2018. december Hong Kong, az év legnagyobb díjátadója. A srácok ismételten elnyerték az év előadója díjat, ám a köszönetnyilvánítás fájdalmasabb, mint eddig bármikor. HoSeok képtelen elmondani a beszédét, hangja sírásba vész, majd szinte mindannyian...
Sejin lakásomhoz fuvarozott bennünket, miközben noona segített egy táskát felvinni. Nem mintha nem bírtam volna el, de talán kevésbé voltunk feltűnőek hármasban, mintha csak ketten mentünk volna. Megköszönve a segítséget elbúcsúztunk tőle, és bevezettem a barátnőmet a leendő otthonába. Félénken lépett be, alig mert körbenézni is.
- HaNa, mi a baj?
- Ez ... ez olyan, mint egy álom ... biztos ezt akarod?
- Kicsim, semmit nem szeretnék jobban, mint veled együtt élni ebben a lakásban – öleltem magamhoz. – De egyelőre egyedül kell maradnod, mert nekem a srácokkal...
- Tudom, és jól van ez így. Én – nézett fel rám – nagyon köszönöm neked, hogy így gondoskodsz rólam. Meg sem érdemlem.
- Ezt soha többé meg ne halljam! Még ettől többet is, számomra a világ minden kincse nem ér annyit, mint te. HaNa, nagyon szeretlek ... nem is ... én szerelmes vagyok beléd. Kell ezt bizonyítanom? – simítottam egy kósza fürtöt füle mögé. Éreztem, hogy megborzongott, és arcával tenyerembe hajolt.
- JungKook, nem kell bizonyítanod semmit, tudom. Érzem. Én is szerelmes vagyok ... még soha életemben nem éreztem ezt. Hálás vagyok, hogy ennyire gondoskodsz rólam.
- Gyere, pakoljunk ki! Vagy egyedül csinálod? Addig rendelek kaját. A hűtő fel van töltve, de most ne foglalkozzunk a főzéssel.
- És melyik szoba lesz az enyém? Mondtad, hogy kettő van.
- Amelyik az enyém is, a másik csak egy kis vendégszoba. Vagy te ... külön szobába szeretnél lenni? – kérdeztem meglepetten, mire szégyenlősen hajtotta le fejét.
- Én csak ... nem tudtam, hogy most ...
- Kicsim, én veled akarok itt lenni, és nem vendégként hoztalak – emeltem fel fejét ujjaimmal álla alá nyúlva. – Mától ez az otthonod.
Míg HaNa elrendezte minden holmiját, felhívtam NamJoon-t és kimenőt kértem a mai estére. Nem akartam már azonnal egyedül hagyni őt, és a környékkel is meg szerettem volna ismertetni.
Mire mindketten végeztünk, az ebédünk is megérkezett. HaNa próbált mindent memorizálni, hol található, a konyhában egyébként is ügyesen mozog, ezt már a szüleim lakásában bebizonyította.
Délután egy nagyobb sétát tettünk a környéken, szigorúan maszkban, és sapkában. Nem tudtam azonban céltalanul lődörögni mellette, meg kellett fogjam a kezét. Istenem, ha nem lennék idol, milyen gondtalanul tehetnénk ezt akár minden délután. Felderítettük a busz és metró megállóit, és egy kisebb boltot is találtunk a közelben. Elég jónak tűnt, ha muszáj itt tudunk vásárolni, de igyekszem majd nagyobb helyeken elvegyülni, nem leszek olyan feltűnő.
Kellemesen elfáradtunk a sétában, még megmutattam a kapu kódot, és adtam egy garnitúra kulcsot is.
- Mikor kell visszamenned?
- Nemsokára – válaszoltam, mire elszomorodott. – Nem is, elintéztem NamJoon-nal, hogy maradhatok. De csak ma, mert holnap folytatjuk a gyakorlást. Már nem sok időnk van.
- Akkor nézünk egy filmet? – bújt hozzám.
- Rendben.
Valami ismeretlen vígjátékot választottam, de sokat nem láttam belőle, mert HaNa-val karjaimban hamar elnyomott az álom.
