszont nagy árat fizetünk mindannyian. Ha csak felmerült a barátnő téma, a rajongóink megvadultak, különösen a hazaiak. Miért nem fogadják el, mint nyugaton, hogy társunk legyen? Nem gondolhatják, hogy annyi millió fan mind a párunk lehet ...
Emlékszem a kezdeti időkre, amikor megérkeztek az első rajongói levelek az ügynökségre. Mindenki kapott, csak én nem. Akkor döntöttem el, hogy felveszem ezt a vigyorgó álarcot, és sosem fogják látni rajtam, ha szomorú vagyok. Én leszek a remény, a mosoly, ha kell a bohóc. Próbáltam úgy tenni, mint aki fel sem veszi, de szíven ütött. Ennyire nem szeretnek? Akkor miért is vagyok tagja az együttesnek? Talán ki kellene lépnem. A vlive közvetítésben megemlítettem ezt, és nem tudtam visszatartani könnyeim. De mint ahogy mondtam akkor is, jól van ez. Jobb leszek, hogy engem is szeressenek.
Az első évek alatt sokszor ért támadás, hogy csúnya vagyok, hogy lépjek ki, és meg is fordult a fejemben nem egyszer. A srácok tartották bennem a lelket, különösen Jimin. Talán nekem is úgy kellett volna viselkednem, mint YoonGi-nak, egy mogorva, flegma, nemtörődöm stílust felvenni, és nem foglalkozni semmivel. De én nem tudtam ilyenné válni. Mindig is társasági ember voltam, sok barátom volt, és még barátnőm is a középiskolában. Igaz az első csalódás akkor ért, mikor trainee lettem, mert közölte velem, hogy nem akar távkapcsolatot, otthon ücsörögve arra várni, el tudok-e valamikor szabadulni, hogy vele találkozzam. Szórakozni akart, amit megértettem, de keserű szájízzel váltam el tőle.
A rengeteg munka mellett nem igazán éreztük a barátnő hiányát. Aztán megváltozott valami. Mindig figyeltem az újoncokat, a tehetségkutató műsorokat követtem a tévében. Tavaly tavasszal belefutottam néhány Produce 101 adásba, és sok tehetséges lány mellett megakadt a szemem egy lányon. Még tizennyolc sem volt, de úgy rapelt ahogy nem sokan a nők közül. Sajnáltam, hogy nem jutott a nyertes csapatba, azonban felbukkant egy másik műsorban. Nyáron bekapcsolódtam az Unpretty Rapstar harmadik évadjába, és körmöm lerágva izgultam végig minden egyes adást. Azaz csak egy valaki érdekelt, Jeon SoYeon. Az a lány ... nemcsak a rap irányította rá figyelmemet, hanem ő maga. Szerény volt, alázatos, és iszonyatosan tehetséges. A szövegeit saját maga írta, és nem ijedt meg senkitől. Egészen a dobogóig menetelt, a harmadik helyet szerezte meg.
Szorítottam neki, hogy valami jó helyre kerüljön, de csalódottan vettem tudomásul, hogy a Cube-hoz szerződött szóló előadóként. Nem egy szuper ügynökség, nem tudja kezelni az idoljait, a szerződései sem tisztességesek. Sajnáltam, hogy PDnim elzárkózott a női előadóktól, mert még szóltam is volna az érdekében. Eljátszottam a gondolattal, milyen lenne, ha egy ügynökségnél lennénk.
Ahogy teltek a hetek, csak SoYeon járt a fejemben. Magam sem tudtam, mi van velem, de egyre inkább meg akartam vele ismerkedni. De mégis hol? És hogyan? Nem állíthatok be a Cube-hoz, és ismeretlenül nem írhatok rá. Aztán beláttam, ha akarok valamit, segítséget kell kérnem. Nem is akárkitől, hiszen Ilhoon jó barátom, és a BtoB is annál az ügynökségnél van.
Megbeszéltünk egy találkozót, és mondhatom, Ilhoon majdnem leesett a székről, mikor közöltem vele mit szeretnék.
- Öregem, te fel akarod szedni ezt a kiscsajt? Hiszen még nincs tizennyolc éves sem.
- Nem, dehogy ... csak meg akarom ismerni – tiltakoztam, miközben magamban pontosan erre gondoltam. – Egyébként meg betöltötte már.
- Nocsak. Ennyire lenyomoztad? Nem fiatal egy kicsit hozzád?
- Miért? Én olyan öreg vagyok? Csak négy év van közöttünk.
- És tőlem milyen segítséget is vársz? Hozzak össze egy randit vele?
- Ne, nem ... inkább valami elérhetőséget ha tudnál szerezni. Ami privát, tehát nem látják az ügynökségen.
- Megpróbálom.
Három nap sem telt el, mikor Ilhoon barátom üzenetet küldött, benne a lány telefonszáma, KakaoTalk elérhetősége. A kérdés már csak az volt, hogyan fogjak hozzá.
Négyszer is nekikezdtem, mire gyűjtöttem annyi bátorságot, hogy küldjek egy üzenetet. Úgy izgultam, mint egy kamasz, aki nem meri megszólítani a kiszemelt lányt. De hiszen pont ez a helyzet. Végül írtam egy üzenetet, amiben gratuláltam az Unpretty Rapstar harmadik helyezéséhez, és dicsértem a rap tudását. Levert a víz, izzadt a kezem, mikor végre lenyomtam a küldés gombot. Kész. Ennyi. Most már csak reménykedhetek, hogy nem hagy válasz nélkül.
Minden egyes értesítésnél izgatottan kaptam fel a telefont, majd csalódottan dobtam el. A srácok meg is jegyezték, hogy várok valami hívást, amiért ilyen türelmetlen vagyok? Ja, ha én azt elmondanám nekik ...
Két nap múlva kemény próbáról értünk épp haza, mikor jelzett a telefonom. Már nem kapkodtam érte, de amikor megláttam a nevet a kijelzőn ... fülig érő szájjal vonultam a szobámba, mintha mi sem történt volna. Reszkető kézzel nyitottam meg az üzenetet.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Én nagyon sajnálom ezt a fiút :( méltánytalanul kerül háttérbe, pedig hatalmas szíve van. És most mondjátok ... hát micsoda dögös egy pasi? :)
Tehát neki is van problémája, de vajon mi állt az üzenetben, és hogyan lesz tovább?