Vészesen közeledett az utazásunk ideje, miközben gőzerővel dolgoztunk a comeback-en. Néhány helyszín maradt még hátra a Love Yourself turnéból, YoonGi hyung születésnapja után nem sokkal utaztunk is Hong Kongba, ahol négy napon is felléptünk. Alig vártam, hogy hazaérjünk, hiányzott a barátnőm, de nagyon.
Késő volt már, és biztos voltam abban, HaNa nem várt meg. Halkan osontam a hálóba, és szívem megdobbant a látványtól. Összegömbölyödve feküdt az ágyon, csak egy takaró rejtette el testét a kíváncsi szemek elől. Közelebb lépve megdöbbenve láttam, hogy mit szorongat a kezében ... egy pólómat, amit már oly régóta kerestem. Nagyot nyeltem, tudtam miért van ez. Ritkán tudok vele lenni, és tudom, hogy fél egyedül. Csendben levetkőztem, csak egy pólót kaptam magamra és alsómat hagytam magamon, majd óvatosan mögé feküdtem. Magunkra húzva a takarót átöleltem karjaimmal és apró kis csókot adtam nyakára. Megborzongott és felriadt.
- Ssh ... csak én vagyok.
- JungKook, ne haragudj, hogy elaludtam ...
- Ssh ... butus vagy ... késő van már.
Szembe fordult velem, és a ruhadarabot az ágy szélére tette. Mellkasomra vontam és megkérdeztem.
- Csak nem az én pólóm volt?
- Én ... csak amikor nem vagy itt ... olyan, mintha velem lennél. Még őrzi az illatodat.
Megsimogattam haját és gyengéden megcsókoltam. Persze szép lassan szenvedélyes csókban forrtunk össze, és nem álltunk meg ennyinél. Mikor megfáradt testünk egymás karjaiban talált megnyugvásra, nem kellett ringatni, hogy elaludjunk. Iszonyatosan szerelmes és boldog voltam.
Tudtam, hogy a comeback után hónapokig leszünk távol, de most talán több lesz a pihenőidőnk. Merész lépés volt ezt a stadion turnét meghirdetni, de próba szerencse. Először minden városban csak egy koncertet hirdetett meg az ügynökség, aztán látva a hatalmas érdeklődést, plusz egy nap került mindenhová. Szombat és vasárnap, a többi szabad. Már amennyire annak lehet mondani, hogy stúdióról stúdióra járunk majd, a már szokásosnak mondható meghívások a beszélgető show-kba. A managerek nem győzték egyeztetni a programokat, hiszen James Corden, Jimmy Kimmel, Ellen és Stephen Colbert is vendégül hívott.
Április végén útra keltünk, hogy újra meghódítsuk a világot, és találkozzunk szeretett rajongóinkkal. Előtte kaptunk két nap kimenőt, hogy kikapcsolódjunk és feltöltődjünk, és ráhangolódjunk a turnéra. Persze Jimin és én nem a dormban töltöttük ezt az időt, hanem a barátnőinknél. Egyik nap négyesben elmentünk bowlingozni, sőt a két noona-t is meghívtuk. MiYoung-gal félrevonultam, hogy lelkére kössem, nagyon figyeljen HaNa-ra.
- JungKook-ssi, tudom, hogy aggódsz és félted őt, de hidd el, nem lesz gond – nyugtatott meg.
- Tudom, hogy a legjobb embert választotta az ügynökség személyedben, de én akkor is félek. Ha bármi történne ...
- De nem fog történni semmi. HaNa-nak sem jó ha látja mennyire aggódsz érte.
- De olyan hosszú időre megyünk, és nem tudok közben hazajönni, ha bármi...
- JungKook, nem lesz semmi baj. Vigyázni fogok rá!
- Köszönöm, noona!
- És most eredj, használd ki a hátralevő kis időt!
JungKook nagyon aggódik, de vajon lesz rá oka? A közel két hónapig tartó távollét próbatétel lesz a hőseink kapcsolatában ...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
